Változatok délutáni ritka pillanatokra:

Közérdekű

is lehetne e közlemény: nem szeretjük a főzeléket. Egyik főzeléket sem szeretjük. Ha van benne sütőtök, esetleg megesszük, de továbbra sem szeretjük. Ajándékba soha senki ne hozzon / ne főzzön nekünk főzeléket! Meg egyébként se. Tudják: ki mit főz, ugye...mert különben toporzéközön lesz! Inkább nem eszünk semmit, skész!

Hábűűű és egyebek

Újabb komoly - egyik látványos, másik inkább hangzatos - lépéseket tettek a fiúcskák az evolúciós létrán. Tamás mostanság előszeretettel rugózik hosszú perceken keresztül... NÉGYKÉZLÁB:). Levente inkább a beszédközpontját pallérozza. Ő sokkal hosszabb ideig bírja a hangszálai rezegtetését, háromnegyed órát is képes töretlen lendülettel és élvezettel sikongatni, rikkantgatni, tremolózni. Ha Tamás is bekapcsolódik, már most nehéz túlharsogni őket. Egyelőre a há és dé hangok iránt éreznek különös vonzalmat. Vannak már saját szavaik is, az én kedvencem a hábűűű. Nem hajlandók elárulni, hogy mit is jelent.

Varró Dániel: Nyúl tavaszi éneke

Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen,

és ősszel minden oly riadt,

és télen sűrű, lassú ködben

dideregnek a nyúlfiak.

Tavasz, te cuppanásnyi szikra,

ha tappancsod a sárba lép,

vidorság száll a kis nyuszikra,

s megédesül a sárgarép'.

Bajuszt pödörsz a napsugárból

s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.

Ó, jaj, tavasszal szép a zápor,

és sokkal később alkonyul.

Csak ők, szöveg nélkül...

Levente

Tamás

Vannak napok

...amelyek egyszerűen nehezen indulnak, bár soha nem volt ilyen gyerekjáték átlendülni a holtpontokon, mint manapság. Az érdem igazából nem az enyém, hiszen csak annyit kell tennem, hogy nyúzottan, bedagadt szemekkel átbotorkálok a gyerekszobába és elsuttogom a varázsszót, hogy 'jhóóreggeeltgyönyörűim”...és olyan mosoly fakad az arcukon, mielőtt még egyáltalán meglátnának(!!!), hogy táncra perdül a legparányibb sejt is bennem.

És mégis bolonddá tették mind a kettőt

Jut eszembe, tegnap este mégis megvicceltek a csodafiúk. Pedig a tejpép is a hagyományos, jól bevált volt, az adag is a szokásos. Éppen befejeztem Tamás etetését, mikor diszkrét öklendezéssel jelezte, hogy odabenn a Humana nem találja helyét, és az egészséges böfögés helyett az utolsó kortyokat hirtelen visszaköpte az ölembe. Segítségért kiabálok, hogy apa vegye már át a gyereket, és mentsük rajta és a hálószobában a még menthetőt, de közben kiabál az apja is, hogy gyereee....segíts, mert Levente is köpött egy hatalmasat, és legalább a gyerek ne legyen tetőtől talpig ragacsos. Nem hiába harcolok, hogy lehetőleg mindig, mindenből egyformán jusson nekik, látom a humorban nem ismernek tréfát ők sem, és megtanulták, hogy fő az igazságosság:). Végülis jó mérleggel zárult az este, négyből csak háromnak kellett átöltözni. Lesz ez még így, hogy a dedek bolondjaikat járatják, pontosabban ugratják...:). Viccen túl azért még éjfél után is azon gondolkodtam, hogy ezek a fiúcskák valahol, valahogyan még mindig egyek. Ijesztően csodaszép megfoghatatlanság ez!

Most látom hány óra....

Nahát, én meg csak most látom, hogy még jó 20 perc erejéig bolondok napja:), mi meg egész nap hol komolykodtunk, hol kertészkedtünk, pedig...

Április bolondja,

felmászott a toronyba,

megkérdezte hány óra,

fél tizenkettő,

Bolond mind a kettőőő:)

Még kinek inge...?:)

Jó órában legyen írva...

Leventétlenségem azért volt különösen aggasztó, mert nem erdőben sétálni, hanem gyerekgyógyásznál volt az apukájával. Régebbi bejegyzésben volt szó róla, hogy lágyéktáji sérv gyanúja áll fönn elsőszülöttemnél, akkor az a Csúnya napok alatt eltűnt, most viszont egy Mégcsúnyább ólálkodik kisfiússága tájékán. 14.23-ra kiderült, hogy - betűzöm:) - funicularis hydrocele-vel állunk szembe', csak küllemre csúnya, amúgy ártalmatlan és fájdalmatlan a terime. A jó hír: "sérv nem tapintható"....no és ezt üzente UH Őfelsége is. Kellett ez a megerősítés, bár minden idegszálam azt súgta, hogy nem lehet baj, ez a gyerek sem úgy néz ki, mint akinek fájna valamije. Bármennyire is népszerűek voltunk a pápuai (u mint a p...., pontosabban az anyaországi egészségügy helyzete, bár nem akarom bántani ezzel a pápuákat:) kórházak folyosóin, rendelőkben...mi többet nem megyünk egyhamar arra. Remélem. (Sajnos az atópiás jellegű bőrérzékenységük újból előállt. Bár most a gyerekgyógyász is megerősítette azt az álláspontot, hogy vegyítve a szteroidos krémek is nyugodtan használhatók kisbabákon, én nem vagyok hajlandó kenni velük. A csokis pép mellé kerültek ezek is, a tiltólistára. A gyógyszertári fürdető, Babe Omegája mellett most próbáljuk a kutyaharapást a szőrével is...konkrétan egy homeopátiás kencével ápolgatjuk az érintett felületeket.)

Leventétlen

Hat hónapja, egy hete és öt napja, hogy csak az egyik gyerekem velem. Két-három óra erejéig Levente hiányzik itthonról. Hiányzik. Rossz érzés.