E blog esetében képeitek nem csak magukért beszélnek, hanem gyakran helyettünk, szülők helyett is kénytelenek:). Láthatja mindenki, hogy napról napra gyarapodtok testben, emberek előtti kedvességben. Mindezeket most csak megerősíteni szeretném néhány - még tavalyi, de hivatalos :) - tényszerű adattal, maradjon meg néktek és az utókornak.
Hogyan is állunk ikrekileg, kívül-belül, mikor - reményeim szerint - még nem menekül az embergyermek semmi elől (kivétel: Sterimar + orrszívó kombináció), azaz következik a 3 hónapos, 2 hetes és 1 napos számadás.
2007 decemberének 27-ik napján Levente 5400 gr, Tamás meg 5630. A centiméterekkel most azonnal nem tudunk elszámolni, hiszen olyan nagy volt a riadalom, lárma a rendelőben, (a babatársadalom egyik muszájságosan fájdalmas napja vala, oltásokkal tűzdelve)hogy mindenki jónak látta a lehető legrövidebbre fogni a vizitet, babák, anyák örömére. Még a tavalyról áthoztunk sajnos egy kis náthát is. Mindhárman szortyogunk, annyi különbséggel, hogy fiacskáim csúnya nátha közben is tudnak elragadóan mosolyogni. Továbbra is szünet nélkül ficánkoltok, csak kicsit céltudatosabban, finomabban. Napok kérdése és sikerül a hátról hasra való fordulás is. Egyelőre még megpihentek oldalogva, és visszabillentek, és újrakezditek az egészet. Tanuljátok csak szorgalmasan az újrakezdést, különös és hasznos művészet. Anyátok is már jó 30 éve, kitartóan gyakorolja :).
Fejecskéitek gond nélkül tartjátok meg, (ez 1 hónaposan is ment, nagy kunszt, mondanátok...), szemmel tartjátok a körülöttetek zajló eseményeket és ismerősöket. Manapság könnyűszerrel el tudjátok kapni a nem is olyan régen még elérhetetlennek látszó, csilingelő-íncselkedő fickókat az ágyaitok fölött / körül. Most már tudatosan, ismételten és élvezettel el-elveritek rajtuk a port, úgy kell nekik!
Gondolkodom, mi mindenre vagytok képesek még ennyi idősen? Leghatalmasabb tudásotok, hogy mosolyt varázsoltok mindenki arcára, aki csak szól hozzátok. Ezt tanítani kellene a felnőttek. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy Nagyéknál babák, szülők egész nap csak átszellemülten mosolyognak, gyorsan megjegyzem, hogy: nem egészen. Újabban nagyon hangosan és keservesen ordibáltok orrszívás közben. E kellemetlen műveletet 1 hónapos korotokban nem vettétek ennyire zokon. Volt ugyan egy kis nemtetszés, de soha nem sírtatok. Most van, hogy könnyekkel is, tehát igazán :(. Próbálom úgy megélni ezen nemszeretem pillanatokat, hogy hát persze, az idegrendszeretek lett sokkal, de sokkal fejlettebb, ennek meg örülni kell.
Gasztronómiailag továbbra is kényetek és kedvetek a mérvadó. Az étlap a következő: Humana tápszer, előtte desszertnek, nyugtatónak, játéknak, szerelemnek, aminek csak akarjátok...anyatej. Nagy bánatomra, nálunk nem áll a 'kereslet határozza meg a kínálatot' elmélet, és tényleg nem csurran, hanem csak cseppen...de így igazi delikatesz, és mindhárman élvezzük azokat a pillanatokat, mikor lehet kicsit összebújva csemegézni.
Az időbeosztásunkban meg az a gyönyörű, hogy továbbra is átalusszátok az éjszakát, nappal átlag öt-hat alkalommal étkeztek, közbeiktatva - bárhol, bármikor - kis 'aminek csak akarjátok desszertet'.
Az egypetéjűek közötti nagyon szoros és misztikus kapcsolat témában (is) pro és kontra tapasztalatokkal gazdagodtam...nehogy már én lássak tisztán, amikor a Szent Orvostudomány karöltve Biológia Mindenhatósága sem, meg hát úgyis utáljuk az általánosítást, na szóval pro... és kontra:
- szervezetük sem veszi egyformán a kihívásokat meg a bacilusokat, Tamást jobban megviselik a felső légutak betegségei, míg Levente pl. a bőrére kényesebb
- csak döbbenünk apával, mikor pl. egyszerre kezdenek csuklani, (bár nem egyazon időben ettek), és döbbenünk és burkot von a könny a pupillán, mikor a hajnali ébredés után bemosolyogják a szobát (vagy éppenséggel beordítják....az éhség a mérték:) kitapogatják és megfogják a sötétben egymás kezét, sóhajtanak egyet elégedetten, és kisímul a hajnali szürkeség- a kisebb-nagyobb anyagcsere folyamataikat is szokatlan módon összehangolják
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése