kedd, február 09, 2010
hétfő, február 08, 2010
Édes anyanyelvelőink
Egyszerűen nem tudunk betelni vele, hogy a fiúk b-e-s-z-é-l-n-e-k a mi nyelvünkön is, és élvezik nagyon. (Bár ha ilyen intenzitással folytatják, fél év múlva könyörögni fogunk nekik, hogy legyetek csendben 3 percig, de már az is nagyon jó lenne, ha legalább egyszerre csak az egyik beszél.) Ők a világ legszórakoztatóbb, legviccesebb, legdrágább, legsziporkázóbb, legszívmelengetőbb csodafiai. Pont. Hát, hogy a csodába ne, amikor Levente már ilyen szépet is tud mondani a két ablaküveg közé rekedt, dermedt kis lepkének, hogy 'te lekke, djága lekke, hideg!' A testvérével nem mindig bánik ennyire kesztyűs kézzel, gyakran megcsípkedi, (vagy fenyegetően villogtatja a pici ujjait, 'csipp-csipp' csatakiáltások közepette) és rendszeresen lekoboldozza. ('Tamász kobojd! Tamász kobojd!) Erre a testvére méltatlankodó-háborgó hangon kikéri, magának, hogy 'Leleeeee, Embeej!, és a rajta esett sérelmet orvosolandó, még föl is szólítja a Legfelsőbb Bírósági Szervet, hogy 'Apa, csezd le!' :-).
kedd, február 02, 2010
Időjósok


Ajajjj....ha hiszünk a medvéknek, akkor hosszú, fagyos, téli (hó)napok állnak még előttünk, ugyanis a bocsok kimerészkedtek a barlangból, és lépten-nyomon egymás árnyékára léptek. Bár ahogy a képeket elnézem, ezek a mackók tudnak valamit, mellesleg elég felkészülten néztek a mai Nap elébe...
szombat, január 30, 2010
Lapát és kalap
Hallom, amint a fiúk lelkendezve, egymást túlkiabálva csörtetnek föl a lépcsőkön. Elsőnek -most is- Levente jelenik meg az ajtóban, hóhidegcsípte, kipirult arccal, szélesen gesztikulálva, egy szusszra hadarja: 'Anyaaaaaa, Naaaaaad! Hóóóóóóóóóóó! Dógoz(tunk)! Sokat! Lappát!
Érkezik Tamás öcskös is: Anyaaaaaaa, Naaaaaad! Hójemb! Dógoz(tunk)! Sokat! Kalapp!
csütörtök, január 28, 2010
A nap hőse
Téli hibernációnkat ezennel egy rendkívüli közleménnyel szakítjuk meg! Tadamm-tadamm-tara-da-dammm, feljegyeztetik, hogy Nagy nap a mai, az ünnepelt meg nem más, mint a drága-drága apátok! Ha valaki megérdemelte, hogy nyerjen, akkor Ő...nagyon meg. Mi meg kaptunk egy leckét kitartásból, akaraterőből, tisztességből, változtatni akarásból, és még sorolhatnám...na szóval, menjetek gyerekek, és álmodjatok merész-szépeket, és tegyetek érte. Akkor is, ha az egész világ kiröhög.
péntek, január 22, 2010
szerda, január 20, 2010
hétfő, január 04, 2010
Limitált, díszdobozos
Na és persze, exkluzív.
Igazából egyetlen egy olyan film létezik a világon, amit minden áron szerettem volna a gyűjteményembe - biztonsági másolatokkal - megszerezni. Hihetetlen, de sikerült. (Köszönet a közreműködőknek.) Tudtam ugyan, hogy valahol távol, jó helyen, egy jó, öreg kazetta őrzi ezeket a felbecsülhetetlen képsorokat, de bevallom, picit aggódtam, hogy hogyan, mikor, milyen formában kerül hozzánk az első, és egyetlen kórházi 'film' a fiúkról. A minőség csapnivaló, ami nem csoda, hiszen a rendező-producer-forgatókönyvíró-boldogságos anyuka párás tekintettel, remegő kézzel, túláradó szívvel kezelte a kölcsönzött kamerát...mintegy attól tartva, hogy a két gyönyörűfülű egyszer csak pikk-pakk, Náda Kerek, elillan, s újdonsült anyuka meg újból gigantikus, kétemberes hassal ébred. Filmbéli Levente szemmel láthatóan farkaséhes, meg is kéne szoptatni már... . A hangomat Jútúbon nem túl profi módon, de azért felülírtam, mert tény, hogy a legesleg-csodásabb-felejthetetlenebb-mélyebb-felkavaróbb emlékeim egyike ez, és hát fő az intimitás.