11:41 az óra, pontosan egy hete épp születtetek... :)
Amúgy képzeljétek, ha minden jól megy, holnap ilyenkor már ott foglak dédelgetni titeket - ettől aztán teljesen elment minden maradék munkakedvem, és izgatott vagyok és nagyonvárakozós és boldog; kb. ezen hatásokkal vagytok rám röviden... :)
Gyorsan történnek a dolgok, ugye...? Ezt is meg kell majd szoknotok, hogy mi már csak ilyenek vagyunk - reggel még nyugisan és tervtelenül munkába jöttem, aztán felhívott Ani és elmesélte hogy milyen kis ügyesek vagytok (pl. evésben, és ebből egyenesen következően növésben is), aztán nyüzsögtem nyugtalanul gyors ötletektől vezérelve, aztán hízelegtem egyet az angyal főnökömnek elengedés-ügyben, aztán felhívtam Anit és elújságoltam hogy holnap mennék... Aztán Pali nem hazudtolta meg magát és negyedórán belül szólt, hogy már a teljes odautam meg van szervezve, szállítással egyetemben - hát ilyen egy fasza pasi az apátok.
Más: máris visszahíztatok a születési súlyotokra, sőt, ami szintén elég ritka gyorsaságilag; és most Tamás kicsit nehezebb. Ani szerint nem olyan egyszerű a kajálás, elég keményen meg kell dolgoznotok érte(nehezen bányászható), de szerencsére van elég tej és per pillanat nem is kaptok tápot, mert mennyiségileg elég mindkettőtöknek; és folyton ennétek - good job! :) Továbbá egyre egyformábbak vagytok, annyira hogy egyszer már Ani is összekevert benneteket - amit szorgalmasan ismételgetek magamnak megnyugtatásul, hogy ne bánatoskodjak túlságosan mikor majd én is. És egész nap alusztok, ami jó szokás, csak nem valami anyabarát, mert cserében éjjel keservesen sírdogáltok, gondolom kajaügyben, de majd ezt elmesélitek. Jaj, már nagyon-nagyon-nagyon várom!
Most meg visszamegyek egy kicsit dolgozni, és ha eszembe jut valami okosság, jövök még. Elég sokat lógok itt, nem...? Szeretek nektek írni... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése