Tegnapi nap hőse

Tamás. A nem megalkuvó:). Tamáskám, akit nem lehet becsapni, aki tudja, hogy a rengeteg - egyébként nagyon is - érdekfeszítő, csillogó-villogó műszert (meg volt illetődve rendesen, de azért annyira mégsem, hogy egy fura, szemvizsgáló(?), kerekes műszerre meg ne jegyezze halkan, cinkos 'tudom-én-hiába-is-próbálják-álcázni' mosollyal a szája körül: 'aúg'!') ha fehér köpenyesek és fura / fertőtlenítő / szag lengi körül, az becses személyére nézve túl sok jót nem jelenthet. Éppen ezért ilyen helyeken az a legjobb, ha torkaszakadtából üvölt az ember fia, ha bárki idegen túl közel merészkedik hozzá. 1szóval, nem irigyeltem a dokinőt, aki a lefogott, toporzékoló, üvöltő gyerek szemét próbálta megvizsgálni. Így legalább mindenki örült, mikor vége volt a szemfenék kémlelésnek. Tamás, hogy végre elengedték, és éles fénnyel senki nem világít a szemébe, a doktornő, hogy talán mégis megússza enyhébb halláskárosodás nélkül ezt az egészet, aggódó szülők, hogy nem, hiába csattant hatalmasat a gyerek feje a járólapon, szerencsére nem lett semmi baja. Minden jó, ha a vége jó...és végülis nem csak a hangerejéről, de a szépségéről / szépségükről is mindenki elismerően nyilatkozott. Rendelőn belül, folyosón túl.