Ibijé

Akkor most lerántjuk a leplet, és megmutatjuk Ibijét előbb a negyed, majd a teljes valóságában: És egy tiszteletkör:

Nagy nap

Köszönjük szépen mindenkinek, aki írt, aki nem, de gondolt, ide, vagy máshova. Gyönyörű szeptemberi időnk van ma, duplán ünneplős. Nagy-Nagy nap:). Sok-sok tennivalóval. (Este képes beszámolóval jelentkezünk.) Bízom benne, hogy ma kivételesen nagyon boldog, derűs napja lesz a csodafiúknak. Boldog születésnapot kis Levente! Boldog születésnapot kis Tamás!

Nagy Nagy-fiúk

Boldogat. :)

Ómagyar Anna-á-dehogy-Siralom

Ja...és úgy mellékesen beszélnek. Mind a kettő. Mondatokban. Magyarul. Félreértés ne essék, számomra kicsit sem mellékes / elhanyagolandó, hogy beszélnek, sőt, madarat lehet velem fogatni, de...mintha számukra lenne az. Ha szóbeliség, akkor még mindig inkább a saját, közös nyelvüket preferálják, de újabban gyakran megesik, hogy magyarra váltanak. Pl. almarágcsálás közben, Levente lassan, szabatosan, egymás után többször is elmondja, a kedvemért, hogy én is megértsem, hogy: "Anga, a'ma!" "Anga, a'ma!" Szalad Tamás is, kicsit türelmetlenebbül, hogy: "Anga, teee"! "Anga, teeeeee!". (Édesanyám, kérek szépen tejet!) A kedvenc, és egyben az egyre gyakrabban felröppenő mondatuk: Énííííííííííí!!! Éníííííííí!! (Én is!) Az én kedvencem: Anga, ibijé siháhá eee! A megfejtéseket a szerkesztőségbe várjuk.

'Zújvi Lágrend.

A fiacskák délutánonként(!!!) finoman szólva nehezményezik, hogy haza kell jönni az óvodából. Már az is előfordult, hogy Levente ordítozva vetette magát a földre, közben meg tíz körömmel kapaszkodott hol a szék, hol az óvónő lábába... nehogy már a gonosz szülők erőszakkal hazavigyék...és még az utánfutós, zöld traktort sem hozhatja magával...brühühü. Eddig óvatosak voltunk, de azt hiszem, most már akár nagydobra is verhetjük, hogy igen-igen tetszik nekik ez az új világrend. Mindkettőnek tetszik a zöld traktor. Pici szépséghibái vannak ugyan a Zédeséletnek, mert pl., hogy ugyanabban a pillanatban Ambruskának, és hát sajnos, de még Ignáckának is az a bizonyos zöld traktor a kedvence, az ott és akkor felér egy csúnyább konspirációval, vagy egy kisebb háborúval, meg ki hallott még olyat, hogy minden egyes gyerek csak a saját helyén, fegyelmezetten ehet, miközben ott pöffeszkednek a polcokon karnyújtásnyira az augók, siháhák meg höhöhök, és még csak meg sem szabad kínálni őket egy kis sajttal, meg egyáltalán, milyen dolog az, hogy öt kerek percig szépen ülni egyetlen egy asztalnál, egyetlen egy széken?! Meg egyéb ilyen apróságok. Összességében viszont nagyon szeretnek ott lenni. Ott enni, ott aludni. Ahol jó. Remélem egy hónap múlva is, meg egy-két év múlva is.

Óvodába menni...Jó.

Az első napot a nulladik évfolyamon summa cum laude minősítéssel zárták, a belépő másfél óra helyett négy és fél órát abszolváltak. Szerintem egy hét múlva mehetnének iskolába. A drága-drága Enéjni és Berni viszont meggyőztek, hogy azért vigyük még a fiúkat holnap is, mert szemmel láthatóan jól érezték magukat, sőt, jobban vették az akadályokat, mint ahogyan azt mi elképzeltük. Én még csak a szokásos reggeli protokollnál, konkrétabban az ajtónál tartottam, mikor Levente már egy hatalmas höhöhöt tologatott kifele a csoportszobából. Tamás picit lassabban oldódott, neki kellett kereken kettő perc, míg ott játszott ő is egy kupacban a többiekkel. Igazából csak a tízóraizás közben sóhajtoztak egy kicsit az édesAngájuk után. Azt is csak azért, mert senki nem értette meg, hogy Tamáska nem felborítani akarja a testvérét, csupán csak helyet szeretne cserélni 'krk-krk'-kkel. (Itthon ezt naponta eljátsszák, és ha engedélyezem a helycserét, utána nyugodtan elkezdik / folytatják a falatozást). Ahogy kiszabadultak az udvarra, és kinyílt előttük a világ :D, mintha teljesen megfeledkeztek volna rólam, még csak a közelembe se jöttek. Egyszer sem. Még mielőtt teljesen fölöslegesnek éreztem volna magam, hirtelen valaki a nyakamba ugrott, és átölelt. A szó legszorosabb értelmében. Erzsike volt az, egy szöszke, csillagszemű, kiscsoportos leányka. Két óvónő is próbálta lehámozni rólam, meg bevonni a gyerekek közé, játszani, de csúnya kudarcba fulladt minden próbálkozás. Ott ültünk a padon, a homokozó mellett, két komoly nő, mint akik ezer éve ismerik egymást. Annak ellenére, hogy minden ötödik szavát ha értettem, (nagyon halkan beszélt, inkább csak suttogott) végül jól elbeszélgettünk. (én az óvódás lét értelmét és szépségét magasztaltam, ő az apukája / és / talán testvér? hiányát panaszolta el, hogy tudom-e, hogy ő leginkább csak haza szeretne menni:(). Lehet, hogy nem sikerült meggyőznöm, hogy a világon a legjobb dolog óvódásnak lenni, de azért velem, a kedvemért, eljött (szigorúan ölbe:) hintázni, ugrálni, és homokozni is. Mutattam neki két pici, szőke kisfiút is, hogy látod ott, őket, szerintem velük bármikor játszhatsz nyugodtan. Komolyan, megfontoltan nézett rám, és csak hosszú csönd után suttogta, hogy: jó. Szóval, holnap is megyünk, mert az első nap ott jó volt.

Omega & Alfa

És holnap akkor a két kis Vackor óvodába megy. Elkelt a gyönyörű babakocsink is, a Felfedező. Véglegesen vége valaminek. Holnap valami egészen új kezdődik.

Kuká

Levente este elcsente az I. napszemüvegét, próbálgatta jobbról, próbálgatta balról, oda-vissza, illegette-billegette magát. Addig-addig, hogy egyszer csak kiesett belőle az egyik lencse. I. lemondóan átvette, összeszerelés és újrahasznosítás címen, én közben félve-kérdőn megjegyeztem, hogy 'na, ez eltörött'. Erre Levente elkezdett vékony, vészjósló hangon sápítozni, hogy: "Kuká! Kuká! Kuká!"

Kicsi gróf

Vadászkönyvet lapozgatunk a fiúkkal. Az illusztris vadászainkat bemutató fejezetnél Tamás rámutat ...khmm-khhm... gróf Széchenyi Zsigmond képére: 'Apa!', mondja komolyan, ellentmondást nem tűrő hangon. Meglepődünk, mosolygunk, lapozunk tovább. Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert láttán Tamás újból kijelenti: 'Apa!' I-vel már nagyon nevetünk, a gyerek sértődötten néz ránk, és kitartóan ismételgeti, már-már bizonygatja, hogy Apa-Apa-Apa!!! Egyre hangosabban nevetünk, a gyerek egyre sértődöttebben lapoz tovább, a reklámoknál viszont újból alaposan szemügyre vesz minden apró kockát. Aug'(ó)-nak nyoma sincs, kicsit csalódottan, mintegy mellékesen rábök a jólfésült, széles vállú, ügyeletes szépfiúra, aki épp a hitelét biztosítaná. Kelletlenül kiböki: 'Bhá'! (=bácsi). Tetszik, ahogy ez a gyerek disztingvál:).

Albert

Tamás

Zsigmond

Barátok

Azért az szívmelengető érzés, hogy ugyanakkor vannak hús-vér emberek is, (ejtsd: barátok) akik úgy gondolnak rátok, hogy de-ennek-a-két-fiúcskának-JÓ-legyen. Hogy erre akkor is gondolnak, amikor kegyetlen veszteség, és fájdalom éri őket, az egyenesen megható.