Törtbőr

Tamás főhösünk ma borult egy embereset a biciklivel. Ám a fiút kemény fából faragtuk, szempillantás alatt talpon volt, megigazította a kalapját, leporolta a nadrágját, és már pattant is volna vissza a nyeregbe, mikor észrevette a tenyerén esett pici karcolást. Miután meggyőződött róla, hogy figyelem, drámaian felsóhajtott:
-'Isteneeem, eltörött a bőröm!'

Jófijúk tavasza

Még jócskán fagypont alatt ébredtek a reggelek, amikor megígértük a fiúknak, hogy amint igazán kitavaszodik, sokat süt a Napocska, nyílnak a virágok, röpködnek odakint a méhecskék, katicák, jávorszarvasok, no meg persze HA jófijúk, (magyarán: jó lenne ha órák hosszat gyurmáznának / festegetnének / olvasgatnának / sakkoznának kettecskén...hehehe...pedig csak arról álmodik a nyomor(ult szülő), hogy milyen kisimító-üdvözítő is volna, ha végre mindenki a saját ágyában töltene - urambocsá' aludna át  - egy-két éjszakát, csendben, mint a régi, szép időkben) akkor, és csakis akkor kapnak biciklit.  Azóta naponta előszedtek, hogy anya, akkor nyilatkozz, tavasz van-e, vagy sem?! Valószínűsítem, hogy a hosszú tél / a sok nemleges válaszom miatt már március elején elhatározták, hogy akkor ők kezükbe veszik a Tavasz sorsát. Így fordulhatott az elő, hogy a legsápadtabb napsugár láttán is 'Tavas van, tavas van!' üdvrivalgásban törtek ki. Egy-egy órányi napsütés, egy-két bátor méhecske / pillangó már elég volt ahhoz, hogy olyan mély és összetett konzekvenciákat vonjanak le a fiúk, hogy 'moszt kapok bísziklít, moszt kapok bísziklít!'   

Ha későre is, de egyértelműen kitavaszodott. A fiúknak is. Fiatalosan, üdén és bohón begurult az udvarba.   És azóta - mindketten, egyszerre - átaludtak egy (1) éjszakát:-). Ebben az évben ez már a... harmadik... talán. Jófijúk.

Ház kilátással

Ha tavasz, és napsütés, akkor ilyen gyönyörű előttünk a világ. Szeretem ezt a tavaszt.

Amúgy nem lehet betelni vele...regge', dé'be', este csodaszéprepp'.

Nem mindig...

… beszélek és írok egyformán.

Változom, de nem változom sokat.

A virágok színe más napfényben,

És más ha felhő takarja el a napot

Vagy amikor leszáll az éj,

S a virágok árnyék-uniformist öltenek.

Ám aki alaposabban megvizsgálja, láthatja,

a virágok ugyanazok.

Ezért, amikor úgy tetszik, ellentmondásba

keveredek magammal.

Figyelmesen nézzenek rám:

Most elfordulok jobbra,

Majd balra fordulok,

De mindig én vagyok és megtartó lábam is ugyanaz –

Maradtam, aki voltam, hála az égnek és a földnek,

A szememnek és az érzékeny fülemnek,

És a lelkem világító egyszerűségének…

Fernando Pessoa

Jószomszédság

Közérdekű kulcskérdés

Autósok figyelmébe! Ha a Bakonyban találkoznának egy bájos kisfiúval, legyenek nagyon óvatosak, szőkesége, kékszeműsége, kisfiús(s)ága senkit ne tévesszen meg, mindez csak álca! Az van, kérem, hogy balsorsa épp 1 igazi slusszkulcsrablóval hozta össze! Saját, de főleg gépkocsija épségének érdekében azonnal hajtson el, lehetőleg ellentétes irányba! Semmiképp ne várják meg, míg az emberke megszólal, mert a gyanakvó 'ki vagy???' kíméletlen faggatózás után máris a gyanútlan gyalogos zsebeinek esik, és sziszegve, ellentmondást nem tűrő hangon a gépkocsija kulcsát követeli! Szemtanúk és túlélők szerint az apró, agresszív törpe 'addide kúcsot!' kiáltásokkal előbb csak belekapaszkodik és rángatja a kiszemelt áldozat nadrágját, de akár le is csaphat a zavart ember sípcsontjára...

