Nagy kő zuhant...

Éppen túl vagyunk a minden hónap végén esedékes orvosi/védőnői viziten, és igenigenigen, nagy kő zuhant, és segítettetek, hogy a kő is, meg e nap is szép legyen, és bebizonyítottátok, hogy fölösleges (kő)táblákkal, láncokkal, bezzegmarcikkal foglalkozni...és...és...és:)...a lényeg, hogy minden 'kevesetesznek' aggodalmam ellenére testben is viszonylag szépen gyarapodtatok egy hónap alatt! Tamás 7100 gr és 71 cm, Levente termetre még mindig sudárabb, hiszen csak 6910 gr, de 71 és fél centiméter! Ahogy megpillantotta őket a doki bácsi, mondta, hogy itt semmi tennivaló, mehetnek is, mert azt tanulták anno, hogy mosolygós kisbaba egészséges:).....ti meg egyenesen nevetgéltetek! Summa summarum, szakértők szerint is: gyönyörű, eleven babák vagytok, érzékeny, de most újra szép bőrben. (Ha valaki idetalál Fumago keresőszóval, annak üzenem, hogy nekünk bevált a kence, sokat javított kisfiaink hiperérzékeny, atópiás dermatitisszel is meggyanúsított bőrén!) Tamás talán mozgásilag picit siet, az se lenne baj, ha még nem foglalkoztatná ennyire a felemelkedés. Levente sem akart lemaradni a szereplésben, ő egy változatos monológgal lepte meg kis közönségét....tehát továbbra is mintha ő lenne a nagy(obb)dumás. Magunknak azt azért még lejegyzem, hogy Levente is mászik / felkapaszkodik, ha sikerül eléggé motiválni (pl. hogy megkaparintsa a D vitaminos üveget), Tamás is csakmondjamondja, ha olyan kedve van. Végülis egyformák...:)

Tóbarát

Hol volt, hol nem volt, a Köves patakon innen, és a Bombaplaccon is túl, volt egyszer egy erdőhöz simuló, mélyzöld tükrű, szelíd tó. Az a tó arról volt híres, hogy nagyon szerette a kék szín minden árnyalatát és a gyerekeket. Történt ugyanis, hogy nagyon régen, mikor még igazából meg se született, két iciri piciri ikrecske gyakorta járt arra, és egyre csak várta, leste mi kerekedik ki a mély, nem túl barátságos gödörből. Az erdő melletti tó együtt nőtt az ikrecskékkel, mindhárman sokat változtak hétről hétre. Igen ám, de a kisfiúk mintha hétmérföldes csizmácskákban lépegettek volna, sokkal gyorsabban cseperedtek, tavacska mintha más lépték szerint készülődött volna az Életére. Egyszer egy szürkéskék áprilisi alkonyatban a fiúcskák már beszéltek is hozzá. Sürgették Tóbarátot, hogy le ne maradjon, hiszen együtt kellene felnőni, egymást tanítani, játszani, örülni, vigyázni egymásra...de a tópalánta nem válaszolt. Ki tudja...talán nem szerette volna kiábrándítani a kis embereket?! Ő nem sietett sehova. Nyújtózott egy nagyot - mint az ikrek pici baba korukban - és lehunyta szemeit, mintha ügyet sem vetne a feje fölött izgatottan halandzsázó kisfiúkra. Hiszen tudta, hogy hosszú évtizedek múlva is gyakran csodálhatja majd magát az ismerős, kékbe játszó szempárok tükrében.

Házon kívül

Már hónapok óta fontolgattuk, hogy mikor is kellene felkerekedni, és elindulni a Bakonyon is túl...tágabb világot látni a fiúcskákkal. Szerintünk most szombaton épp ideje volt. Kicsit tartottunk tőle, hogy kisfiaink majd nem osztják a véleményünket, de fölösleges volt minden aggodalom, mert igazából gáláns úriemberek voltak, végig, mindenhol, mindenkivel. Bár a szóbeszéd szerint kirándulásunk legvégén az unokanővérkének azért elég határozottan jelezték, hogy merre kell keresni az ikergyermekek istenét. Összességében meglepően jól kezelték a felnőttek közeledését (konkrétan: elbűvöltek mindenkit), és örömmel vették az új kihívásokat, a szokatlan környezetet. Olyannyira, hogy még az alábbi barnamedve láttán sem fagyott arcukra a mosoly:) A sok komédiázásba elegyítettünk egy keveset a könnyezős műfajból is, pedig másodszülöttemet is csak a kíváncsisága meg a gravitáció törvénye vitte előbbre, majd hirtelen kicsit lefele...szerencsére csak az ijedtség, a szentségelés volt nagy. Meg a zenekar, és a medve is...meg az elhatározás, hogy hamarosan mehetünk másik haza, Erdélybe is, hiszen velük lehet mindenhová, bármikor...ha együtt.

