Tamás mesél

Katica esete a csodálatos nagy fiúkkal.

Van olyan vidék

Ma olyan messzi tájról kaptam i-g-a-z-i - igen, igen, ismét, én kis szerencsés, hiába minden kétség, az angyalok kegyeltje vagyok - képeslapot, ahol seperc alatt megolvad a kézben-csoki, és épp naptól édesedik a narancs a narancsfán, és a tenger partján monokiniznek a lányok...óhh-jajj... ha Levente negyedik napja nem égne folyton magas lázban, és végre-végre-végre felragyogna az a nap, mikortól kezdve legalább egy hetet s-e-n-k-i nem taknyos, nem lázas, nem köhög, nem fej-has-derékfájós, még el is hinném, hogy van az a vidék. Azért jó volt két lázcsillapítás között ezen elmerengeni, tenger képe nélkül nem ment volna:). Köszönöm.

Amikor a megoldás a kéményben lakózik

A.: - Tamás, mondd, hogy KI_PU_FO_GÓ!

T.:  - KI-PU-GO-FÓ!

A.: - Na még egyszer...KI-PU-FO-GÓÓÓ!

T.:  - KI-PU-GÓ-FÓÓÓ!

A.: - Kisfiam, KIPUFOGÓ!

T.: - KÉMÉNY!!!

Experience wildlife....

Raise twins...

 

Twings

Magasz.tal

A porcelán kagyló peremén egyensúlyozva épp a mellékhelyiség ablakát csuknám be, hogy a besüvítő tavaszi szél föl ne kapja majd a vécézni készülő a 11, 1/2 kg gyerekemet. Levente felnéz rám, és elismerően kijelenti:

-Anya magasz'bátohr!

Igen.....ennyire...:). Amúgy meg nézőpont és meglátás kérdése minden. Jó meglátásai vannak ennek a gyereknek.

Egyenes beszéd

Apja: - Kisfiam, mit turkálsz annyit az orrodban?

Apjafia,Levente: - To'konyt!

No comment.

Mostan színes ceruzákról álmodom...

Gyönyörű, igazi képeslapot kaptam ma, mondanom sem kell, hogy kiszínezte az egész napomat....és ha elég ügyes vagyok, akkor ez még csak a kezdet:). Egészen meg vagyok hatódva...nagyon köszönöm.
A színesceruzásképéslap láttán eszembe jutott, hogy valahol a házban kell legyen egy doboznyi színes zsírkréta, amit még a tavaly vásároltam a fiúknak, és azóta se látta senki. Épp ideje volt, hogy előkeressem, és szinte hihetetlen, de meglett a doboz. Lesz itt öröm, amikor -bármelyik- percen megérkeznek a fiúk, és kapnak színes krétákat!!!

Bocánatos bűn

Épp a társas érintkezés alapjait magyarázom (újra, meg újra, és újra...) a két Mauglinak, miszerint 'Nem lököd fel, mert....!  Nem pofozod fel, mert.....! Nem borítod ki a földre, mert....! Nem kened a falra, mert ....! Nem lépsz a lábára, mert....! DE HA már mégis elkövetted, ugye, hogy véletlen volt....és mindig bocsánatot kell kérni, mondd szépen, hogy bocsánat, ne haragudj!' Leventemógli meg se hallja, gyakorlatilag úgy rohan tovább, hogy a testvérét és a fregolit is fellöki. A robajra megtorpan, odarohan a fregolihoz, óvatosan föltámogatja, megsimítja, és ellágyult hangon suttogja: 'Bocánat!' Nincs az a fregoli a világon, amelyik nem bocsájtana meg.