Ikreskérdés

A leggyakrabban elhangzó kérdés az egyformákkal kapcsolatosan az szokott lenni, hogy előfordul-e, hogy a kedves anyuka összetéveszti őket? Ki burkoltan, ki köntörfal nélkül, egyből nekem szegezve, embere válogatja. Elsőként mindig szemügyre veszik az ikreket, látom a szemükben a rácsodálkozó, naaagy felismerést, hogy jééé hát ezek egyformák:), utána a kapaszkodót kereső elbizonytalanodást, és innen már csak vérmérséklet kérdése, hogy mikor hangzik el az ominózus kérdés. Ismeretlenektől púr kíváncsiskodás, ismerősöktől már önigazolás is, hogy lám, lám...ha még az édesanyjuk is.... Mert bizony ő is. Egy-két alkalommal előfordult, hogy fölcseréltem őket. Legtöbben ezt hangos, megkönnyebbült naugyeugye kárörvendezéssel nyugtázzák. Vannak ritka kivételek is, mint minap a nagymamátok volt, aki egy keresetlen, önfeledt gesztussal csak hirtelen nevetve átölelt, mikor tamáskodtam kicsit Levente előtt? Vagy fordítva? :). Úgy tűnik a nemük, és a tény, hogy egypetéjűek az hét hónap után már olyan világos, mint a Nap. Kéz a kézben, egyformán a férfikorba léptek volna már, vagymi?!:) Ami viszont engem lep meg: jobbára pont a többgyerekes anyukák kérdezgetik gyakran, hogy hogyan bírsz kettővel egyszerre? Persze, el tudom képzelni, hogy másmilyen lehet ha 3, akár 4 gyerek is van, de orgonasípokhoz hasonló a felállás, meg hát nem is 'egyformák', de hát ők is tudnak azért 'egyszerre lenni'!!! Nem?! Sőt, az az érzésem, hogy ilyen szempontból könnyebb 'egyszerre jól lenni'- jó esetben – az azonos bánásmódot / foglalkozást igénylő ikrekkel, mint a fejlődés és szükségletek más-más lépcsőjén álló csemetékkel. Igaza van Métnekinek, azért mégis felháborító, hogy az én ikerpáromnak is - a 21. századi orvostudományra, klónozásra, bioetikára, morálra és társaira fittyet hányva, csak úgy, maguktól - sikerült megismételni a megismételhetetlent...ha csak látszatra is:). :

Valami ilyesmiben gondolkodom

Hét...

-szépségeim hetedik hónapjuk legelején, de úgy általában e hétvégén sem voltak hétalvók....de száz szónak is hét...bocsánat egy a vége, és minden kirándulásba belefért egy kis szendergés:

Kedv és Kedvtelen

Ma lábbal sem lehetett Tamás kedvét járókába tiporni. Levente ellenben egy zsörtösded volt egész délután.
Untitled from aira manna on Vimeo.

Helyesbítés

Belátom, tévedtem...egy órányi csomagolás nem gyerekjáték.

Bizony nehéz a csomagoló munkások élete.

Gyerekjáték

Tudom, hogy imádják az olyan nem-is-gyerekjátékokat, mint a kék zacskó csíkokra szaggatva, meg az ásványvizes palack, benne színes pálcikával, de ha sejtettem volna, hogy ennyire élvezik a törésmentesítőként használt légpárnácskákat, akkor a kiságyukat is ezzel béleltük volna ki:). Egyelőre a gyönyörű, színes könyvecskéket - gyermekkorom néhány kedvencét rendeltem meg nekik, amelyek az én időmben még a csempészáru kategóriába tartoztak:( - hanyagolják, viszont a prózai púpos tasakokat olyan élvezettel és buzgalommal gyűrögetik, csapkodják, hogy öröm azt nézni!

És tényleg szép

Ma már virágzik az ikrek kedve. Általuk én is. Így kezdték a napot:

Szép holnap

Évek múlva már csak apró hegek jelzik a tegnapi nap tragédiáját duplapa dolgos kezén, de ma még mint egy rossz árnyék, folyton ott volt a nyomunkban, belengte az egész házat. Rettenetesen megijedtem, és általam gyermekeim is. Sokat bújtunk össze hármasban, ez segített. Újabban (lassan egy éve már) nem tudom, nem akarom 'megérteni' (pontosabban gondolkodni rajta) az ilyen sunyi és ostoba tragédiákat. Ezért nem is vagyok hajlandó belegondolni, sem felkészülni, hogy 'de-bizony-anyaként-két-éppen-bontakozó-életecskével-fog-történni-sok-minden...'! Nem biz'a. Ilyen esetekben csak egyetlen mentsvár marad: összebújni jó szorosan, és nem engedni el egymást. Holnap már négyesben, és nem engedjük el egymást. Jaj...és valamelyik szép holnap megígérhetnétek, hogy nem lesztek favágók, sőt, körfűrész közelébe is csak a Bakonybéli Erdők házában, s hasonló helyeken merészkedtek:)!

