Teljesen el voltam olvadva, hogy a fiatalurak napok óta milyen anyásak, foggal-körömmel ragaszkodnak hozzám. Szó szerint csüngnek rajtam szótlanul, és jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat, csak az volt furcsa, hogy a megható laokonos jelenetek közben, ha nem voltam résen, mindig a fejünkre esett, nekünk csapódott valami. Egyre inkább az az érzésem, hogy ilyenkor csak biztonságos fellépőnek, létrának használnak, hogy megkaparinthassák az asztalon / polcokon lévő mikormit. Sebaj, maradjon a hangsúly a biztonságoson. Meg hát leszek még ugródeszka is, remélem.
péntek, július 25, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése