Hát, ma már csúnya munkanapom van - de gondolatban igazából ott vagyok veletek, ringatni, szeretgélni... És itt a blogotokon is mindennapos vendég leszek, ez most már elkerülhetetlen... :)
Azt nem tudom megtippelni hogy most mit csináltok épp, mert egész kis zűrzavaros életkétek van máris... Úgy néz ki ugyanis, hogy gyomorfájós babok vagytok, vagy legalábbis éjszakánként nem szerettek aludni - ami nagyjából azt jelenti hogy éjfél után elkezdtek sírni és csak hajnalban hagyjátok abba. Úgyhogy Ani nem sokat alszik mióta hazavittek titeket, és ami még rosszabb: szakad meg a szíve, hogy vajon mi a baj veletek amiért annyira szenvedtek. Mivel egy éjjelt sikerült már átaludnotok (mikor ott voltam, beköltöztettünk a nagy ágyra, és közöttünk egész jól megpihentetek, egy szó nélkül, reggelig), én azt sem tartom kizártnak, hogy csak kis simlisek vagytok és tulajdonképpen nincs baj, csak nagyon szerettek anya-közelben tartózkodni. Majd ma kaptok gyógycseppet, ami elvileg elmúlasztja a hascsikarást, úgyhogy kiderül lassan, hogy trükk-e ez vagy tényleg utálatos bab-betegség.
Dolg van; pf.
Vajon normális az, hogy nagyon hiányoztok...? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése