Levente alszik, Tamás alszik, Pál alszik...és mind alszanak:). Zanya felváltva főz, és gépel. Igen, lehet így is...tudom, általában kifut. Muszáj gyorsan lejegyezni, hogy milyen ügyesek voltunk tegnap, közös életünk leghosszabb kiruccanásán. Történt ugyanis, hogy apátok hirtelen ötletétől vezérelve, gyorsan összepakoltunk benneteket az összes szükséges és szükségtelen kellékekkel, és elkocsikáztunk messzeee-messzeeee...egészen Győrig. Apa egy megállónyit dolgozott, utána meg sem álltunk a...hol máshol...a Plázáig. Az egyetlen(?) hely, ahova beférünk az ikerkocsinak nevezett batárral. Volt egy pillanat, és volt egy bolt, mikor Tamásnál eltörött a mécses, de percekig tartott csupán. Utána már végig igazi yuppieként viselkedtetek:). Enyhe blazírral ugyan, de megbámultátok a 70%kal kecsegtető, színes árzuhatagokat és trendeket. Igazán az interperszonális kapcsolatok ápolgatásában remekeltetek. (Mosolyzuhatagok jobbra-balra, oda-vissza.) Zanya vett télikabátot, mert nem, nem jön még a tavasz. Különben is, engem inkább meghatottak azok a bizonyos táblák. Néktek vásároltunk habszivacsból készült, összerakható, színes-képes négyzeteket, ez is amolyan szinte-minden-babaszoba-kötelező-kelléke. Azt hittem, jó dolog. Nemsokára felfedezitek, hogy tartalmaz sok, apró, lenyelhető darabkát is, mintha nem lenne házunk táján elég. Egyéb. Ilyen. Khmmm. Apa vett doppstadt alkatrészt. Úgy kell neki. Este fél kilencre itthon is voltunk...és, hogy a továbbiakban nehogy túlságosan elbízzuk magunkat, miszerint lehet kettőtöket kényünk és kedvünk szerint nyúzni holmi boltokon keresztül és kasul, ordítottatok egy sort dual surround systembe, nem etéttek meg a vacsorátokat, és hajnali öt órakor követeltétek a reggelit. Mire büszkeszülők: de tündérek-okosak-aranyosak-jólneveltek-ugyu-bugyu, milyen jó, hogy nem a boltban, útközben, hajnali háromkor stb. üvöltöttek:).
