'Ez Spárta!'

Amint egy billentyűzet közelébe kerülnek, őrült zongorista módra, szemeikben lobogó tűzzel vetik rá magukat. Burkolt üzenet a megbízhatatlan narrátoroknak naplóírás ügyben, vagy csak a technika iránti intenzív vonzalmuk munkál bennük ilyenkor is (meg minden távirányító, telefon, tévé, pendrive, lámpa, kábel, fokhagymaprés, pattintott kő, khmm...cigarettacsikk láttán)? Egy méretes ventilátor bevetése megoldotta a dilemmát, az is osztatlan sikereket aratott! Az augusztus kemény dió volt. Még a hónap elején muszájságból beszerzett hét cm-es hasfali hasítékom és főleg ennek csúnya következményei (+ 4 nap hirtelen teljesen ikertelen, + elkeserítően sok nap anélkül, hogy felkapdoshatnám és ölelgethetném őket szívem szerint) meg egy hét apátlanság / másikfelemnélküliség és minden nyűg ami e két kemény maggal együtt járt, hááát...felért egy spártai kiképzőtáborral. Hogy csak engem viselt meg nagyon testileg-lelkileg ez a tehetetlen hónap, inkább csak szép remény, hiszen szerintem az állapotommal azért csak összefügghet a múlt havi sok-sok éjszakai felsírás, fejcsapkodás falba, étvágytalanság, fogyás, szétszórtság. A nem annyira érintettek szerint sokkal prózaibb dolog is lehet a háttérben, megeshet, hogy csak egy újabb, kitörni készülő fog garázdálkodik, meg hát változnak ők is. Ki-ki hite szerint. No, de előnyei is voltak a spártaias 'nyaralásnak', meg is látszik a fiúkon: mindketten vakmerően menetelnek, sőt, szaladnak is, nem törődve az időjárás meg a terep viszontagságaival. Föl- és lemásznak mindenféle barikádról (ágyakról) föl- lemásznak rám, hegyeket másznak, mozgatnak (lépcsőznek, átrendeznek, tologatnak). Nyolc-nyolc foggal, egy-egy pár kézzel, stb. tépnek miszlikbe mindent ami papír, karton, fa, műanyag, gumi... a főtt csirkehúsból természetesen alig csipegetnek:). Mondtam már, hogy nincs egy gramm fölösleg se rajtuk:)? Fáradhatatlanok, edzettek, erősek. Pillanatok alatt harctérré változtatnak minden decens helyiséget, ha akad ott valami mozdítható bútor, fiók, bármi. Igazi stratégák, képesek bunkereket építeni, magukat elbarikádozni az ellenség elől, a sötétben sem félnek. Végszükséglet esetén csendben kivárják a felmentő csapatokat (pl. becsapták a szobájuk ajtaját, és az ajtó elé tolták a fotelt, ládákat, időközben szépen besötétedett, a hosszú, gyanús csendre figyeltünk föl, jó kis ajtófeszegetés után találtunk rá a két, harcban edzett, sötétben üldögélő, bátor férfiúra). Étlen és szomjan is képesek harcolni, a kétfrontos állóháború számukra gyerekjáték (egyik a combomba harap, másik hátulról a hajamba kapaszkodik, és próbál fölmászni a hátamra, és sehogy sem tudom lerázni őket..régi szép idők, mikor még továbbsétáltam:), ugyanakkor a gyors rajtaütésektől sem riadnak vissza (gyakran csak ámulunk, hogy jéé...ez hogy /honnan került ide???). Igazi bajtársak, mindenben. Ez itt már nem Spárta. Ez itt Erdőmellet, szeptemberben. A sebem is szépen gyógyul, kívül-belül, és az Ő útja is ragyogó volt, tiszta és sós, és visszahajózott, és minden látszat ellenére optimista vagyok, sőt, illúziókkal tele, és most megyek szépen, és próbálok a gyomrukba varázsolni valami ételt, méghozzá érdemleges mennyiséget!:).