A jövő

Képzeljétek, hétvégén kétszer is Rügybabáztunk, és mostmár sokmindent tudok arról, hogy mi fog veletek történni olyan két hónap múlva. Például hosszban a hetven centit kell megcélozni, súlyban meg a hét kilót; mindenféle játékokat meg sikerül majd tudatosan fogni, és fel kell készülni arra is, hogy fogváró nyáladzással egybekötve öklöcskéket fogtok rágicsálni hősies kitartással, néha egyszerre dupla adaggal is próbálkozva - és attól most eltekintünk, hogy nektek a közösben négy van, mert Benedek a megmondhatója, hogy még a kettő sem könnyű falat, bármilyen elszánt lenne az ember fia.
Ő egy tüneményes, hatalmasszemű kisfiú amúgy, és két dologban is nagyon hasonlít hozzátok: neki is egyfolytában nyüzsögnek a kis lábai, és ő is nagyon aranyos-barátságos bogárka, még velem is, pedig egyrészt eddig még csak nagyon kevésszer és keveset látott, másrészt őt nem tudom olyan biztonságot nyújtóan tenni-venni mint titeket, mert neki már egész határozott elképzelései vannak arról, hogy hol/hogyan szeret lenni, és ennek megfelelően igyekszik is helyezkedni. Ebben aztán legeslegjobbság is van ám, éspedig az, hogy már nagyon stabilan ölbevehető - nagyon fogjátok élvezni, mikor majd ti is, mert akkor már lehet emelgetőset, dobálósat, és emelgetős-dobálós repülőset játszani. Ja' és lehet mindenféle finom gyümölcspüréket enni - aminek ugyan nincs köze a stabil ölbevehetőséghez, de legalább annyira jó dolog.
Szóval várjuk a 2008-at, bizony.