A héten Ani beszélt a szülésben közreműködni készülő dokibácsival, és állítólag természetes úton jösztök majd. Ez annyit jelent, hogy semmifajta mesterséges lyukat nem fognak nektek fúrni Ani pocakjába, hanem küzdenetek kell, végig kifelé a méhszájon, vagy valamilyen csatornán vagyhol - anatómiában nem nagyon vagyok otthon. A lényeg az, hogy nem lesz olyan nagyon egyszerű. És tudom, hogy nagy felelősség ez ilyen pici hobbitok pici vállain, de vigyázzatok majd jól - nem annyira Anira, ő szerintem nagy lelkesedésében bármit kibír és annyira örül majd hogy láthat titeket, hogy rögtön el is felejti hogy mit kellett kibírni; csak majd előtte egymással beszéljétek meg jól, hogy ki szeretne elől menni, és a másik hogyan lökdösse majd a fenekét segítségképpen, meg ilyenek.
Update: Közben Márton adott egy jó kis útmutatót arról, hogy mi is történik egy babbal miközben megszületik. Hát kb. ez történik két babbal is, természetesen, csak a start-lépés sokkal kisebb helyről indul; ami azért rossz, mert a babnak nincs elég tere elrugaszkodni, és azért jó, mert a fentebb említett technikával a bab testvére be tud segíteni.
Szóval: hajrá! :)
P.S. Az anyátok, mint minden normális először-terhes nő, valószínüleg szemöldökrángást kap majd, ha a mellékelt videón illusztrált tágulási folyamatot végiggondolja, de ez titeket cseppet se zavarjon meg - ki kell jönni és kész; nem egy hisztérika (például most konkrétan azon gondolkoztam, hogy én tényleg de tényleg sosem láttam betegeskedni), azt is tudja, hogy ez nektek sem egy joyride. Vigyázzatok egymásra, csodababok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése