Mérföldkövek, útjelzők

Szerintem nem jó az, ha túl sok jelző oszlop és kötelező haladás irány jellemez egy utat, bár az még rosszabb, ha egy sem. Az sem jó, ha mindenáron ki akarják jelölni az utat, amin járnotok kéne, ám az rosszabb, ha úttalan utakon, navigációs támpontok és eszközök híján kell haladnotok. Én most egy nagyon fontos és értékes tájékozódási pontot jelölök csupán utatok legelején, mely reményeim szerint szép, hosszú, tartalmas és boldog utazás lesz! Legyen ez olyan, mint az IALA bóják között, a biztonságos vizet jelölő, mely nem tartozik a kardinális bóják közé, és a kint léte sem feltétlenül kell a hajósnak, mégis nagy megnyugvás a számára, ha látja, ha tudja, jó az irány, biztonságos az út, figyelnek rá mások. A "bóját" úgy hívják: Leonard Norman Cohen. Az csupán a véletlen műve, hogy egy nappal utánatok született, meg hetvenhárom évvel előttetek, a lényeg: a lénye! Azon túl, hogy a világ egyik legjobb embere, egyik legnagyobb bölcse, még zenélni és énekelni is zseniálisan tud! Bár a mondás szerint ízlések és pofonok között óriási a különbség, - az nem az én bölcs meglátásom eredménye, egyszerűen csak törvényszerű - hogy akinek ízlése jó, annak Cohen mester dalai, és annak mondanivalója örök. Sajnos apátoknál a leggyengébb láncszem - nem szívesen, de be kell valljam - az idegen nyelv tudás hiánya, ezért én csak a kiváló minőségű dallamokat élvezhetem, ha hallom Őt. De édesanyátok szabad fordításaiban tetszenek a tartalmi elemek is. Egy gyönyörű, katartikus élményt nyújtó koncerten voltunk tegnap, ahol Cohen Úr lenyűgözött, elandalított, megnevettetett és megkönnyeztetett minket, és mindezt olyan alázattal tette, hogy most a sorok írása közben is párásak lettek a szemeim a meghatottságtól. Nyilván érett férfiakként fogjátok tudni befogadni majd Őt ti is a szívetekbe, remélhetően tökéletesen megértitek minden szavát és legalább annyi örömötök lelitek a zenéjében, mint mi. Ajánlom nektek, hisz az apátokként, "én a ti emberetek vagyok!"