Levente et Tamás ante portas

Levente és Tamás, tíz perce ezen a világon

Isten éltessen sokáig benneteket, gyönyörű kisfiaim! Egy híres, Koncz Zsuzsa nevű énekesnek a dala jutott eszembe: "....elmúlt egy év,...". Igen, valóban elmúlt egy év, s ti egészséges újszülöttekből, gyönyörű kisfiúkká cseperedtetek, kihasználva értelmesen és érdemlegesen ezt az egy esztendőt! Bár egy éve - e sorok szerkesztésének idejében -, ti még a fő cím szellemében, s híres ember elődötökhöz, Hannibálhoz híven, a kapuk előtt, azokat döngetve vártatok. Illetve dehogy vártatok, nyomultatok rendesen, jó nagy riadalmat okozva. Szegény Hannibálról is tudták hogy jön, ahogy ti sem voltatok sokáig titokban, ő is és ti is elérkeztetek a kapuhoz. Sőt Hannibáltól eltérően, akit nem igazán vártak Rómánál, csak jött az magától, mi nem csupán vártunk benneteket, hanem nem győztük kivárni érkezéseteket. Mégis nagyon meg voltunk illetődve , talán még ijedve is kicsit, mikor két héttel orvos-doktorok tudományos előrejelzéséhez képest, ti úgy döntöttetek: ITT AZ IDŐ! És az idő benneteket igazolt: jó időben és jókor jöttetek, sőt soha jobbkor! Az ember fejlődésére van egy szellemes magyar szólás mondás: "Miből lesz a cserebogár!" Nos itt van pár fotó az utókor számára, elsősorban a ti számotokra, majd ha tudtok már olvasni is, hogy lássátok saját szemeitekkel e szellemes mondás igazi értelmét. Ami nem egészen látható, csak sejthető a fotókból: szép és egészséges újszülöttek voltatok, most meg gyönyörű, egészségtől kicsattanó és égetnivalóan eleven, de imádni valóan édes kisfiúk vagytok, akik bearanyozzátok nem csak a mi életünket, de testvéreitekét, nagyszüleitekét és mindenkiét, aki ismer és szeret benneteket! Nagyon jó, hogy vagytok, el sem tudnánk már képzelni az életünket nélkületek! Hát vigyázzatok ti is magatokra, és éljetek nagyon soká mindenki, de első sorban a magatok boldogságára!