Nagy hápogással elröppen felettünk egy pár vadkacsa, mire a csodafiúk felkapják okos kis fejecskéiket, és a tekintetükkel követik a kacsapár röptét.
Tamás hirtelen felkiált: - Háp-háp! Háp-háp!
Levente ellentmondást nem tűrő hangon kontrázik: - Dár-dár! Dár-dár!Édes jó anyukájuk - egy újabb heves polémiát elkerülendő - közös mederbe próbálja terelni a szócsatát, és hozzáfűzi: - Háp-háp dár-dár! Mire az ikerpár boldogan, csapkodó karokkal és hangosan háp-háp-dározva szinte szárnyal a halkuló kacsahang irányába... . Ilyen nagy egyetértésben élünk mi. Esetenként:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése