Nagy Gondos Unokabáty

My Melancholy Blues

Töredék

"...Könnycsepp, - - egy hangya ivott belőle

Eltűnődve nézi benne arcát

és mostan nem tud dolgozni tőle."

(József Attila)

...és mostan nem tud blogot írni tőle...

Egy tálból

Az ünnepelt

Szerintünk boldog névnapja volt, csak így tovább.

Tényfeltáró

A mágikus realizmus mellett ideje lenne a konkrét és épp fájdalmas tényeket is rögzíteni, meg különben is, drága, keresztvíz-alá-tartó-anyátok szerint úgyis úgy nézünk ki, mint akik valami ismeretlen bolygóról üzengetnek az iwww.(i, mint intergalaktikus, a többit tudják) segítségével. Szóval, hosszú-hosszú napok óta (csak úgy tűnik, a kialvatlanság és az erős szolidaritás miatt, igazából hétfő este kezdődött a kórság) Levente beteg. Ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint hetekkel ezelőtt Tamás (hányás, magas láz, levertség, étvágytalanság, anyával-összenövés-különben-szívszorító-haldokló-hattyútánc). Gyerekdoktor szerint most inkább ne kapjon erős antibiotikumot, mint múltkor a testvére, mert valószínű(?!) vírusok bántják a manduláját, torkát, és nem bacilusok. Vírus család meg rá se hederít Antibiotikumékra. Marad a tünetek kezelése. Az udvaron, napsütéses melegben óvatosan ugyan, de - végre - annyit pancsolhatnak hideg vízzel, amennyit akarnak. Ezt nagyon szeretjük. Éjszakánként viszont muszáj volt bevetni a langyos zuhanyt meg a hideg borogatást, mert a lázcsillapító önmagában már csak édes és kevés volt, és egy kinyúlt, tűzforró, alélt sajátgyereknél nincsen rosszabb érzés a világon. Ma reggel mintha megadta volna magát Levente láza. Kicsit alábbhagyott. Ma reggel az ablakunk előtt ilyen szépen reggeledett:

Fényfeltáró, avagy a Mesterek és a fény példázata:)

"Ring the bells that still can ring

Forget your perfect offering

There is a crack in everything

That's how the light gets in."

A három Mester tudja ezt jól. A nagy öregről nem tudom, hogy a gyakorlatban ezt hogyan élte / éli meg, de a pici nagyoknál a játékszabályok a következők: üvegcsörömpölés-sikításukkal másodpercek alatt kinyittatják velem a téglaházikó mellett szerényen meghúzódó faházikó (szerszámstbtároló) ajtaját. (Szerintem, ha kitartóak, ettől a sikítástól a zárak maguktól is porba hullanának) Kituszkolják a szerszámokat, a műanyag motorokat, és mindenféle mozdítható csoda dolgokat a napfényre. Engem, majd egymást betuszkolják a házikóba, és magunkra zárják az ajtót. Kicsit megszeppennek a hirtelen-sötétben, de a réseken / lyukakon betüremkedő fénycsillámok láttán felragyog az arcuk, majd ámulva, nevetve, kuncogva, egymást lökdösve versenyeznek, hogy ki gyűjt össze több fénynyalábot és fénypöttyöt a zsebébe, meg a hajába:). És most írhatnám, hogy mennyire jó, hogy emlékeztettek erre a régen elfelejtett tudásra, de nem teszem:). De azért tudjátok, hogy mennyire.

Eper és Cseresznye

Nyalóka és Fagyi

Férfiak

Talán három napja, hogy kis Tamásunk a fejébe vette, hogy ugyan az Aug'ó a legfontosabb dolog a világon, de van neki egy édes jó anyja is, és ha már így adatott, akkor ő most foggal-körömmel ragaszkodik hozzá (is). A kemény önállósodó törekvésekkel felvértezett, korlátokat nem ismerő / átlépő / lerontó kisfiam újabban motorozni is csak úgy hajlandó, hogy egyik kezével a kormányt, másik kezével a kezem szorongatja. Mindez csak azért érdekes, mert egészen eddig Levente volt az anyásabb, míg Tamás az apjával szövetkezett. Komoly bajtársi kapcsolat alakult ki közöttük. (Szó szerint baj-társak, pl. a közös portyázásuk alkalmával, mikor belyukadt a gyerek homloka, kizárólag az apja karjaiban volt hajlandó elleni...és milyen jól választott:) Levente féltékeny. Ha látja a testvérét rajtam lógni, még a sebességváltót és a vészvillogót(!) is hajlandó azonnal otthagyni, és addig tolakodik, mászik, lökdösődik, rúg, harap, míg sikerül neki is a karjaimba fészkelődni. Különben jó testvérek, de ez mindig csak akkor derül ki, ha valami nagy baj történik, pl. jön a harmadik, a hozzájuk képest igencsak naaaaaaagy fiú, és megölel. Na akkor van az, hogy mint két, végsőkig elszánt oroszlánkölyök, vetik magukat a közös ellenségre / közénk, engem húznak, őt lökdösik el, és diadalittasan hurcolnak a homokozóba, csak maguknak. Ellenállhatatlanok. Külön-külön is. Mondjuk, aki ilyen szépen tud (fel)nézni még az 'ellenségére' is, annak könnyű ellenállni:). Csak az anyját hagyják békén.