Minap arról beszélgettünk Mártonnal*, hogy mennyire gyönyörű az édesanyátok így, miközben ott vagytok bent a pocakjában. Női szolidaritás ide meg oda, de tudni kell, hogy ez nem épp gyakori dolog: a nénik ilyenkor általában nagyon meg szoktak hízni és összegyűlik a víz a bokájukban és furán kacsázva járnak és úgy egyáltalán eléggé formátlanok. (Azt majd később fogjátok meglátni, hogy mért is jó az, ha egy néni... khmmm... formás.) Ani viszont nagyon szép, szinte vonzóbb mint amilyennek valaha láttam, és azon mérgelődök, hogy nem voltam folyamatosan a közelében, mert vicces lett volna lefényképezni minden nap ahogy haladtok egyre előrébb (szó szerint is). Nah nem baj, majd ha meglesztek, kiélem jól a paparazzo-mániámat és megállás nélkül dokumentálni fogok; a kisbabák nagyon aranyos dolgok ugyanis.
* Hmmm... azon gondolkodom, hogy ki is ő nektek - maradjunk abban, hogy keresztanyaviszonya és majd olyan 20 év múlva megértitek... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése