Hagyom a dagadt ruhát másra - akarom írni későbbre- és végre hagyok valami jelt a Naplótokban. Neeem...nem a szájber-bizniszvumen keresztanyátok cserélte le virágzó karrierjét mosóteknőre, hanem ez már a jó édesanyátok onlájn:). Godmother már beharangozta, hogy a hőn óhajtott JEL itt is él, ahol csak madarak és strapabíró terepjárók járnak, hát akkor csapjunk bele... .
Kicsit megilletődött és nagyon elfogult vagyok, mint minden édesanya, ha gyerekeiről van szó. Jó na...kicsit jobban, hiszen ti egyből ketten vagytok. Mióta tudlak titeket, mindig is azt hangoztattam, és valószínű fogom míg élek, hogy a tény, hogy vagytok nekünk, az maga a csoda. A szó szoros és átvitt értelmében.
No...szerintetek ennyi elég is volt első bejegyzésnek, meg egyébként is kinek a fenének kell ez a napló? Követeltek magatoknak....mindketten kurjongattok épp :).....ilyenkor cca 5 percet adtok, és ha mihamarabb nem mutatkozom a szobátokban, akkor jön az igazi duhajkodás. Helyes. Megyek. Hagyom a virtuált másra. Nem szeretném, ha harmincakárhányévesen komoly frusztrációtok egyike az lenne, hogy hiába is toporzékoltatok anno:)....padlásra is viszlek bennetek, pincébe, meg erdőbe és tengerre, hegyre föl, völgybe le, meg...mindenhová e Föld kerekén. Meg különben is.
Gyönyörű, esős idő van. Azt mondják ilyenkor pénzt számolni, gyereket csinálni, meg aludni a legjobb...ez mind nem igaz, mert édesanyának édes ikergyermekeit szoptatni a legjobb dolog a világon. Pont. Vissza is adom a szót a józan vonalnak, avatott kezekbe.
Megyek, mert vár a világon a legjobb dolog.
A, mint Édesanyátok.