csütörtök, március 18, 2010

Van olyan vidék




Ma olyan messzi tájról kaptam i-g-a-z-i - igen, igen, ismét, én kis szerencsés, hiába minden kétség, az angyalok kegyeltje vagyok - képeslapot, ahol seperc alatt megolvad a kézben-csoki, és épp naptól édesedik a narancs a narancsfán, és a tenger partján monokiniznek a lányok...óhh-jajj... ha Levente negyedik napja nem égne folyton magas lázban, és végre-végre-végre felragyogna az a nap, mikortól kezdve legalább egy hetet s-e-n-k-i nem taknyos, nem lázas, nem köhög, nem fej-has-derékfájós, még el is hinném, hogy van az a vidék. Azért jó volt két lázcsillapítás között ezen elmerengeni, tenger képe nélkül nem ment volna:). Köszönöm.

2 megjegyzés:

7 írta...

az semmi, a tavaszt is magával hozta, pedig nagyon vonakodott! :) a monokinis lányok ezúton is üdvözletüket küldik és jobbulást kívánnak a Fiúknak!

a sorok születésének körülményeit a Forma-1 játszóterének szélén pedig fedje jótékony homály...

airámanna írta...

Köszönöm, a fiúk nevében:).
Fedje...úgy szép az.