Sétáltunk az erdőben! Apánk, ha már egyszer erdész ember, - iskolai végzettségét tekintve legalábbis - nővéreink bíztatására, anyánk beleegyezésére megmutatta a köröttünk elterülő rengeteget. Ez ám az igazi tavasz, illatos lágy szellő (18 Celsius, természetesen plusz), szikrázó napsütés, madárcsicsergés, hóvirág szőnyeg.....mi kell még!? Tavasz van! Mindegy, a naptár mit mutat, az érzet áprilist sejtet február végén. Bár az idei szökő év, ez a finom kis idő, csak nem szökik már el. Ki akarhat ezek után havat, fagyot s miegymást!? Mondta is az egyik nővérem, akit kajánul kinevettünk kollektíve: ő már látott az idén szeretkező kutyákat is. Hihihi, hehehe, hatalmas aranyköpés. De erősíti előző megállapításainkat: TA-VASZ-VAN ! Tetszett minden, jó nagy fák, dombok, bokrok, illatok. A végén úgy elfáradtunk, hogy apánk és anyánk vállán aludva csak azt vettük észre: jé, hogy kerültünk a saját külön bejáratú ágyunkba? Hol van az a sok mennyi, mi ez? Bár a jó puha ágyikóban arra ébredni, hogy anya frissen készített finom ételt kínál, azért az se semmi ! Jó kis nap volt a mai is. Ps: duplapánk őszinte vallomása: február huszadikán (öt hónaposan) kelt bejegyzésében anyánk fotóit használván összekevert minket, ezért volt szükség a fotók cserélésére. Leventét Tamásnak nézte. Hát igen, vele is megesik! Néha. De legalább elismeri...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése