Szürrealitás

Miután végigvihogtam Pali almaetetős beszámolóját és megnyugtattam Anit, hogy nem rabolt el senki (csak épp lassan krónikusba váltó sorozatfüggőség miatt tűntem el Net-világból), itt vagyok megintcsak.
Nincs sok időm, mert rengeteg a munka, de ezt muszáj elmesélnem: tegnap ünnepre-bevásárlás közben hirtelen indulattal vettem nektek egy 18 hónapos kortól ajánlott könyvet, mert nem bírtam fékezni gyerekcuccfügőségemet; aztán mikor utánaszámoltam, hogy azt még jövő Karácsonyra is ráért volna, kicsit aggódtam, hogy micsoda koravénségre buzdítalak. (Nem, az nem jutott eszembe, hogy esetleg nem vagytok elég okosak még a játékos feladatok megoldásához – csakis az, hogy talán még hagyni kellene titeket picibabulni egy ideig; szóval elfogult... na, az nem vagyok!) De nem ez a lényeg, hanem a valószínűleg ebből az érzésből született ma éjszakai álmom...
Azt álmodtam, hogy mentem hozzátok látogatóba, és mondtam Aninak, hogy hoztam valamit ami csak majd soká lesz megfelelő nektek, erre ő megrázta a fejét és mint bizalmas titkot, előhúzott egy kis füzetet; kézzel írott versekkel volt tele, gyönyörű JózsefAttilásakkal... és azt mondta, hogy képzeljem, ezt Levente írja...
Úgyhogy már nem aggódok az ajándék miatt. :)