Ábécét és kenyeret a szamárnak!

Elérkezett az idő, hogy a fiatalemberek a 17 hónap alatt megszerzett hatalmas tudásanyagot továbbadják a nép nem is olyan egyszerű, de könyvek és a betűk iránt annyira azért nem fogékony fiainak is. Én az egészből csak annyit látok, hogy a fiatal, de lelkes tanítók egyre gyakrabban karolják fel a macit, babát, majmot, szamarat, stb., maguk mellé ültetik, és komolyan magyaráznak nekik a naaagy könyveikből. A lelkesedésükön és kitartásukon túl (hehehe...szamárnak hogyne kellene ábécé?!) igencsak figyelemreméltó pedagógiai módszerekkel dolgoznak, mert pl. kilestem, hogy egy-egy komolyabb olvasmány után ha olyan oldalra kavarodnak, ahol éppen valami ehetőt ábrázolnak, akkor a csendes kis tanítványok akár falatozhatnának is, ó-r-a k-ö-z-b-e-n, hiszen a fiúk mindig megkínálják őket. A 'kínálgatáson' lehetne még finomítani, tény, (keménykezű férfiak ezek, ez van) de ezeknek a kis (plüss)állati sorban élő páriáknak itt legalább megadatott a lehetőség úgy a testi, mint a szellemi épülésre is.