Á.: - Hol voltatok fodrásznál?
T.: - A Teszkónál!
Á.: - A Teszkónál nincs fodrász, biztosan a Spárnál voltatok!
T.: - Nem! Én nem tudom az milyen ország!
You were born together, and together you shall be forevermore... but let there be spaces in your togetherness. And let the winds of the heavens dance between you. Kahlil Gibran
Á.: - Hol voltatok fodrásznál?
T.: - A Teszkónál!
Á.: - A Teszkónál nincs fodrász, biztosan a Spárnál voltatok!
T.: - Nem! Én nem tudom az milyen ország!
Négy éve ilyenkor már túl voltunk egy rohanáson, hisz hajnali kettőkor "kopogtatni" kezdtetek. A kiszemelt kórház meg ötven kilométerre. Aztán mégsem rontottatok ajtóstól ebbe a különös világba, kicsit megvárattatok minket, jól megkínoztátok édesanyátokat - no meg engem is, de a kettő azért mégsem összehasonlítási alap - és 11.40 és 42-kor mindketten megérkeztetek! Szép, egészséges és imádni való srácok vagytok, azóta amióta csak közénk jöttetek, és maradjatok is közöttünk jó sokáig! Isten éltessen mindkettőtöket erőben és egészségben, a többi már úgyis magától jön, ha e kettő adott!
Kiadós fogócska után a három kölök egy kupacban piheg, a négylábú kölök épp párnaként funkcionál.
Az idillt Levente méltatlankodó hangja zavarja meg:
- Anyaaa, mi zörög úgy ebben a kutyában?!?!?!
Göröngyös az út, ahol élünk...ööö...nézőpont kérdése. Épp egy jókora gödörbe huppan bele autónk kereke, Levente így nyugtázza:
"- Anya, ez egy fekvőlendől volt."Végülis.
Teszkó, húspult, Levente csípőre tett kézzel, nem kevés élccel a hangjában:
L.: - Néni, ezeket az állatokat mélt öltétek meg?
N.:- Ezeket az állatokat azért tartják, hogy az embereknek legyen mit enniük! Biztosan te is szereted a finom pörköltet!?
L.: - NEM! Én állatvédő vagyok!
Talán 9 perc is eltelt, és egyetlen hangot sem hallani a szobájukból. Megyek föl. Saját kuckójukban nincsenek, a kis szobában egy pirinyó asztal alatt találom őket, dobozokkal körbebarikádozva, összebújva, apró játékokkal h-a-n-g-t-a-l-a-n-u-l bibelődnek, játszanak, vállvetve. Nem egészen értem ezt a bámulatos és főleg néma összhangot... .
"Nahát fiúk, ilyen gyönyörűen is tudtok játszani, hihetetlen ez az összhang, és ez a csend...szó nélkül is értitek egymást"... (és magamban már olyan magaslatoknál tartok, hogy mégsem mítosz az ikrek közötti rendkívüli kapcsolat, egymás rezdüléseit is....stb.
Tamás kikukucskál az asztal alól: "- Áh, anya, csak azt hittük szörnyek vannak a szobánkban."
Van egy gyönyörű, nemes és nesztelen szomszédunk, a fiúk is teljesen odavannak érte.
Tegnap is tiszteletét tette a virágágyásunkban (ami nem mellesleg az ő házának az előszobája), minekutána Tamás lelkendezve rohant oda hozzám:
"-Anya, anyaaa, képzeld el, kidugta mind a kétméterű testét a házából!"