Márciusi ifjak...

Szerintem a 151 évvel ezelőttinél lényegesen hevesebb lefolyású események zajlottak ikrek háza táján: kora délután már a második felkelés következett be, ez egyenesen forradalomba csapott át, mivel az ifjak úgy érezték, - egyébként hozzáteszem: helyesen - hogy az ősök, el akarják sumákolni a délutáni jól megérdemelt udvari programot. Azon túl, hogy csendesen esett kisebb-nagyobb szünetekben az eső, kicsit hűvös is volt hozzá. De kérem, a túlerő az túlerő, árral szemben nem érdemes... Nem vagyunk mi gipsz katonák, akik egy kis víz láttán elolvadnak, egyébként is az erdőkön túl, a városban más idő is létezhet ugyebár.... felnyergeltünk. Hátha maradt még egy-két bátor, kósza huszár, akik ifjú regrutákra várnak utcán és a téren, hisz ugyebár "Kossuth Lajos azt üzente..." Nem volt senki, se huszár, se ló. Csak Kossuth volt, mármint Kossuth utca formájában. No ezt az utcát végigharcoltuk rendesen. Szerintem egyesek tényleg azt hihették, hogy a városban kitört a forradalom. Az egyébként, induláskor már visszaszelídült ifjak, mintha el lettek volna varázsolva, ketten, hatfelé futottak, egyik kirakattól a másik kapualjig. Nem akaródzott nekik semmi korlát, mint vad csikók, akik kitörtek a hámból. Nagy nehezen eljutottunk a '48-as hősök emlékművéhez, meg Petőfihez és Jókaihoz, jelesül a mai napról elnevezett téren. Nekik a sok virág tetszett a koszorúk füzérén, illetve bőszen 'dár-dár'-oztak, - ami ugye ikerül madarat jelent - ujjacskáikkal a hősi emlékmű tetején elreppenni készülő, de alkotója akaratából évtizedek óta merevségben lehorgonyzott turulra mutogatva. A képek tanúsága szerint, itt egész jól bírták, sőt, még pózoltak is helyesen! De hátra volt még egy hadművelet mára: bevenni a kávéházat. Nem a Pillwax-ot, - e városban olyan nincs - hanem Ricsit. Egyszerű, földhözragadt név, bár ez az istenadta is magáról nevezte el vendéglőjét, mint puccos nevű és kékvérű elődje, másfél évszázada. Nagy csata volt, azóta is tőlünk visszhangzik a ház. Hazafelé menet anya meg is jegyezte kérdés formájában: szerinted mikor fognak ezek nyugodtan végigülni néhány percet, különösebb esemény nélkül!? Válasz: nemsokára! Szóval mindenki örömére újra a Kossuthon portyáztunk, de már vissza felé, az este is támadt rendületlenül, nem csak mi. Mama is várt még bennünket, ott is "rendet" kellett tenni, hisz ma forradalom van! Meglett! Hazaérve naivan azt gondoltuk, - mi buta vének - hogy az ifjak kedvükre kiharcolták magukat, így kicsit önzően feltereltük a saját territóriumukba, ahol ugye vannak - elvileg - elzárt területek is. Tévedtünk, óriásit tévedtünk! A nagy csendnek nem a fáradtság volt az oka, hanem a cinkos összjáték. Hogy édesanyjuk zárta-e rosszul be a ruhásszekrényét, vagy valami fondorlat folytán már ezt is ki tudták nyitni, -no ennek utána kell járni sürgősen! - egyelőre talány, a lényeg, hogy a szobában térdig gázoltak anya ruháiban. Szép látvány volt, megkoronázták vele a mai napot. Kis rend rakás után bevágták a vacsora fejadagjukat, majd még fél óra gimnasztika, s csodák csodája, zokszó nélkül elfogadták a tényt, hogy most már aludniuk kéne. Szerintem a cinkos vigyor a szájuk sarkában arra utalt, hogy holnap reggel újabb felkelés, amiből ugye, szinte átmenet nélkül, akár újabb forradalom is lehet. Szép kilátások! De még milyen szépek!!