Szép a világ, gyönyörű a világ...

(S)ikertipp-belekotty helyes volt, köszönjük! Számomra - a játék mellett - megnyugtató, hiszen ezek szerint nem is olyan vészes a hasonlóság kisdedeim között, ergo mentesek leszünk mindenféle csúnya identitástudatbéli zavaroktól:). Nem vagyok híve a babócámmalmár150mletpapilunk-denemtudunkkakilni-megbújikazelsőfogunk bejegyzéseknek, de ez mégiscsak egy (csoda)babákblog, hát jöjjön néhány -egészen friss- 'prózai', babanaplóba illő adat. Just for the record.
 Levente továbbra is vigyáz a vonalaira, az ő 4670 gr-hoz csinos 56 cm társul, míg Tamás az 58 cm hosszát 4840 gr-mal párosította. Fölöttébb dicséretes teljesítmény, hogy cca egy hete átalusszák az éjszakákat. Nem akartam túl hamar eldicsekedni, mert amint valami rendet véltem felfedezni bioritmusaikban, és mertem levonni messzemenő konzekvenciákat, azonnal felborult a rend, és lőn Őskáosz. A hét azért mégiscsak sok nap:). Szóval, az "átalusszák" azt jelenti, hogy este 22.30 körül már édesdeden alszanak...egészen 5, néha. 5.30-ig. Hallelujah. Egypetéjűségük ellenére naponta rájuk csodálkozom, hogy mennyire tudnak már most különbözni. Tamást igencsak megviselte pl. a tegnapi DTPa oltás. A helyszínen a fiúk nagyon bátrak és vakmerőek voltak, olyannyira, hogy az egész körzeti védőnői / és orvosi hálózat a csodájukra járt. (Igaz, hogy már a bevonul(tat)ásuk is nagy tetszést és feltűnést keltett, hiszen nem mindennapos látvány a rendelő környékén két, egyforma, gyereknek álcázott jegesmackó!) Az igazi megpróbáltatás csak otthon következett, ti. Tamás hirtelen belázasodott, a kis lába meg begyulladt, és nagyon fájhatott neki, mert még sosem hallottam ilyen szívet szakajtóan sírni :(. (Szívnek meg kell hasadni ilyenkor...) Aggodalmaskodóanyuka persze vele együtt sírt és fájt, de hála az összes isteneknek, hogy volt kéznél egy praktikusduplapa, aki nem késlekedett, és ellátta a gyereket a megfelelő helyen egy Germicid kúppal,(miközben aggodalmaskodóanyuka körülugrálta, hogy "jajdeháthatalmasazafél-khúú-úúhp") és pici csodafiúnkat percek alatt álomba ringatta. Ma reggel másodszülöttünk a szokásos elragadó 'goodmorningsunshine' mosolyával, örökmozgó motolla üzemmódra kapcsolva fogadott, benyomott 150-t, egészségeseket böfögött, és...nem folytatom a plasztikus felsorolást, ennyire azért nem vagyunk babablog:). Hát Levente? Ő mindvégig, közvetlen az oltás után is,  minden ikres szolidaritást nélkülözve, szemmel láthatóan jól érezte magát, nem lázasodott be, este gond nélkül elaludt rajtam, reggel meg füligmosoly és sokbeszéd közepette, ugyancsak motolla üzemmódban, benyomta a maga 150-ét, böfögött... én meg rombolom az ikrek misztikus kötődéséről szóló legendákat. Pedig a legendák velünk élnek, két - minden porcikájában - TÖKÉLETES KISFIÚ.
Kisfiaim, éjfél van, és november vége...és szép a világ, gyönyörű a világ, nincsen hiba benne. Nektek köszönhetően.