A gyerekbiztonsági rács a felső és alsó szint között, a lépcsők tetején, eddig a gyerekeket védte mindenféle csúnya mélybezuhanós-legurulós balesetektől. Most, hogy a fiúk felnőttek (hiába, szinte kettő egész évesek), és magabiztosan, önállóan SÉTÁLNAK le-föl a lépcsőkön, és különösen a ma reggeli események fényében az ajtó gyakorlatilag elveszítette régi funkcióját. Nem, nem vált feleslegessé, sőt! Csak átlényegült. Manapság már nem a gyerekek biztonságát szolgálja, hanem a két alsó szint épségét őrzi és védi. Hajnali fél nyolckor kicsit gyanús volt, hogy nem mászik senki a fejünkre, nem tobzódik az ágyban, közöttünk / rajtunk minimum egy gyerek, két maci és három autó, egy szarvas és egy beszélő kutya, és egyéb ilyen válogatott társaság. A beszűrődő diszkrét zajokból ítélve elég egyértelmű volt, hogy ébren van a testvérpár, de aaannnnnyira meghitt, barátságos szöszmötölésnek tűnt az ott, akkor, én meg aaaannnnyira álmos, hogy inkább büszke mosollyal gyorsan visszaaludtam, hogy lám-lám, az én ügyes, önálló, gyönyörű és főleg tapintatos nagy fiaim csendben olvasgatnak, meg talán sakkoznak a szobájukban... . Egy óra múlva hangos csörtetésre riadtunk fel....AZTAKURTA...EZEK LENN VANNAK....LENN VOLTAK MÍG MI ALUDTUNK, MOST CAPLATNAK FÖLFELE...mire kipattantunk az ágyból, már ott várt a lépcső tetején A két vigyorgó, rendkívül ILLATOS, KRÉMTŐL CIRMOS gyerek, maszületett valóságukban, azaz anyaszült meztelenül. Levente kezében ott volt még egy sminktükör is. Azóta sem derült ki, hogy magában gyönyörködött, vagy zárt, kis társadalmuknak akartak nagyítós sminktükröt mutatni. Másodpercek alatt fölmértük, hogy, huuhh-egyben-van-mindenenki, aggódni csak akkor kezdtünk egy kicsit, mikor feneket mutattak nekünk, hiszen egyértelmű volt, hogy túl vannak mindenféle reggeli anyagcserén. Ugyanakkor körüllengte őket hét drogéria illata. Apjuk a zuhany alá dugta a két szaros, de kivételesen illatos gyereket, én rosszat sejtve rohantam le a nappaliba. Az alsó szint (előszoba, nappali, fürdőszoba) romokban hevert. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor a fürdőszobában megtalálom a két-huuuuhh-csak-a-megfelelő-helyen-tele-kakás pelenkát, egyik szépen összehajtogatva, és nagyon-nagyon örvendtem, hogy a nappali c-s-a-k a romjaiban hevert. A szétszórt bűntárgyakból rekonstruáltam a feltehetőleg előre kitervelt merényletet: hét óra körül nagy egyetértésben leosontak a nappaliba, majd ki az előszobába. Kiforgatták a cipős- és ruhás szekrények tartalmát, összetéptek két zselés cipőtalpbetétet, és apró galacsinokat gyúrtak belőlük. (Szerk. megj. semmi nem vész el, csak átalakul.) Nagyon belemelegedhettek a nehéz, fizikai munkába, a nagy felismerésekbe, meg az autós és csíkos pizsamába, mert még ott, az előszobában levették a (amúgy talptól mellkasig, patentok mentén általam bevarrt, és vetkőzésbiztosnak vélt) hálóruháikat, és az alatta lévő bodykat. Feltehetőleg zavarta őket a nagy felfordulás, és a beszűkült mozgástér, (38. méretben talpalatnyi szabad hely sem volt a pici előszobában), meg megtelt a pelenka, átsétáltak a fürdőszobába. Ott levették a koszos pelenkákat. Talán mosakodtak is volna, ha elérnék a csapot-papot. Viszont fő a higiénia, meg a 48 órán át tartó frissesség...egyikük az én citromfüves dezodorommal kente be magát, másikuk igazi, férfias illatot választott. Majd cseréltek. Valami mégis bűzlött a levegőben, nem hagyta a fiúk kényes orrát nyugodni, mert még szétkentek magukon egy kis hajbalzsamot is. Valószínű megtalálták, hogy voltaképpen mitől is bűzlik a fürdőszoba, gyorsan szét is locsoltak egy kis folyékony szappant. A szélrózsa minden irányába. A nappali járólapja foltokban dezodort, hajbalzsamot, számtalan játékot, egy élettelen, nyakatekert szarvast, (nagy szerencse, hogy csak plüss) és barackos köpeteket tartalmazott. A nagy illatosítási projekt közben gondolom megéheztek, szét is néztek a hűtőszekrényben valami harapnivaló után. Sajnos (?) csak a fagyasztó ajtaját érik fel / tudják kinyitni...így hát szegények azt ették, amit találtak a konyhapulton. Barackot. (Örvendek, hogy nem Sunsilk hajbalzsamot:). A nem kis káoszt (=Káosz-elmélet gyakorlatban) 72 darab illatos törlőkendővel koronázták meg...vagy csak megpróbálták eltüntetni a nyomokat, mert egyik-másikkal törölgettek is, jelek szerint. Dél is elmúlt, újra meghitt szöszmötölés árad ki - szigorúan - a szobájukból, nem vagyok álmos, (reggel hagytak aludni a fiaink:) és büszke mosollyal nyugtázom, hogy milyen ügyes, önálló, gyönyörű, és főleg tapintatos nagy fiaim vannak, akik ha vasárnap reggel fölébrednek, hagyják pihenni a szüleiket, csendben levonulnak a nappaliba, és illatosítják azt:).
P.s.: ...mert ugye szétszedhették volna a sok kis vagyonba kerülő fényképezőgépet, meg a laptopokat, eltörhették volna a másik vagyonba kerülő szemüvegemet, és sorolhatnám. Csodafiúk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése