szerda, május 27, 2009

Aja

El akarom kiabálni, hogy az kicsi Leventém már számtalan alkalommal egyetlen drága-drága édesanyámnak szólított. Egész pontosan nem így hangzott az ő szájából, de az 'AJA' az már azt jelenti. Szerintem:). (Csak félig vagyok elfogult, majd ha a másik kicsim is...:). Ugyanitt tartozom még egy vallomással: tény, hogy kriptofáz / sőt, mint most kiderült, kezdetleges magyar szövegértési, és szövegértelmezési gondjaim is vannak, ti. Levente már több mint egy hónapja hol több, hol kevesebb szenvedéllyel és intenzitással ajázik felém. Egy hosszú, kimerítő biciklitúra (bőszen ajázott ki nekem a riksájából, valahányszor mellettük tekertem, ha egy autó suhant el, az viszont aug' volt, ha a szélkerék, vagy valami madár került a látóterébe az dár-dár volt, szóval következetesen és értelemszerűen használja a fogalmakat:))) ) szükségeltetett ahhoz, hogy végre valahára megvilágosodjak, hogy de hiszen ez a hetek óta tartó ajázás mögött én vagyok, hogy az egyik drága-drága pici fiam engem szólít Ajának.

Nincsenek megjegyzések: