szerda, február 20, 2008

Oh, azok a jeles dátumok...

Tamás kissé bizalmatlan ezzel a villódzó masinával, de ha anya kezében van baj nem lehet!
Mondtam, nem lesz itt semmi gond, ez ám az igazi "dolce vita" !
Levente méláz...
...vagy esetleg valamit lát!...?
Tamás komolytalan, Levente komoly! Csak itt, csak most, az egyszer!
Ma igazi derűs, szép napos idő volt, mintha megkoronázta volna, az egyébként kicsit kerekszámú, dátumos napot. Ma öt hónapja, hogy ti is látjátok. Mármint a Napot, meg hál' Isten mindent, amit csak kell. Ahogy sétálgattunk így négyesben, ti szokásotokhoz híven vigyorgásban próbáltatok konkurálni a fennt említett égitesttel - megjegyzem, nálunk ti vittétek a pálmát!-, édesanyátokkal mély gondolataimat osztogattam, így utólag bevallom: sutára sikeredett. A lényege az volt, hogy boldogok voltunk együtt akkor, mikor még sem itt, sem hasban nem voltatok. De mióta vagytok, hát most aztán tényleg boldogok vagyunk, s ehhez mérve az a boldogság, mit mondjak... már semmi. Egyszóval öt hónapja fenekestől fordítottátok meg a világot, méghozzá a szebbik felére. Minden nap megköszönjük, hogy vagytok nekünk. Legyetek szép, egészséges nagy fiúk, Nagyfiúk!

Nincsenek megjegyzések: