Szóval sziasztok! Én lennék a leendő keresztanya*... :)
Nem tudom, hol lehetne ezt kezdeni, mert ezer dolog van amit le szeretnék írni nektek, még így, szemtől-szembe kerülés előtt; egy biztos: jó sok gondolatom van veletek kapcsolatban már most, ti meg már vadul nőttök és fogynak a hónapok... na jó, azért remélem lesz időm mindenre... :) Objektív megfigyelőként dokumentálni nem fogom részletesen az eseményeket, ezt már előre megmondom, mert sajnos fizikailag elég messze vagyok tőletek most is, és valószínű ez a jövőben sem fog sokat változni, lévén hogy én nagyvárosi forgatagban éldegélek, ti meg minden valószínűség szerint Középfölde erdői mellett fogtok... azért ez nem csak rosszat jelent ám, én imádom Budapestet, és szerintem ti is fogjátok: ideloplak majd sokszor szépen, és megyünk az Állatkertbe, meg a Vidámparkba, meg a Margitszigetre, és kiülünk a Dunapartra kacsákat nézni a vizen. Jó lesz; várlak már nagyon!
Amúgy meg tényleg, beszéljük ezt meg: állítólag én leszek az egyik első egyrészt nem-pocakszomszéd, másrészt felnőtt ember, akivel ebben a világban találkozni fogtok, mert ha minden jól megy, akkor ott lehetek a születésetekkor - ez az a kaland, aminek következtében kijöttök majd Aniból. (Én így hívom az édesanyátokat, tinikorotokban majd biztos az osztálytársaitoktól ti is azt fogjátok hallani, hogy így, nevén kellene szólítani - akkor megbeszéljük, és tudom hogy majd egyetértünk abban, hogy nem attól lesz vagány az ember.) A kifeléút biztos ijesztő lesz, itt hidegebb van, és vakító fény, és hatalmas terek, de majd meglátjátok, hogy mindez semmiség ahhoz a gigajósághoz képest, hogy megismerkedhettek a világ egyik legjobb dolgával, ami anyáhozbújásnak is nevezhető. Úgyhogy jó lenne, ha időben tudnánk arról, hogy mikor szándékoztok indulni; a dokibácsi szerint biztos hamarabb mint a szokásos kilenc hónap, merthogy ti ketten vagytok és egy idő után nem fértek majd el kényelmesen odabent - szerintem is hamarabb, de szerintem inkább azért mert kíváncsiak lesztek a nagyvilágra. Említett nagyvilágban ezt hívják "elfogultság"-nak... :)
Most meg megyek vissza dolgozni - ez egy ilyen szörnyen fárasztó felnőtt-dolog, amit így péntek délután egyre lankadóbb lelkesedéssel végez az ember lánya (vagy keresztanyja - tetszés szerint).
* Azt még nem tudni, melyikőtöké, mert senki kandidátust sem akarok kitúrni ebből a csudajóságból - de egyezzünk meg abban, hogy majd lelkesen keverlek össze benneteket hagyományos-ikerösszetévesztés címen, és akkor nem lesz harag a ti részetekről és hiányérzet az enyémről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése