Hetedhéthatár és a kisördög

Hetek óta az van, hogy esténként megszállja az ágyukat a kisördög, de mivel ők nem cimborálnak még a kis ördöggel sem, ezért hevesen tiltakoznak a betolakodó ellen, (értsd: visítanak, mint a malac, amelyiket nyúzzák) bele az éjszakába és a hajnalokba. Lehetőleg felváltva, mert ők jó testvérek, és munkamegosztás van. Szóval, ilyen apróságoktól eltekintve a fiúk jól élnek és virulnak. Mi annyira nem virulunk...és az is tény, hogy nem tudunk semmi racionális magyarázatot találni, hogy mért van az, hogy hetek óta főleg Leventét este nem lehet letenni a kis ágyába (a déli alvással ugyanott nincs semmi gond), mert torkaszakadtából üvölt, és üvölt, és csak üvölt. Nem egy sötét veremről van szó, és nem hagyjuk magára, nem fekszik korán, nem lehet, hogy nem álmos / nem fáradt, vihánc, fürdés, etetés, itatás, csendes játszás, esti mese, bőrkontaktus, babák-anya-apa öröme kipipálva, minden ugyanabban a rugalmas, igényük szerinti, de mederben folyik, mint hetekkel - hónapokkal ezelőtt, mikor édesdeden átaludták az éjszakákat. Arra is gondoltunk, hogy megijedt valamitől, este /éjszaka rosszat álmodott és azóta fél a merénylet helyszínén?! Három napja jöttünk rá, hogy ha átvisszük a mi - amúgy teljesen sötét a szoba - ágyunkba, szinte azonnal elhallgat, és negyed órán belül húzza a csendest. Egyedül, ringatás nélkül. Sőt, jó esetben vissza is lehet csempészni a saját helyére és nem ébred meg, különben is, ott van lassan éjfél, Tamás a soros, ő már úgyis aludt eleget 22 órától:D. Marad az irracionális magyarázat, az ikrek éjszakai rémisztgetésére specializálódott, ágyban kuporgó kisördög. Ez még mindig elfogadhatóbb, mintsem:

1.)- úgy döntöttek a fiúk, hogy márpedig mi négyen, a nagy és boldog család együtt alszunk az elkövetkező 18 évben

2.)- sértésnek veszik a 170X40 kiságyat, és a mi hatalmas franciaágyunkra pályáznak, esetleg úgy gondolják, hogy helyet kellene cseréljünk

Az éjszakai duhajkodás ellenére nappal is fáradhatatlanok. A legkedvesebb foglalatosságuk még mindig a rámolás, pakolás, költöztetés, de újabban nagy örömüket lelik a tárgyak, játékok - egész pontosan minden ami mozdítható - (le)dobálásában is. Már olyat is láttam, hogy ketten magasba emelték a hatalmas játéktartó micsodát, együttes erővel a korlát fölé tuszkolták és lezúdították a mélybe a sok kacatot. Mondanom sem kell nagyon büszkék voltak magukra, csak akkor tört ki egy kisebb palotaforradalom, amikor nem akartam érteni az egyre indulatosabb gesztikulációból és nyekegésből, miszerint nekem kutyahhhkötelességem a lábuk elé hordani a játékokat, naponta 77szer. Pedig csak 76X az:). Nem tudom, mikor értik ezt meg...