Into the wild

Mesebeli fényűzés

Hol volt, hol nem volt, egész január végéig hó nem volt, de aztán hirtelen ilyen szép, nagy lett. Sok hó súlyos eset tud lenni egy öreg fának, a vezeték meg nem bírja a rázúduló fát. Röviden és teljesen szakszerűtlenül lejegyezve így történhetett, hogy cca. 30 órára Mesebelén az őslakosság elhavazódott, és áram nélkül maradt. (Most értettem meg igazán a 'semmi luxus' jelentését, mert gyerekkoromban, a legdurvábban tomboló kommunizmusban is gyakori volt az áramszünet, de azokra az estékre és esetekre legalább volt petróleum lámpánk, szép lánggal, ami 100 mécsest tett ki, és a meleg étel sem ezen múlott.) Tegnap már koradélután előkerültek a mécsesek, és rengeteg gyertya, és volt sok 'ééééééééééé', meg vihánc, meg gyertyatánc. A fiúk úgy összességében élvezték az egészet. Hát igen, akik nincsenek hozzászokva a fényűzéshez...:). A gyertyafényes viháncot én is. Azért nekem most jól esik a gombnyomásra hirtelen szétömlő, szabályozható, meleg fény. És még a jelerősség is kiváló...tiszta luxus, de tényleg.

Szépeink

Nem akarom a szót feleslegesen szaporítani, szerintem a képek magukért, meg hát szebben is beszélnek, mint én tenném.

Teadélután

Levente megkínálta Tamást egy kis teával. (Előtte lecsavarta a kupakot, a cumit, mert a nagy fiúk csakis egyedül, és kizárólag pohárszerűségből isznak.) Neki már csak az utolsó csepp maradt, azt óvatosan kihörpintette.

You can never hold back...

Tavaszidéző Én hiszek neked, Tom :)

Nyáridéző

Méghogy nyáridéző...pedig csak arról van itt kép, hogy Levente szeptemberben szemérmet nem ismerve épp lerohan egy ártatlan hajadont.

Nagy fiúk apró dolgai II.