Finomvegyeseim

Ikerpárunk Tamás felét napok választhatják el csak a fürge-gyerek-lábak-hipp-hopp-tól, Levente szerintem hamarosan megszólal édes anyanyelvünkön is. Az arabnak valami archaikusabb változatára nagyon rááll a szájacskája, mert – a számomra – 'halandzsa' szókészletéből az 'álláhhállá'-t sikerül a leggyakrabban kihámozni, és hát Levente lehetne az ő prófétája! Viccen túl...tényleg varázslatos ahogyan átszellemülten gurgulázza, mint egy pöttöm imám:), ilyenkor kicsit mindig visszaröpít a mesés Kis Ázsiába. Ennél sokkal látványosabban már csak az öntudatuk, és ak(zs)arnokságuk és a kíváncsiságuk szárnyal. Szerencsére a kíváncsiságukat egymásra is árasztják. Ilyenkor bámulatba ejtően eljátszadoznak egymással, simogatják, tapogatják, lökdösik, ízlelgetik egymást, utóbbit szó szerint:)! Mintha minden másról megfeledkeznének, és újra egyek, csak egymásnak lennének.(Pedig igyekszem nem misztifikálni ezt az egypetéjűséget:))) Az alapvető ok-okozati összefüggésekkel már jó ideje tisztában vannak. Pl. tudják (ajjaj, de még mennyire), hogy ha a színen megjelenik egy intenzíven rázogatott cumisüveg, akkor csak úgy kell tenni, mintha enne az ember gyermeke, és az biztos minimum 20 perc ölbefészkelődést jelent!!! Nem, dehogy lakmározást, dehogy nyugodt táplálkozást....hiszen már egy jó hete annyit esznek mint 3 hónapos korukban. (Tudom, hogy normális ez is babáéknál, meg vannak periódusaik, hogy kevesebbet esznek, különben meg szépen fejlődnek, talán a szokásosnál elevenebbek (védőnői szak- , és széles családi / baráti kör empirikus véleménye), izmosak, meg amúgy sem tetszenek a nagyon hurkás babák...de akkor is.) Arra is rájöttek, hogy a fejük fölött elérhetetlen magasságokig felkötözött, színes, zenélő forgó ha néma és mozdulatlan, és nem pattan valaki Nagy ember, hogy fölhúzza, elég megrugdalni jó erősen a járóka rácsait, és máris ki lehet csikarni a műanyag nyulakból egy kis mozgást és hozzá hangot is! Ha már rángatni, meg letépni nem lehet, ugye... . Bizonyos, eddig jól bevált rituálékat már föl is rúgnának, lázadnak ellenük. Kinőtték őket, mint a kis kádjukat. Pl. reklamálnak, ha vége a fürdésnek, reklamálnak, ha esti villanyoltás van, és ők - természetesen - nem fáradtak, hanem játszanának még, és azt különösen nagy pofátlanságnak tartják, hogy olyankor lábujjhegyen nyakfejbehúz:)...és próbálunk kisomfordálni a szobájukból.

Születésnapjára

Április 11

A talló kalászait hányva

S a verebek közé belesvén

Nagy szél kapott föl egyszer engem

Hirtelen, áprilisi estén.

.

Gyerekeit kereste arra

S engem talált ott épp az utban.

Bömbölt, örült s én mosolyogva

Rengeteg mellén elaludtam.

.

Vitt falvan, földeken keresztül,

Meghempergetett jó sárosra,

Cibálva és kacagva vitt egy

Pesti, csatakos külvárosba.

.

Az uccán vídám jasszok lógtak

S még vidámabban verekedtek,

Kiabáltak, kiabáltunk és

A jasszok végül berekedtek.

.

Mondom, valami nagy ünnep volt,

A hívek templomokba mentek

És reszketve, szomorú kézzel

Áldották őket meg a szentek.

.

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt

A szívekben nagy, esti béke.

A gyilkos végzett emberével

S úgy menekült, kalaplevéve.

.

Reménységnek és tulipánnak

Kicsikis deszka alkotmányba

1905-ben ígyen

Iktattak be az alkotmányba.

.

A kártyás munkásnak fiúként,

S a szép, ifjú mosóasszonynak,

Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,

Fejkendőbe kötözött gondnak.

.

A szegényasszony rég halott már,

De fiát a szél el nem hagyja,

Együtt nyögünk az erdőn éjjel

S együtt alszunk el virradatra.

.

József Attila (1925. ápr. 11.)

Boldog születésnapot, Attila!

Fák, csillagok, állatok és kövek

IMA A GYERMEKEKÉRT

Fák, csillagok, állatok és kövek,

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tõlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek õket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, õsz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Kináld õket gyümölccsel, almafa,

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fû, kõ, légy párna a fejük alatt.

tanítsd õket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élõ és holt anyagok,

tanítsátok õket, felhõk, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.

De tûz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tûz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tûz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek!

Szabó Lőrinc

Nem hiába lüktetett ma ez a vers bennem...délutáni erdei sétánk közben volt szerencsénk találkozni gyönyörű fákkal, virágokkal, állatokkal, kövekkel. Megbízhatatlan, rossz ember helyett pedig egy peckesen lépegető gólyával és egy vadkacsa párral találkoztunk, de az is lehet, hogy ikrek voltak...soha kellemetlenebb találkozásokat! Brendnyű hordozó alkalmatosságainkat egyből nehéz terepen tehettük próbára, és úgy tűnik, beváltják a hozzájuk fűzött kétoldali szép reményeinket. A fiúcskák végre csünghetnek rajtunk séta közben is, úgy, hogy elég a terepre, tájra, egymásra figyelni, nem kell attól tartani, hogy a Perpetuum Mobiled kiröppen karjaid közül. (Igazából egymás ősbizalmát ápolgatjuk ilyenkor is...de psszt....kényes dolog e bizalom!) Adott 2 Ergo, meg 2 imádnivaló belevaló, tehát már csak erős hátak, vállak, karok, csípők kellenek, hogy akár 20 kilós korukig tudjuk őket így is testközelben, ahányszor csak lehet. A két kis trió olyan szépen bizonyított az erdei ösvényeken, hogy hazafele a csodacibabók szunyókáltak is egy jót, Tamás egyben bebizonyította, hogy az alvó kapucni (!!!) nem több nyereség / eladhatóság jegyében kitalált fölösleges cafrang, hanem egy ilyen pici finom ficsúr kényelmét, és (fej)zökkenőmentes bóbiskolását biztosító fölöttébb szükséges zseniális találmány.