Szeretemek-nemszeretemek, négyzeten

Bő öt hónaposan ízlelgetjük a passzírozott sárgarépát,és a sütőtököt.Sütőtök...hmmm...I think this is the beginning of a beautiful friendship...

Kedveljük nagyon a mosolyt. Igen, a Magáét. A mosolygósat. (Adni és kapni egyaránt...nem értjük mi ez a nagy felhajtás körülötte, hiszen ez aannnnyira zsigeri dolog). Szeretjük a kezeinket rágogatni / szopogatni, mikor milyen intenzitással, de jó simulni az Ember bőréhez is. Érinteni, és szemébe nézni. Az esti fürdéseket Apával kifejezetten imádjuk. Khhm...szeretnénk tartani a cumisüvegeinket, ha a nyakunkba dől is a lé.
Nagyon szeretnénk, ha anyánk nem lenne ennyire tüneményes! Egyik pillanatban ott van nekünk,  de előfordult, hogy egy pillanatra ha nem figyeltük, hopp...máris eltűnt...felfoghatatlan.

Nem szeretjük, ha anya bármelyikünket vissza szeretné tenni a kiságyba (legyen az 3 óra tömény bohóckodás után...akár). Az öltöztetést kifejezetten utáljuk, (nem, nem vagyunk tündérek, szüleink és környezetünk tévhitben él!!!) ilyenkor toporzékolunk is kitartóan. A sapka nevezetű ruhadarabra is haragszunk, rontja a fejbőrünk textúráját, az összes szorít...egyébként vicces volna. Folytköv.