Láz, medve, K.O.

Egy Neméppen-Kőrösi-Demindenképp-Csoma ivadéknak illik keményen edzeni a Nagy-útra...A lényeg, hogy kialudta magát, amint a földön, akképpen később az ágyikójában is, a magas lázát és a barna medvét legyűrte, a rendőrség is kiszállt helyszínelni, és bár a tehén nagyon génmanipuláltnak tűnik, állatokon itt nem végeztek kísérleteket. Meg hát senki sem sérült meg komolyan.

Hangya

A bábok között elaludt a hangya.

Szél, a bábokat most el ne fúdd!

Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja

és alszik véle csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!

De jobb, ha már indulunk haza

erősen beborult - -

A bábok között elaludt egy hangya

és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.

1926 nyara

József Attila

Aja

El akarom kiabálni, hogy az kicsi Leventém már számtalan alkalommal egyetlen drága-drága édesanyámnak szólított. Egész pontosan nem így hangzott az ő szájából, de az 'AJA' az már azt jelenti. Szerintem:). (Csak félig vagyok elfogult, majd ha a másik kicsim is...:). Ugyanitt tartozom még egy vallomással: tény, hogy kriptofáz / sőt, mint most kiderült, kezdetleges magyar szövegértési, és szövegértelmezési gondjaim is vannak, ti. Levente már több mint egy hónapja hol több, hol kevesebb szenvedéllyel és intenzitással ajázik felém. Egy hosszú, kimerítő biciklitúra (bőszen ajázott ki nekem a riksájából, valahányszor mellettük tekertem, ha egy autó suhant el, az viszont aug' volt, ha a szélkerék, vagy valami madár került a látóterébe az dár-dár volt, szóval következetesen és értelemszerűen használja a fogalmakat:))) ) szükségeltetett ahhoz, hogy végre valahára megvilágosodjak, hogy de hiszen ez a hetek óta tartó ajázás mögött én vagyok, hogy az egyik drága-drága pici fiam engem szólít Ajának.

Passió

Akkor maradunk továbbra is mesés bakonyi tájakon. Igazából ki sem kell mozdulni az udvarról, csak a szűk portánkon is mininum párosával teremnek a csodák:D. A két csodafiú homokozója mellett pl. ilyen csodavirág ütötte fel a fejét a napokban, aki minden bizonnyal egy Passiflora caerulea, a golgotavirágok népes családjából. Nem is olyan egyszerűen gyönyörű, én viszont egyszerűen oda vagyok érte. Szemmel láthatóan a hangyák is. A csodafiúk is. Passiflorát egyáltalán nem tépdesik, nem rángatják az indáit. Sőt, amióta virágba borult a homokozót a külvilágtól elválasztó vasszerkezet, egy újabb passziónak hódolnak: szinte babonás áhítattal, visszatartott lélegzettel, meg tágra nyílt szemekkel érintik meg a virág kelyhét, és várják...na nem a természetes kinyilatkoztatást, hanem, hogy a kezükre sétáljon egy hangya.

Mesés

Tegnap apátok megszöktetett Mesébe. Mesébe illő tájba. A gyönyörködtető változatosság kedvéért a fotókon most nem szerepelnek mesésen aranyos, szőke, kék szemű kisfiúk. Ők időközben a mamánál szerepeltek. Azért hoztunk mindenkinek egy réttel. P.s. és álljon itt, most, és mindörökre, míg a blogspot tart, e rétnyi mesés virág és les kicsi Annának is, aki pontosan ma Nyolc!

Ezeregy

Ezerszer elhatároztam, hogy namostaztántényleg komoly és részletes összefoglalófélét írok a két kis hercegről és a közös bolygójukról, de valahogy mindig előkerülnek mindenféle mappák, gyönyörű fotókkal, és onnantól kezdve az elhatározásnak annyi. Szóval, ezeregyedszer, részletes összefoglaló helyett:

Méhecske esete Leventével

Ma eltávolították a furcsa, égnek álló, kis antennákat Tamás homlokából, mire Levente csalódottan konstatálta, hogy 'Mmm'mmm'mmm' - kézrázogatás - psssssssssss!', ami magyar tükörfordításban annyit jelent, hogy 'Méhecske nincs, elrepült! Én viszont örvendek, hogy elrepült.:)

Uborka esete Tamáskával

- 'Tamáska, ne markold ki a tányérból az összes uborkát, te nem is szereted az uborkát!'

Erre Tamáska kecsesen az arcához emeli a drága uborka karikát, és gyengéden megcirógatja. Tamáska igenis szereti az uborkát, sőt, sokkal jobban, mint bárki más a családból...meg még azon is túl.:).

