Boldogasszony...

Előre ittunk a medve bőrére? A Boldogasszony előtt: egy boldog asszony!? Kicsit zajos, sűrű napok jártak mostanában ikrek háza táján, s gyanítom ez nem is fog változni az elkövetkező években. Ahogy a mondás szerint: ..valóban úgy szép az élet, ha zajlik! Nos nálunk zajlik rendesen. Épp lemaradtunk egy szépnek ígérkező erdélyi hegyi túráról, anyaoroszlán nem hagyta itthon - vigyázó nyagyanyai kezekre sem - már nem beteg, de még gyógyultnak nem nyilvánítható másodszülöttét. Aztán az eljött rossz időt tekintve -erdélyi források szerint ott még rosszabb - tán szegény kisbeteg Tamás fiúnk mentett meg a szépnek ígérkező, aztán esetleg rémálommá váló, túlélő túrába átcsapó úttól. Pünkösd dacára, meteorológiai nyár kezdetére beköszöntött egy március elejinek mondható csapadékos, hűvös, szeles hosszú hétvége. Vasárnap kicsit jobbra fordult, el is indultunk Veszprémbe állatkert nézőbe, gyermeknapra. A kert bejárata előtt egy kilométerre levente úgy összehányta magát - meg a kocsit -, hogy hirtelen azt sem tudtam hová nyúljak. Mindegy volt, mindenképp bele kellett nyúlnom, nem részletezem... Hála az égieknek, csak gyomorfelkavarodás volt, pedig megijedtünk, Tamásnál a gond egy hete pont így kezdődött. Hétfőre pedig termálozást terveztünk, de egy hirtelen vezérelt ötlettől - kettesben édesanyátokkal -, Pannonhalmán kötöttünk ki. Úgyis ritkán, és csak kis időre adatik meg számunkra a kettesben című epizód, mama -ahogy a fiúk mondják: mee - bevállalt titeket. Szóval együtt élveztük az apátság bazilikájában, a hagyományosan megrendezett pünkösdhétfői orgonahangversenyt. A hely szelleme, az évezredes falak, a mesterek művei és az orgonista játékának, e csodálatos hangszerből előhívott orkánja, lenyűgöző és hátborzongató volt egyszerre. Nem véletlen szerintem, hogy ezt a hangszert ekkora termekre tervezték az ősök, és a játékához, kezekre és lábakra egyszerre van szüksége kezelőjének, mind a négyre együtt, és egyszerre. Koncert előtt kicsit sétáltunk a hol el, hol előbújó napon, a szeles apátságban. Megnéztük a honfoglalás millenárisára (1896) emeltetett Boldogasszony kápolnát, ittunk a híres, szerzetesek által termelt pannonhalmi borból is. Mindezek után úgy döntöttünk, hogy még korai a hazamenés, hisz vigyázó kezek óvnak titeket, hát bemegyünk Győrbe, s ha van valami jó program, hát nem hagyjuk ki azt sem. Autózva Győr felé, anyátokban mint villámcsapás jött a felismerés kérdés formájában:..nem ma van a házassági évfordulónk!? Elfelejtetted ugye!? A válasz is gyors volt: nem ma, hanem holnap lesz, de hogy így mondod, most már biztosan nem felejtem el holnapig! Konvenciók ide vagy oda, június másodika mégiscsak egy fontos dátum lett az életünkben, hisz két esztendeje ezen a napon döntöttünk úgy, hogy az életünket jogilag és papírforma szerint is összekötjük.