Bő öt hónaposan ízlelgetjük a passzírozott sárgarépát,és a sütőtököt.Sütőtök...hmmm...I think this is the beginning of a beautiful friendship...
Kedveljük nagyon a mosolyt. Igen, a Magáét. A
mosolygósat. (Adni és kapni egyaránt...nem értjük mi ez a nagy felhajtás
körülötte, hiszen ez aannnnyira zsigeri dolog). Szeretjük a kezeinket
rágogatni / szopogatni, mikor milyen intenzitással, de jó simulni az
Ember bőréhez is. Érinteni, és szemébe nézni. Az esti fürdéseket Apával
kifejezetten imádjuk. Khhm...szeretnénk tartani a cumisüvegeinket, ha a
nyakunkba dől is a lé.
Nagyon szeretnénk, ha anyánk nem lenne
ennyire tüneményes! Egyik pillanatban ott van nekünk, de előfordult,
hogy egy pillanatra ha nem figyeltük, hopp...máris
eltűnt...felfoghatatlan.
Nem szeretjük,
ha anya bármelyikünket vissza szeretné tenni a kiságyba (legyen az 3 óra
tömény bohóckodás után...akár). Az öltöztetést kifejezetten utáljuk,
(nem, nem vagyunk tündérek, szüleink és környezetünk tévhitben él!!!)
ilyenkor toporzékolunk is kitartóan. A sapka nevezetű ruhadarabra is
haragszunk, rontja a fejbőrünk textúráját, az összes szorít...egyébként vicces volna. Folytköv.
1 megjegyzés:
Micsoda alakítások! nem is rossz ilyen fiatal színészektöl! Csak igy tovább! Nagyon aranyosak vagytok.:)
ibolya
Megjegyzés küldése