Így, hogy Levente hőmérséklete ma tartósan 38 alatt maradt, illetve, hogy fiókjaira és egyéb belsőségeire szedett szét egy amúgy gyerekzáras szekrényt, belátom, hogy végülis igaza lehet a gyerekdoktornak: nincsen okunk komolyan aggódni e sunyi kórság miatt. Amúgy tényleg a magas láz az egyetlen ami letaglózza a lábukról, amitől b-e-t-e-g-e-k. Ha 'csak' köhögnek, taknyosak, nehezen szuszognak, fáj a torkuk, attól még képesek lennének egy teherautót is elvonszolni, főleg, ha itt állhat rendelkezésükre, a házunk előtt...csak mindent kicsit nyűgösebben, hangosabban.

szerda, május 06, 2009
Gyógyul
Miss Nigtingale
Kemény hetek, napok állnak mögöttünk. A jó hónapja elhúzódó, és állandóan kiújuló köhögéses-taknyosság a hétvégén Leventét kezdte ki csúnyán. A 39,5-re szaladó és 39-nél alább nem engedő higanyszál mindenkit felzaklatott. Kivéve Leventét, őt szó szerint leterítette a lábáról:(. Gyerekdoktor szerint ennyi még nem ok aggodalomra, minden kisgyerek betegeskedik ennyit, ennyi simán belefér. (Ezzel nem nyugtatott meg, sőt.) Ez akkor annyit jelent, hogy egy kisgyerekes anyuka (akkor egy ikres anyuka Florence Nightingale reinkarnációja) tartsa mindig kéznél (ikresek kézben, ugye) az orrszívót, orrcseppeket, lázmérőt, Germicidet, Ben-u-ront, Nazivint, Ambroxolt, Amoxilint, Cefzilt, Zinnatot, na meg a mérőkanalat...és a lista nem teljes. Nagyon jó lenne kicsit fellélegezni, és kidobni végre-végre a kukába a sok felnemhasznált gyógyszert. P.s.:...és hogy jól a fejébe vésse az emberkölyök, hogy a baj csőstől jön, de jöhet zümmögve is, tegnap este még megcsípte egy darázs is:(.
csütörtök, április 30, 2009
Hétvégi
A hétvégén - legyőzve kullancs- és szélfóbiámat:) - meg ilyen szép, szarvaslátta játszótereken kószáltunk:
A gyerekek szemmel láthatóan élvezték a csúszó-mászókat:
Itt meg egy hús-vér, délceg szarvasfi is kellene legyen a képben, csak túl későre sült el a Pana, és a szarvas elillant:

Más: napos, de...
Szeles. Mindhárom. A fiúkét még tanulom, az időjárás szelességére és viharosságára viszont most már haragszom, és meggyőződésem, hogy ő az oka annak is, hogy az ikrek állandóan taknyosak. Nem vírus, és nem baktérium az oka. Dehogy. A szél az oka mindennek. Ami a napos oldalt illeti, az meg itt ugye gyakran kullancsos, de most már nem félünk a kullancstól sem. Dehogynem. Meg nem félünk született Felsőlé gr. Gúti Fertő Ződésektől sem. (Dehogynem.) Tamás ma kapott egy kávéskanál Ben-uront, tehát a láz is lerázva...csak ez a csúnya szél itten...
Másnap.os
Éjszaka Forrófejű Levente nem volt hajlandó aludni. Nem, nem volt lázas, nem volt nyűgös, nem volt szomjas. Éhes sem lehetett, egyszerűen nem volt kedve aludni. Fél kettőtől hajnali-öt-órakor-elvesztettem-a-fonalat időpontig. Odakint már hajnalodott, Levente az ablakra mutatva bejelentette, hogy dár-dár, meg különben is, ő most elmegy autózni egyet. Egész komolyan gondolhatta, mert kihámozta magát a hálózsákból, és hirtelen eltűnt a derengő félhomályban. Határozott apai közbelépésre volt szükség, hogy a fiú el ne kösse az autót. (Azt hittem, hogy ez olyan 17-18 év múlva jelentkező tünetegyüttes) Szóval a lépcsőn lefele elkapták, felnyalábolták a szökésben levő 10 kilóst, és ellentmondást nem tűrő hangon ágyunkba dugták a fiatalembert. Az erélyes apai tiltás az ágyhoz szegezte, felülni ugyan nem mert, de a kis kezével próbálta kitapogatni az arcom a sötétben, és olyan keserves-kérlelően nyöszörgött, sírt, hüppögött, amitől egy asztal lába is ellágyult volna. Halkan odasúgtam neki valami olyasmit, hogy "gyere kicsi, bújjunk össze, meglásd könnyebben telik". Be se fejezhettem az érzelmes anyai monológot, már ott csüngött rajtam hüppögve. Kis kacsokkal a nyakamra, vállamra indázódott. Néhány percig még hüppögött halkan, de tapinthatóan és azonnal szelídült benne az a fene nagy akarat és ellenállás. Már nem akart száguldozni madarak, autók hátán. Mintha elfáradt volna egy picit. Arra aludtam el, hogy ugyan nagyon zsibbad a nyakam, jó lenne megfordulni, de ne, most még ne, mert végre, végre...ott alszik Levente, a bal vállgödrömbe'...