...és ami a legszörnyűbb....a törpe osztódással elszaporodott, jaj, kettő van belőle...ohhhh, Irgalom atyja, ne hagyj el...

A kép csak fantomkép illusztráció, az eredeti innen.

Várújraépítők

Ha már autózás: ha minden jól megy, nap mint nap elsuhanunk Sz. várának romjai alatt. Még ki se jutunk az erdők öleléséből, de már izgatottan kiabálják 'én látom Várt' én látom Várt'...és így megy ez minden egyes alkalommal. Én meg minden egyes alkalommal elmagyarázom, hogy tudjátok, ezek itt már csak a falak, a hajdani büszke vár romjai, a várat kirabolták, lerombolták, ledőlt, széthordták, porlad. Egyébként meg arról híres, hogy ott fönn, a falak között lettek megkeresztelve a csodafiúk, az Úrnak kettőkerekezernyolcadik esztendejében. Levente félénken megkérdezte, hogy 'Ambus* döntötte el'?
Megnyugtattam, hogy nem, most kivételesen nem Ambrus volt a rossz fiú, ezt a várat egész biztos, hogy nem ő döntötte le. Szerencsére sokat nem is foglalkoztatta őket a vár múltja (még várok egy kicsit Nagy Lajos királyunkkal, és korával:) és jelenje, inkább a jövőre koncentráltak, és mindketten lelkesen kiabálták: ÉN! FEÉPÍTEM! ÉN! FEÉPÍTEM! És azóta is, ha csak megpillantják a romokat, elkapja őket az alkotási hév, és máris lázasan tervezgetnek: 'én viszem fát', 'én fűrészelek', 'én építem', én imádom őket, és ha úgy hozza a sors, adogatom majd a köveket a mestereknek:).
(*Ambus - alias Ambrus, csoporttársuk az oviban, amolyan 'vezéregyéniség', egy fejjel, cca. hét kilóval, és jókora adag agresszívitással magaslik ki a többi 'kicsi' közül. Ha kérdem a fiúkat, hogy mi történt az oviban, rendszerint így kezdik 'Ambus elvette', 'Ambus e'rontotta', 'Ambus ledöntötte', 'Ambus megharapta', 'Ambus megütötte', 'Ambus kiabát'. Azért nem kell félteni az ikreket sem, mert ha nem kapok rögtön a szívemhez, hogy jajistenemazéndrágapicifiaimatbántalmazzákadzsungelben, és tovább vallatom őket, akkor nagyon gyakran kiderül, hogy hát igazából az egész incidens úgy kezdődhetett, hogy az én valamelyik drága pici ártatlanom 'evette tőle trattót', 'meglökte kezét', 'megkamóta' meg ilyenek. Tiszta struggle for life, kicsi(k)ben.)

Neveletlen züvegek

Külön élmény velük autózni is. A fiúk egymást túlharsogó kiabálását magasröptű párbeszédeit még a csomagtartóban csörömpölő üvegek sem tudják elnyomni, viszont Tamást szemmel láthatóan zavarja az üveghangú lárma, és méltatlankodva megjegyzi:
- 'Anya, züvegek veszekednek!'

Attila

Csókol Attila, a hírneves költő,

melyet nem szül kettő,

sőt három emberöltő.

Attilának tetszik ének, tánc és séta,

Ő az édes szavú aranyos poeta,

hozzá más költő csak analfabéta.

Rögtönzések, zsengék
1921. február 20.

Kincskeresők