vasárnap, április 19, 2009

Alfa Romeo

A magyar szóbeliség továbbra sem az erősségük, az elmúlt hetek alatt viszont Tamás (vagy más?) megtanította Leventének minden magyar szó alfáját és romeóját:D. A lényeget, amit tudni kell a világról, egy szóban. Azóta a pillangók, madarak és mindenféle szépművészeteket rajongója, alias Levente is igencsak határozottan 'aúg'ózik. Bármiről is társalgunk, (annak ellenére, hogy nem igazán beszélnek magyarul mi már most nagyon jól elbeszélgetünk) mindig az autóknál kötünk ki. Mindenre az autó a válasz. A kérdés is. "-Kérsz kenyeret?" "-Aúúgg! Hm-hm (dúdolva)! Hác-hác!" Amúgy teljesen korrekt a felelet, merthogy magyar fordításban ez kb. azt jelenti, hogy "-Édesanyám, köszönöm, kenyeret nem kérek, de a meggyes rétesből kérnék egy darabot. Tudod, abból, amit ma vettünk együtt, a kenyeres/péksüteményes kocsiból:)" (Aúgg! Hm-hm együtt = énekelő /csilingelő kenyeres kocsi, ami még ide, a világ végére is kijár kétnaponta....hác-hác = meggyes rétest neve:). Ha egy repülő repül el felettünk (igazából naponta több is, égi pálya van fölöttünk, meggyőződésem, hogy nem csak repülőké:), a kérdés természetesen: Aúg'? Bárki érkezik hozzánk, a kérdés, és a felelet egyben: Aúg! És tényleg. Mert általában mindenki autóval érkezik, de ha netán biciklivel, arról is kiderítik előbb vagy utóbb, hogy az igazából autó. Ha gyalog, akkor sokatmondóan elgesztikulálják, hogy nincs autója az illetőnek, azért a biztonság kedvéért kinéznek az ablakon / szétnéznek az utcán, nem dugta el mégis valahova az autóját a renitens autótalan. Most pedig következzék a remekmű, az egyik Mestertől, akit minap hajnali négy órakor ragadott el az ihlet, és másodpercek alatt megalkotta....na mit? Íme, az Autó. Tamás szerint, aki gondolkodás nélkül vágta rá a Választ a natamáskamitrajzoltál-ra. Végül Levente szerint is. Bár ő egy kicsit elbizonytalanodott az interjú elején, és hajlott a virágra is (tyhö-tyhö), de végül be(le)látta, hogy az nem más, mint egy újgenerációs Alfa Romeo.

péntek, április 17, 2009

Vad motorosok

Színes, (elvileg) magyar, (de inkább néma) akciófilm, 13 sec., 2009. Megtekintése 2 éven aluliak számára ajánlott.

Nem szolgálati közlemény

Annál sokkal több. Augusztus 31. messze még, Budapest nem annyira. A mester akkor és ott készül valamire... ha hihetünk a felröppent hírnek. A három egyben meg nagyon-nagyon jól hangzik. Várjuk. Készülünk. Újra. Itt meg egy gyönyörű-örök-kedvenc:

szombat, április 11, 2009

Azé az érdem.

(Hétért - magamat kérdem...)
Hétért - magamat kérdem -
adsz-e hatot?
Játszom. Azé az érdem,
ki játszhatott.
József Attila

csütörtök, április 09, 2009

Kőműveskelemenék munka közben

Előtte. Utána.

Levente és társai?!

Februárban történt az első konkrét eset, azóta volt rá még néhány példa, szóval most jaj-de-nem-szeretem-de...általánosítani fogok. Az én tündéri, mézszín fürtös és kökény-tekintetű kis hercegem, nevezzük Leventének, valami olyan bolygóról csöppenhetett közénk, ahol a lények másként üdvözlik egymást, meg egyáltalán, másak a viselkedési normák. Ha nagy ritkán találkozik egy hozzá hasonló apró gyerekegyeddel, megáll előtte, áthatóan fürkészi egy-két percig, és ha arra a következtetésre jut, (és eddig minden alkalommal arra jutott) hogy hoppá, ő itt az én bolygóbelim, akkor hirtelen vagy orron ragadja, vagy mellbe vágja. Nem csoda, hogy a történtek után a kékszemű szörnyetegnek más ember fia nem mert többé hátat fordítani, konkrétan menekül előle. Mi meg újra és újra megpróbáltuk elmagyarázni, hogy itt, a Földön, ha éppen nem az erdőben, farkasok között vagyunk, akkor általában még mindig célravezetőbb egy szia, egy mosoly, egy simogatás, egy kézrázás. Igazából nem is baj, hogy tegnap megtörtént életük első alapos hajvágása, és eltűntek az angyali, szőke fürtök, így legalább mindenki elsőre láthatja, hogy két kicsi, de hmmmm, izmos, kopasz , sebhelyesarcú fickóval van dolguk.

csütörtök, április 02, 2009

Szerelemről, avagy mindenféle lábbelikről

Könyveken túl is van szenvedélyes szerelem. Itt vannak pl. a mindenféle csizmák, cipők, bakancsok, papucsok, saruk, szóval bármi, ami talpra illeszthető. A méret nem számít.

szerda, április 01, 2009

Ikrek könyve

Tamás jelenlétében még véletlenül sem szabad kiejteni egy mondaton belül azt, hogy ikrek / ikres és könyv. Ha netalán mégis, akkor ne lepődjön meg senki, hogy Tamás Dániel fölpattan, mint akit kígyó mart meg, rohan a hálószobaajtónkhoz (ami hetek óta szigorúan kulcsra zárt, de ez más történet) és szó szerint tombol az ajtóban. Csapkodja az ajtót, sír, könyörög, 'krek'ezik esdeklő hangon. Nem az ikertestvérét tartjuk zárt ajtó mögött, ennél sokkal prózaibb az oka kis Tamásunk tombolásának. Nagyon jól tudja, hogy ott a szobában van elzárva egy másik ajtó mögé az én ikres könyvem, ami történetesen hónapok óta az ő legkedvencebb olvasmánya:-D. Eddig még rendben is lenne a dolog, mert hát ízlések és pofonok ugye, felőlem egy másfélévesnek is lehet ez a kedvenc könyve, és ha hármasban vagyunk, akkor gyönyörűen végiglapozza, sőt, pörgeti a lapokat, nézegeti, kommentálja a látottakat, de abban a percben, amint magára marad a könyvvel, elkezdi tépdesni, nyálazni. Leventének is volt egy nagy kedvence, a Larousse féle Titkos társaságok, de ő - látszólag - beletörődött, hogy az tiltólistára került...de az is lehet, hogy csak az olvasottak érnek benne, és készül valamire. Lassan egyetlen egy (saját) könyvük sem ép, és a leglehetetlenebb helyeken is állandóan találok apró papírfecniket, de a könyvszeretetük és a finommotorikájuk pl. egészen kivételes:).

Szárnyal a kedv, mint a...