Han'

Vannak olyan állatmeséink is, amikor az állat húzza a rövidebbet. Vasárnap délután lábujjon csípett egy hatalmas, vörös potrohú hangya. Csak a potroha volt vörös. Egymás után kétszer is belém harapott. Úgy pattantam föl, mint akit legalább egy kígyó mart meg. Az addig békésen fegyvert tisztító, (= homokozó) 90 cm alatti férfiak azonnal ott teremtek mellettem, és amint beazonosították a gonosz merénylőt, Tamás elguggolta az útját, Levente meg fölkapta a nagy ijedtségben lerúgott papucsom, és azzal olyan kettőt sózott oda a hangyának, hogy csak na. A négy felnőtt nagyon meglepődött e harcias cselekedet láttán. Én - aki arra okítom őket, hogy hangyát-méhet-darazsat-állatokat nem piszkálunk, csak megcsodáljuk őket, és megnézzük merre megy / repül / mászik / csúszik / ugrik / stb., mert biztosan siet haza az anyukájához, az ikreihez, a papájához, stb:) - egyenesen ledöbbentem. Nem tudom kitől láthattak ilyet, mindenesetre ha ők velem, akkor én nem félek a farkastól...de még a medvétől sem.