Méhecske és a vérszívó fenevad

Valamikor dél körül már negyedszerre cserélünk kötést a kis sebesültem fején (állandóan leszedte, ledörzsölte, lealudta a homlokáról, amúgy meglepően jól viselte az egészet). A csapzott, kis szöszke haját próbálom hátrasimítani, hogy ne ragadjon bele nagyon a tapasz / haj a sebbe, és hát tény, hogy sokkoló látvány a csúnya, vörös duzzadt seb szélein égnek ágaskodó négy kis fekete drótocska.....mint valami bizarr csápok, lábak. Levente, aki egyetlen kötözést sem hagyott volna ki, sőt, végig ott segédkezett nekem (tényleg, tartotta az ollót!), nagy komolyan rámutat a testvére homlokára, és megszólal:

-"Mmmm-mmmmm-mmmm! Pssszt!" (Méhecske! Alszik, legyünk csendben!)

Derűre ború...na, meg hogy a mai nap se teljen el dráma nélkül: kit talált meg magának már megint egy mocsok, vérszívó fenevad? :(. Na kit? Apró volt, vézna, és randa. Nagyon remélem, hogy a sok hátrányos tulajdonsága mellett (bár a soványsága számunkra határozottan pozitív tulajdonság / jel is lehet) legalább makk egészséges volt :(... . Azért mégis könnyebb most ezzel élni, mint tavaly, mert most legalább a védőoltásokkal készültünk, amennyire lehetett.

Sürgősségi poszt

Ma szándékoztam egy boldog-kiegyensúlyozott bejegyzést írni, miszerint végre mindenki jól van, már csak egy gyerek orrát kell törölgetni, és azt sem állandóan, gyönyörű, egyszálpólósan mezítlábazós az időnk, az éjszakák nyitottablakosakácbodzaillatúak, és csak egyszer ébredtek a múlt éjszaka is, mindezt szépen kiszínezve mindenféle kedves történésekkel...mire ma este az apjuk úgy rohan haza Tamással, hogy kis patakban csordogál a vér a két szeme között, végig le az orrnyergén, a rögtönzött, vértől ázott póló-kötés alól. Engem már ez a látvány letaglózott. Jobb lett volna nem megnézni a kötés alatt vértől pulzáló mély lyukat, talán elkerülhető lett volna a fizikai fájdalom, és rosszullét. (Nem, nem lett volna) Hosszú percek, meg a gyerek nyöszörgő augózása, meg okos kis visszajelzései kellettek a nyöszörgő kérdéseimre ahhoz, hogy annyira összeszedjem magam, hogy részemről is indulhassunk a sürgősségire. Ódaúton sikerült kicsit lecsillapodnom, mert a kis sérült értelmesen interaktív volt, mesélt az autóról, meg mutatta, hogy megütötte a fejét, meg észrevette, hogy közben elröppent odakint egy dár-dár is. Sőt, azt is elmondta nekem, hogy van neki egy ikertestvére, aki a mamánál maradt. Hozzátette azt is, hogy valószínű autózik a mamánál. Vigasztaltam, nem baj kicsi fiam, nézd, mi is milyen gyorsan megyünk az autóval, és még csak rá sem szólok az apádra, hogy lassabban. Ügyeletes doktorbácsi szerencsére profi volt, gyors és rutinos, és volt egy-két jó (+anya-ideg-nyugtató) szava is hozzánk. A sebet sajnos több öltéssel össze kellett varrni, szerencsére nem találta túl mélynek, és ugyanakkor tiszta is, meg aztán "kutyabaja sem lesz a manónak", "gyerekek sokkal könnyebben és gyorsabban gyógyulnak, mintsem gondolnánk". Szinte kértem, hogy azért diktálja csak be ezt is a látleletbe, csak nekem, miattam, otthoni használatra, de csak szipogva megköszöntem a sürgősségi ellátást, és indultunk is gyorsan haza. A kis varrott-kötözött homlokú megint sokat segített azzal, hogy figyelmeztetett arra, hogy mamánál van az ikertestvére, és ugye autóval megyünk érte:). Persze, hogy 'krek mama aug', drága gyermekem. És a Diagnózis:

"A fej nyílt sebe, k.m.n. Esés, k.m.n. Anamnézis/Status: Jelen panaszok: Ma este otthonában elesett, homloka sérült. Eszméletvesztés, hányinger, hányás nem volt. Status: a homlok középvonalában 1 cm-es haránt bőrseb, kóros neur. jel nincs. Diagnosis: vuln. cont. capitis Terápia: sebtoilette, local, sutura, kötés, AT adása nem indokolt, aktívan immunizált. Kontroll p. e. ill 2 nap múlva."

