Az élet nagy dolgairól

Eltelt egy kis idő az ifiurak monumentális könyvszemléje óta, de minden jó, ha a vége jó, olyannyira, hogy a feltépett ajtók extra erősítéssel visszaszerelve, könyvek visszapakolva, mi meg titkon reméljük, hogy koboldjaink a következő alkalommal másként ízlelgetik a szekrény tartalmát, pl. Karinthyt olvasnak fel egymásnak a könyvkupacok tetején. Tiszta szerencse, hogy tüzet nem tudnak(?!) csiholni, (prizmát, tükröt azért nem adok a kezükbe) mert akár eszükbe juthatott volna egyszerre két istennek is áldozni. Amúgy tűzimádat közben is nagyon elbűvölőek tudnak lenni, minden aprócska láng, égő lámpa, fényforrás láttán (égjen az élőben, vagy könyvben) kezdenek énekelni, hogy 'ééééééééééééé(g)'. Nővérkéjük megnyugtatott, hogy azért ez jó dolog, mert ha ég a ház, akkor legalább azonnal jeleznek, tűzjelző sem kell, elég figyelni a vékonyka, énekelő ééééééééééé hangokra. Na, de most lényegében nem is erről akartam írni. A lényegről akartam írni, arról, hogy az élet jó. Duplán. Legyen békás, zöld, de lehet mozdonyos, és kék. Life is good. Tényleg. Köszönjük, A! Mi meg színes, sziporkázó, zsigerekbe író tintákkal dolgozunk. Bízom benne. Szeretném, nagyon-nagyon.