szerda, április 29, 2009
Tíz - tíz
Bizony, két ilyen nehézsúlyú világbajnok fiam van. Ma mindenféle szakemberek (is) elismerőleg nyilatkoztak a fiúkról, miszerint nagyon okosak, gyönyörűek, különlegesek, és láss csodát...azért mégsem teljesen egyformák...és hát 10 kilogrammosak!:). Azért én kicsit aggódom...kettő darab védőoltást is kaptak fejenként, és félek, hogy éjszakára / másnapra az átlagnál is forrófejűbbek lesznek a bajnokok.
csütörtök, április 23, 2009
Földön
Igaz, hogy stadionnyi léptékű traktoros-autós-állatos mennyországot csak évente egyszer rendeznek mifelénk, de azért lássuk be, itthon, a (Közép)Földön sem olyan rossz az uraknak:
Mennyekbe (agrárexpo)
Valahogy így képzelhetik el a fiúk a mennyek országát is:
Csak egy volt a gond ezzel a ropogós-motoros mennyországgal...alkonyatkor bezárták a kapuját, és kitessékelték a jónépeket, vissza a Földre. A közeledő, baljós vihar csak felgyorsította a testvérpár kicsit sem fájdalommentes kiűzetését a paradicsomból:D. Főleg Tamás volt az, aki szívére vette a dolgot, olyannyira, hogy zengett tőle a mennyország, illetve akkor már a stadion egész környéke.
szerda, április 22, 2009
Csoda egy percben
Gondolatok a pincében
A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.
Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.
- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik? De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el sem tudta képzelni.
Örkény István
Fairytale (If you see the wonder)
Igaz, hogy mindennek a mozgatórugója és mindenütt ott van az autó, de azért vannak itt még más csoda dolgok és mesés élőlények is. Pl. Levente szerint a fürdőszobai szekrényünkben egy különös, sárga-fehér madár fészkel, (vasaló:) Tamás szerint a szekrény tetején sünök gömbölyödnek (óriás tobozok:). Találtunk mi már -szerintem- közönséges földigilisztát is, amiről a fiúk percek alatt kiderítették, hogy az ott egy hosszzzzzzzzzzzzz-szzzzzzzzzzzzzzzzzzzú kígyó. A cicát már hetek óta próbálják meglovagolni. Bár itt nagy a gyanúm, hogy nagyon is tisztában vannak vele, hogy ő a macska, és nem egy igavonó / hátasló, és ez csak egy újabb szándékos csínytevés a részükről. Túlságosan is jóban vannak minden csúszó-mászóval, imádják a bodobácsokat tenni-venni, becézgetni:). A katicákat különösen kedvelik, mert meg lehet fogni, kézben tartva egy kis izgő-mozgó pötty pötty hátán, de egyszer csak hirtelen felröppen, és átalakul (griffma)dár-dár-rá:). (Minden ami repül, az dár-dár, éljen az esélyegyenlőség:) Sikítanak a boldogságtól, ha néha összefutunk egy-egy békával. Ilyenkor ideig-óráig megfeledkeznek az örökös aúg'ózásról, és 'bhé-bhé'-kázunk kicsit. A sok bosszúságot okozó vakond túrása az udvaron tulajdonképpen egy elvarázsolt, cifra palota (teletűzdelik pitypanggal:), ebben a Nagyon testvérek egyetértenek. Már csak az apjukat kell meggyőzniük:).