Helyesbítés, ill. kiegészítés: nem otthonában, hanem kemény munka közben, hatalmas ikerbabakocsit tologatva esett el, egy hegyes kőre, Erdőmellett. Eszméletvesztés nem, de hányinger volt....az anyjánál. Különben kutyabaja sem lesz a manónak! A gyerekek sokkal könnyebben és gyorsabban gyógyulnak, mintsem gondolnánk.

Tanulság: 1. a boldog posztok megírásával nem szabad estig várni, meg kell írni őket, azon nyomban, melegében.

2. A bajban szerencsénk az apátokkal volt, aki a fáma szerint nagyon nem bírja a vér látványát, (születéseteknél konkrétan a vérünk miatt nem volt képes asszisztálni) viszont most ő volt az, akinek nagyon jelen volt a lelke.

(Lehetőleg kerüljük az ennyire véres konfliktusokat úgy a közel-, mint a távoli jövőben is, jó? Apátok nem nyugtatott meg ez ügyben, sőt, nem is részletezem mit mondott:). Megyek, és veszek egy forró fürdőt, és ma, kivételesen, várom az éjszakai szokásos traccspartit:). Komolyan. Bár számítunk rá, hogy a kőkemény, véres tapasztalat miatt Tamás ma éjjel esetleg kihagyja... .

Van egy kisöcsim

Van egy kisöcsim, neve Samu,

Oda-vissza van érte anyu,

apa is, én is,

minden nagynéni,

családunk szeretet-alapú.

Kész. Ez egy versezet, így kell szavalni:

vanegyki söcsimne veSamu

odavisz szavanér teanyu

apai séni

smindennagy néni

családun xerete talapu.

Pont, kész, vége. Meghajlás, pukedli, taps.

Kukorelly Endre

„Ez az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm”

Nekünk meg két szerelmetes fiúnk is van, akikben lépten-nyomon gyönyörködünk. Mit mondjak?! Isteni érzés. Kétszeresen. (A történeti, majd történelmi hűség kedvéért írni kellene a szerelmetes fiaink gyakori és igencsak kimerítő éjszakai randalírozásairól is...de majd...holnap. Még egy-két dual surround systemben áthisztizett éjszaka, és képes leszek rá:D.)

Gyógyul

Így, hogy Levente hőmérséklete ma tartósan 38 alatt maradt, illetve, hogy fiókjaira és egyéb belsőségeire szedett szét egy amúgy gyerekzáras szekrényt, belátom, hogy végülis igaza lehet a gyerekdoktornak: nincsen okunk komolyan aggódni e sunyi kórság miatt. Amúgy tényleg a magas láz az egyetlen ami letaglózza a lábukról, amitől b-e-t-e-g-e-k. Ha 'csak' köhögnek, taknyosak, nehezen szuszognak, fáj a torkuk, attól még képesek lennének egy teherautót is elvonszolni, főleg, ha itt állhat rendelkezésükre, a házunk előtt...csak mindent kicsit nyűgösebben, hangosabban.

Miss Nigtingale

Kemény hetek, napok állnak mögöttünk. A jó hónapja elhúzódó, és állandóan kiújuló köhögéses-taknyosság a hétvégén Leventét kezdte ki csúnyán. A 39,5-re szaladó és 39-nél alább nem engedő higanyszál mindenkit felzaklatott. Kivéve Leventét, őt szó szerint leterítette a lábáról:(. Gyerekdoktor szerint ennyi még nem ok aggodalomra, minden kisgyerek betegeskedik ennyit, ennyi simán belefér. (Ezzel nem nyugtatott meg, sőt.) Ez akkor annyit jelent, hogy egy kisgyerekes anyuka (akkor egy ikres anyuka Florence Nightingale reinkarnációja) tartsa mindig kéznél (ikresek kézben, ugye) az orrszívót, orrcseppeket, lázmérőt, Germicidet, Ben-u-ront, Nazivint, Ambroxolt, Amoxilint, Cefzilt, Zinnatot, na meg a mérőkanalat...és a lista nem teljes. Nagyon jó lenne kicsit fellélegezni, és kidobni végre-végre a kukába a sok felnemhasznált gyógyszert. P.s.:...és hogy jól a fejébe vésse az emberkölyök, hogy a baj csőstől jön, de jöhet zümmögve is, tegnap este még megcsípte egy darázs is:(.