Meseszövésünk ott maradt abba, hogy hogyan viselkednek főhőseink a hálószobában, (nem, nem megyünk át bulvársajtóba, nem teregetek ki szaftos hálószoba-titkokat:D), az úri kaszinóban, táncparketten, a páston. Igaz, hogy a társas érintkezés szabályait még elég öntörvényűen értelmezik, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy 88 centis, igazi úriemberként is tudnak viselkedni. A hálószobában, avagy egymással, egymás mellett: Tamásra pl. lassan jellemző lesz, hogy ha kinézte magának a testvére kezében levő akármit, (ez is jellemző 'tulajdonság', de vice versa is az) akkor nem lecsap rá hirtelen, hanem akkurátusan szétnéz maga körül, diszkréten fölcsippent valami igazán érdekfeszítő másik akármit, és lelkesen 'őh-őh'-zve dugdossa Levente orra alá, azaz f-ö-l-k-í-n-á-l valamit cserére!!! Szerencsére az sem szegi kedvét, hogy Levente elég ragaszkodó fajta, az éppen birtokolt tárgyakhoz is ragaszkodik, és ritkán fogadja el a cserére felkínált tárgyat. Azért ez egy szép gesztus egy 16 hónapostól. (Mindig meg is hatódom rendesen.) Levente is tud jó csapatjátékos lenni, pl. szívesen és gyakran fuvarozza teherautójával a kb. 20 dekával súlyosabb 'öccsét' a déli szárnyból a keleti szárnyba, és vissza. A kis önzetlenem a fuvaros munkáért nem vár semmit cserébe, sőt, gyakran kaptam rajta egyéb nagylelkűsködésen is. Pl. két kocka közül, csak úgy, spontán ötlettől vezérelve, átnyújtotta az egyiket a testvérének, és ezáltal bevonta a saját kis építkezésébe.(Belőle nem lesz Kissinger, Tamás esetében még nincs kizárva:D) Azért nem ez a nagy önfeláldozás és kifinomult diplomácia a fő jellemvonásuk, nem kell aggódni! Amúgy egyre határozottabb különvéleményeik vannak az életről. Sőt az irodalomról (egyik szépirodalmat lapozgatna, másik tűzszerészeti szakirodalmat), gasztronómiáról is (Tamás szereti a paradicsomot, Levente kicsit sem) más nézeteket vallanak. Igazából már hónapok óta külön olvasnak, külön építőkockáznak.(Rámolni, pakolni, könyv- és laptépdesni na azt együtt, vállvetve, nagy egyetértésben szoktak! Hjajjj....bárcsak lenne két (sok!!!) külön táska, két, (számtalan!!!) külön kirámolható fiók!) Külön, de mindig egymás közelségében. Mindig egymás látóterében. Képlékeny éntudatukról most még csak annyit, hogy ha pl. diszkréten érdeklődöm valamelyiküknél holléte felől, mindkettő határozottan a mellkasára bök. Ugyanakkor ha bármelyiket a másikról kérdem, akkor tekintetével elsőként az ikres portrékat keresi a falon, sűrű 'krek'-ezés közepette, és csak utána néz a testvére után. Mégis elárulok egy igazi hálószoba-titkot: újabban (mit újabban?!, hónapok óta) hetente többször is előfordul, hogy éjszaka + hajnalban felsírnak. Természetesen felváltva:D. Igen, tudom, túl rohamosan fejlődik az idegrendszerük. Még jó, hogy. Úri kaszinó: hát itt bizony alapkövetelmény a választékos, élvezetes előadásmód, lehetőleg minél több nyelven (latin, fhancia, nhémet, khiptofház az alapok). A fiúk egymás közt inkább csak kriptofázul társalognak, de ugyanakkor felismerték a tömegekkel való kommunikációban rejlő lehetőségeket. Túlságosan nem törik magukat, hogy beszéljenek népük nyelvén, rájöttek ugyanis, hogy a plebejusokkal való információcsere érdekében - akik ugye nem beszélnek, nem értenek kriptofázul:-D - elég egy-két szócskát variálni ('ehh' / öhh). A titok annyi, hogy mindegyiket a megfelelő hangsúllyal, hangerővel, és időzítéssel (kérdő / parancsoló / tele cukrászda) kell használni, és azonnal választ kapnak a legkényesebb kérdéseikre is. Kicsit talán korai, de ezek a gyerekek máris az állandó kérdezés fázisába léptek. Minap pl. bevásárlás közben mindenre hevesen mutogattak, és kérdeztek: 'Öh?(kriptofázból magyarra, szabadon: Az mi az ott?) Alma! Egy sorral odébb: Öh? Palackok. Víz, tea van a palackokban! (Persze, hogy mindegyikben, kicsit leegyszerűsítve, mert imádom látni szemükben is a felvillanó villanykörtét:) Öh? Mosópor! ??????? Tudjátok, amivel a ruhákat mossuk ki, miután összesározzátok! Erre mindkettő diadalittasan kap a kabátjához:). Holnaptól kifüggesztjük az úri kaszinó szabályait a lakás minden kardinális pontján. Szerintem olvasni is tudnak. Táncparkett: szeretik a zenét, a táncot, a fényeket, a lányokat. Meg a kisfiúkat is. Meg gyereknek gyerek a barátja, és tényleg! Minden egyes gyereket (legyen az 'igazi', vagy festett, képeskönyvben) kitörő örömmel üdvözölnek, elvékonyított, éneklő hangon beszélnek hozzá, hogy vá-vá-vá meg bá-bá-bá. Amikor csak tehetik, határozottan keresik a társaságukat. Látványosan barátkoznak. Ez azért érdekes, mert az egyik kezemen összeszámolhatom azokat az alkalmakat, amelyeket velük egyidős / hasonló korú gyerekek társaságában tölthettek, tehát esélyük sem volt tanulni a naaagy táncparkett (gyerektársadalmi élet) szabályait, tánclépéseket. Szóval, csakis valami zsigeri dolog lehet:). Pl. nyárutón, a Balatonon, képesek voltak ismeretlen lányokat leszólítani a homokozóban, de a saját súlycsoportjukból(+ 10 kg) szemérmetlenül ismerkedtek bárkivel. (Igaz ugyan, hogy szinte mindegyik potenciális barátnak volt valami nagyon vonzó akármi a kezében, lapát, hajó, úszógumi, de ez lehet a véletlen egybeesés műve is.) Hogy kivel, hol, hogyan ropják a Charlestont, hát arról majd egy-két hónap múlva...:). Pást: itt gyakorolnak a legtöbbet, nap mint nap megvívják ők is apró és nagy csatáikat. Határokat feszegetnek, harcolnak. Egymással, másokkal, kőtáblákkal és láncokkal, ugye...általában nulla megalkuvással, nulla toleranciával:), hangosan, erőszakosan üvöltözve, farkas-fair play szerint. Mint minden egészséges kisgyerek. (Csendben megjegyzem, hogy a másik oldalról mindez azért marha fárasztó is tud lenni.) Szerencsémre: roppant kíváncsiak, egy újabb csábításnak nem igazán tudnak ellenállni. Leleményes hisztielhárítási stratégiákkal és ölelgetéssel pl. könnyen lekenyerezhetők, kezes kis koboldokká változnak. Lehet ez majd még rosszabb is, tudom. Lesz jobb is. Írott és íratlan fair play alapú is. Dolgozunk rajta. Kicsit zagyva voltam, a lényeg, hogy teljesen normálisan viselkednek ezek a fiúk:).

Csattanó

Talán már három napja is annak, hogy Tamás kitépte a gyanútlanul olvasgató testvére kezéből a könyvet, mire a csendben lábadozó Levente hirtelen három akkorát sózott a támadója fejére, hogy csak úgy csattant. Néhány másodpercnyi mély döbbenet után még Tamás is velünk együtt nevetett a csattanón:-P. Az volt az a pont, amikor végképp megnyugodtam, hogy naavégreee, elsőszülöttem is teljesen meggyógyult.

Hajrá, pici fiú!

