Itt ülök az elhagyatott nappaliban, kicsit úgy érzem magam, mint akinek hiányzik kettő darab létfontosságú szerve, (mondjuk: keze-lába)de azért makacs és szívós, és azon gondolkodik, hogy akkor most hogyan tovább!? Meg hogy mit csinálhat éppen a két kis piszén-pisze? Mesél-e (netalán rajzol-e?) valaki nekik szénabálákról, bombáj'ról, meg utánfutós, kipufogós Dzsondér traktorról (hiába, csak ez az igazi:)?! Megérti-e valaki, hogy ha 'vhííííííí'-t kiabálnak, akkor már nagyon szomjasak, és olyankor csak a tiszta víz a jó, de azonnal?! Hogy csak a legelemibb szükségleteiket említsem:)... . Tudom, hogy nagyon jó helyen vannak, jó kezekben, rajzolnak nekik, ha kell toronyórát is, láncostól, meg lesik minden félszavukat. Tudom. De akkor is. Hiányzik a kezem és a lábam.
kedd, szeptember 22, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Lehetek indiszkrét, és megkérdezhetem, hogy ha otthon vagy, akkor miért járnak a kis csodafiúcskák bölcsibe?
Egyébként nagyon édesek a srácok, szeretek jönni hozzátok a blogra nézni a fotókat, videókat...
Anna :-)
Lehetsz:). Csak a legfontosabb, az is dióhéjban: úgy gondoltuk, hogy kifejezetten az épülésükre válik a dolog...és hát - jelek és visszajelzések szerint - igazunk is volt:). Egyébként köszönjük, gyere bármikor, nézegess csak kedvedre fotókat, videókat...
Kedves mésik návtelen,miért baj az ha valaki otthon van,és a gyermekei bölcsibe. Ha egy anya kicsit pihen,az a gyerekeknek is jó. Gondoltál már arra,hogy két éven keresztül milyen két babát nevelni a nap 24órájában? Hát kívánom,hogy csak egy héten keresztül próbáld ki!!!
Kedves névtelen! (én egyébként aláírtam a nevem...)
Nem szántam szemrehányásnak, nem titulálom bajként, hogy bölcsibe jár a két fiúcska! (Pusztán kiváncsiság volt a kérdés.) Mivel ők ott vannak egymásnak, és sok aranyos kis pajtás, óvónéni veszi őket körbe, nem hinném, hogy hátrányukra válna a közösség, és biztos nagyon jól érzik magukat! Csak az édesanyjuk írásából az derült ki, hogy ő szenved nélkülük!!!!!! És az ő szempontjából, még ha pihen is, nem biztos, hogy lelkileg ez jót tesz... De ez az én véleményem, és nem kritizálok, mert biztos vagyok benne, hogy ők úgy csinálják, ahogy a legjobb nekik!
Egyébként nekem három gyermekem van (nem ikrek), úgyhogy van némi fogalmam a gyereknevelésről... ;-)
És ne mérgezzük ezt az édes, idilli blogot egymásra támadással, nem hinném, hogy ennek az írói örülnének...
Üdvözlettel:
Anna
Megjegyzés küldése