„Most elmondom, hogyan születnek a tündérek. A tündérek úgy születnek, hogy minden hetvenhetedik esztendőben, tavaszi reggelen, mikor az erdők alján illatozik a medvehagyma, a szerelmes tündérfiúk meg a szerelmes tündérlányok kirepülnek a tisztásokra, átkarolják egymást és csókolózni kezdenek szépen. Na, erre aztán minden hetvenhetedik esztendőben gyönyörű szappanbuborékok szoktak hullani az égből - ezekben a szappanbuborékokban érkeznek a világra a tündérgyerekek. Hogy ki a csuda eregeti őket, a Jóisten vagy valaki más, azt senki se tudja. Én is már csak arra emlékszem, hogy javában szállingózok lefelé az égből, és a többi testvéreimmel együtt próbálok megkapaszkodni szépséges tündéranyám hajában vagy szépséges tündérapám fülében. Mert amelyik tündérgyerek megkapaszkodni nem tud, az bizony a földre hullik, éhes rókák fellefetyelik, csípős hangyák össze-vissza másszák, butácska őzikék halálra tapossák és vége az életének***”
(***Még mielőtt bármelyik tündéri testvérünk pánikba esne:
- mutathatunk egy-két trükköt, ill. segíthetünk a kapaszkodásban, nekünk már profi módon megy (főleg a hajban való kapaszkodás)
- arzénálunkban egy félelmetes Izs, meg egy Tikka is lapul, tündérapánk meg egyiket sem rest használni, ha kell. Csak szóljatok... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése