Először a Várban, először a blogon...

Anyátok hosszas unszolására írok én is nektek, bár a bejegyzés szerint ezt anyátok teszi, hisz nekem még nincs "fiókom". Ezért a bejegyző flancosan (londonyul, ahogy a cigányok mondják az angolt)mother, holott aláírásként a világ legszebb szava -no jó, holtversenyben az "ANYÁVAL"- APA!! Szóval a mai nap legszebb ajándéka mégis csak az volt, hogy megtudtuk: tökéletesen fejlődő egészséges babák vagytok, ezt mutatta ki az ultrahang vizsgálat csípő és vese ügyben. Azt a sajnálatos tényt pedig ez a ketyere is kimutatta, hogy Levente előbb utóbb át kell essen egy kis rutin műtéten, ami a lágyéksérvet illeti. Bár a vizsgálat után elvittünk benneteket TANÁRÚRHOZ -így, csupa nagybetűvel , aki azt mondta, ezt azért még nem kell elkapkodni! Dacára, hogy TANÁRÚR jobbára puncikat szokott vizsgálgatni -hisz nőgyógyász az istenadta- , szerintem fütyi ügyben is illetékes lehet, mert a világrahozatalban Nagymester Ő! Ott meg nem számít nála, hogy fütyis-e vagy puncis, aki ki akar bújni erre az árnyékvilágra. Hát megtudtátok, ki is az a TANÁRÚR! Tetszettetek neki! Nagyon! Csak ennyi, nem valami szószátyár. Neki is van köze tágabb Hazátokhoz, Ő is Tündérországbéli! A lényeg, hogy jó fej az Öreg, bár innentől fogva sok közötök nem lesz hozzá, mint már említettem, ő másik műfajban utazik: punci. Legfeljebb konkurenciát jelenthettek neki, bár azt sem, mert Ő ezt a műfajt másként kezeli, mint ahogy reményeim szerint ti fogjátok!!!! Annyira büszke voltam rátok, hogy egy hang nélkül csináltátok végig az egész procedúrát, sőt még vigyorogtatok is mindenkire, aki csak rátok nézett. Szóval iszonyú boldogság vett erőt rajtam, hogy ilyen csuda pofák vagytok! Ahogy jöttünk haza Pápáról - lévén december másodika, négy óra felé erősen szürkül, s amúgy is vastag és sötét felhő takarta az eget a lenyugvó nap teljes erejével kikandikált a dunnaszerű sötét felhő paplan és a horizont közötti keskeny tiszta sávból rátok! Az egész olyan valószerűtlen volt, és meseszerűen varázslatos, a fények tarka játéka olyan színeket produkált a falunk fölé emelkedő vár rom hófehér mészkövein, hogy egy belső hang azt mondta: vidd fel ezeket a kis hercegeket a hegyre, hadd lássanak a világból mindnél többet onnan föntről. Eközben egy másik hang -no ez nem belső, illetve a kocsi belsejéből jött, az anyátok szájából: hová mész!? Nem hitt a belső hang dumának, mert azt látta a szemeteken, hogy az igazak álmát alusszátok, csak egy hóbortos férfiember ötletének tartotta ezt a "várprojektet". Ettől szép az élet, ezért nem unalmas anyátok mellett. Ezért is szeretem! Ő legalább kimondja azt is, amit nem feltétlen akar az adott pillanatban meghallani az ember. Szép, mozgalmas, tartalmas és mindenekelőtt boldog nap volt a mai, minden nap az, mióta vagytok nekünk!