Móka, kacagás...?

Végezetül még annyit tettem volna hozzá, hogy nem hiába vihogtam végig az elmúlt napokat. A két törpemanó felnőtt-magasságból például olyan, mint egy felgyorsított és minden programozói logikát nélkülöző stratégiai játék hiperaktív szereplője, vagy ha úgy tetszik, mint egy-egy miniatűr távirányítható bábu, amelyiknek gyengül az eleme és egyszercsak elkezd kiszámíthatatlanul össze-vissza haladni apró lábacskáin.
Lezárásnak vizuális bizonyítékot kerestem erre, de nézegetés közben, ó borzalom, csak egy véresen komoly standoff került a szemem elé (Colt helyett veszedelmes szandálok a résztvevők kezében), illetve egy masszív erődítmény drámai fordulattal záruló ostroma.