Oroszlánszívű Tamás

Untitled from aira manna on Vimeo. Oroszlánszívű Tamás

Kúszómászó és Fordulmordul

Nagyon várjuk a nyarat. Nem, nem a szeszélyes, pontosabban hideg áprilisi időjárásból lett elegünk, hanem egyszerűen szeretnénk megszabadulni az ún. átmeneti (tehát vastag, vagy rétegelt) göncök oroszlánrészétől. Leventén újabban szinte lehetetlen pelenkát cserélni, tudniillik még le se teszem a pelenkázó alkalmatosságra, (de lehet az bármilyen vízszintes felület) és máris pördül egyet a tengelye körül, és egy szempillantás alatt már hason fekve vigyorog. Ha próbálom megakadályozni e műveletben, akkor jön a sértődött morgás, ami villámgyorsan átcsap irdatlan jajveszékelésbe. Hiába minden szép szó, maci, csörgő, figyelmét elterelő manőver, csak az olyan egyáltalán nem gyerekjátéktól illetődik meg egy-két percre, mint a D vitaminos üvegcse, gazdaságos kiszerelésű törlőkendők, illetve különböző tégelyek, dobozok, újságok. Igazán elszegődhetne hozzánk egy Forma1 futamokon edződött, profi gumicserélő csapat. Annál is inkább, mert Tamásom is startolt a mászásban. Napról napra egyre szaporábban és lelkesebben mászik:), sőt...a kiságy rácsaiban kapaszkodva térdre áll, és úgy kiabál meg integet fűnek-fának. Hab a tortán, hogy a fürdetést, pancsolást mindketten kifejezetten imádják, és rettenetesen dühösek lesznek, mikor 'vége-locsi-pocsi' címen kiemelem őket a kádból, és próbálom őket valahogy gatyájukba rázni. Ember legyen a talpán, aki a vérig sértett, rugkapáló, végre talán éhes is, bömbölő kis törpéket szalon- és vacsoraképessé teszi. Valami azt súgja, hogy jóval hamarabb lesz egyszálvalamiben is izzasztó meleg, mintsem babysitterkedő társulatnak jelentkezne a valamikor Forma1 versenyautókat gumizó szuper csapat. Sebaj, egy-két hónap, és kevesebbet kell majd öltözni / vetkőzni, sőt...erdőben elég lesz majd az ágyékkötő, meg egy fűszoknya is, az ikrek meg naphosszat pancsolhatnak a Bitvában. Végsősoron, ott és akkor már a gyorsaság sem fog sokat számítani, hiszen valamelyiket úgysem érem majd utol :).

Ikreskérdés

A leggyakrabban elhangzó kérdés az egyformákkal kapcsolatosan az szokott lenni, hogy előfordul-e, hogy a kedves anyuka összetéveszti őket? Ki burkoltan, ki köntörfal nélkül, egyből nekem szegezve, embere válogatja. Elsőként mindig szemügyre veszik az ikreket, látom a szemükben a rácsodálkozó, naaagy felismerést, hogy jééé hát ezek egyformák:), utána a kapaszkodót kereső elbizonytalanodást, és innen már csak vérmérséklet kérdése, hogy mikor hangzik el az ominózus kérdés. Ismeretlenektől púr kíváncsiskodás, ismerősöktől már önigazolás is, hogy lám, lám...ha még az édesanyjuk is.... Mert bizony ő is. Egy-két alkalommal előfordult, hogy fölcseréltem őket. Legtöbben ezt hangos, megkönnyebbült naugyeugye kárörvendezéssel nyugtázzák. Vannak ritka kivételek is, mint minap a nagymamátok volt, aki egy keresetlen, önfeledt gesztussal csak hirtelen nevetve átölelt, mikor tamáskodtam kicsit Levente előtt? Vagy fordítva? :). Úgy tűnik a nemük, és a tény, hogy egypetéjűek az hét hónap után már olyan világos, mint a Nap. Kéz a kézben, egyformán a férfikorba léptek volna már, vagymi?!:) Ami viszont engem lep meg: jobbára pont a többgyerekes anyukák kérdezgetik gyakran, hogy hogyan bírsz kettővel egyszerre? Persze, el tudom képzelni, hogy másmilyen lehet ha 3, akár 4 gyerek is van, de orgonasípokhoz hasonló a felállás, meg hát nem is 'egyformák', de hát ők is tudnak azért 'egyszerre lenni'!!! Nem?! Sőt, az az érzésem, hogy ilyen szempontból könnyebb 'egyszerre jól lenni'- jó esetben – az azonos bánásmódot / foglalkozást igénylő ikrekkel, mint a fejlődés és szükségletek más-más lépcsőjén álló csemetékkel. Igaza van Métnekinek, azért mégis felháborító, hogy az én ikerpáromnak is - a 21. századi orvostudományra, klónozásra, bioetikára, morálra és társaira fittyet hányva, csak úgy, maguktól - sikerült megismételni a megismételhetetlent...ha csak látszatra is:). :

Valami ilyesmiben gondolkodom

Hét...

-szépségeim hetedik hónapjuk legelején, de úgy általában e hétvégén sem voltak hétalvók....de száz szónak is hét...bocsánat egy a vége, és minden kirándulásba belefért egy kis szendergés:

Kedv és Kedvtelen

Ma lábbal sem lehetett Tamás kedvét járókába tiporni. Levente ellenben egy zsörtösded volt egész délután.
Untitled from aira manna on Vimeo.

Helyesbítés

Belátom, tévedtem...egy órányi csomagolás nem gyerekjáték.

Bizony nehéz a csomagoló munkások élete.

Gyerekjáték

Tudom, hogy imádják az olyan nem-is-gyerekjátékokat, mint a kék zacskó csíkokra szaggatva, meg az ásványvizes palack, benne színes pálcikával, de ha sejtettem volna, hogy ennyire élvezik a törésmentesítőként használt légpárnácskákat, akkor a kiságyukat is ezzel béleltük volna ki:). Egyelőre a gyönyörű, színes könyvecskéket - gyermekkorom néhány kedvencét rendeltem meg nekik, amelyek az én időmben még a csempészáru kategóriába tartoztak:( - hanyagolják, viszont a prózai púpos tasakokat olyan élvezettel és buzgalommal gyűrögetik, csapkodják, hogy öröm azt nézni!