Őrt ül, mint mesébe...

Dolga végeztével (vírus és kolbász legyűrése) pedig fogott valami nagy, könnyed lektűrt, meg egy lázmérőt, és legalább fél órán keresztül őrt ült sajnos még betegecske, állandóan levert bátyja mellett.

Pick az alagút végén

Tegnap délután Tamás ellopott egy darabka kolbászt az asztalról, és még iszkolás közben gyorsan felfalta. Gyógyultnak nyilvánítottuk. A gyerekdoktor is.(Huhhh. Kőkemény egy hét volt.)

Vis Vírus contra Csodafiúk

Hogyan viselkedik két 15 hónapos úriember, illetve hogyan nem...erről szerettem volna értekezni, de vis major, nevesen egy ronda vírus miatt most hirtelen csak arról tudnék, hogy hogyan viselkednek betegen...:(. Erről meg most egyáltalán nem szeretnék. Az egész hétvégénk az aggodalomról, a Betegségről, gyerekorvosról szólt. A ma reggele is rettenetes volt, őket a lázzal, sok hányással járó betegség, engem a kétségbeesett magatehetetlenség emésztett föl. (Gyerekdoktor szerint a szervezetnek kell leküzdenie ezt a vírust, a diétáztatáson kívül igazából nem tehettünk semmit.) Bízom benne, hogy ezzel a délutáni alvással (napok óta végre ettek néhány falatot, iszogattak keveset, és nem hánytak) talán túljutunk a szakadékon. Mondanom sem kell, hogy kb. ezerszer jobban viselem, ha én vagyok beteg. Tudom, edződnöm kellene, bár szerintem én ebben - látni, ráadásul magatehetetlenül hogy szenvednek a gyerekeim - soha nem leszek edzett, erős. (Nem is akarok.) Tudom, hálásak lehetünk, hogy 15 hónap után ez az első és komolyabb betegségük. (Igazából hálásak is vagyunk, és ez most meg is fogalmazódott szépen.) A propos, viselkedés! Annyit azért muszáj megjegyeznem, hogy ők hősiesen vettek minden akadályt,(injekció, kúp, anyjuk kínja) és egy olyan komoly Vírus is, ami egy meglett férfiembert fél napra szó szerint leterített (konkrétan az apjukat), velük csak felváltva tudott elbánni. Grrrrrrrr!

Nagy fiúk apró dolgai I.

Tartozom magunknak egy 'hol-is-tartunk-15-hónaposan összeszedettebb beszámolóval, mert ha ők ilyen iramban haladnak, én meg sokáig napolom, a totyogós-gügyögős-pelenkás bejegyzések után hirtelen olyan fogalmak is keveredhetnek az újabb posztba, mint csodafiúk és Gödel nemteljességi tételei, meg az anyjuk halovány lila gőze se, meg Google kereső, meg segítség, ki érti ezt. Szóval, kezdem édes anyanyelvünkkel. 15 hónap alatt gyönyörű, értelmes, miniatűr emberkéket növesztettünk, akikkel prímán el lehet beszélgetni az élet apró-cseprő dolgairól. Nem csak megértik, de válaszolnak is. Provokálnak. Keresztkérdéseket tesznek föl. A maguk módján:). Lehet velük beszélni az időjárásról, etológiáról, zoológiáról, Díesel motorokról, gasztronómiáról, végülis mindenről.

A: - Nézzétek csak esik az eső, most nem mehetünk sétálni!

Cs: - 'E...Eee...Eeee...au....au!!! Au...Au????!'

A: - Igen, az ott az ablakon esőcsepp! Esik az eső. Jé, tényleg, a kutya ugat odakinn. Nem, ő nem fázik, nem baj ha megázik, ő kimehet. Micsoda jó füled van!

Cs: - Augo!!!' Nyam-nyam! (Közben fél kézzel a jó fülüket mutogatják, fél kézzel rángatják a bababiztonsági ajtót, miközben hangosan csámcsognak, cuppogtatnak.)

A: - Valóban, közeledik egy autó is! Nem lehet apa autója, apa csak délután jön haza. Ne tépjétek föl az ajtót, most nem megyünk le, hiszen nem rég jöttünk föl. Nem is lehettek éhesek.

(Na ez az a pillanat, amikor még körmönfont rafinériával el lehet őket tántorítani feltett szándékuktól, ellenkező esetben elszabadul a hiszti nevű pokol. Bevetem a Jokert.)

A: - Inkább olvassunk, jó?

Szaladnak a könyvespolc alá, mutogatnak, kurjongatnak. Ha sikerül megegyezni, hogy melyik könyv legyen, ki hol ül, ki tartja, ki lapoz, nyert ügyem van:). Óriási lépés, hogy már nem érik be csak azzal, hogy tizennegyedszer is végigmutogatom a gombát, meg a kéményt, ehh...ez kisgyermekeknek való móka! Érdekfeszítő történetekkel kell a fiúkat szórakoztatni, különben kezdődik minden elölről. Az igazán vicces az, mikor ők is bekapcsolódnak a mesemondásba. Íme egy csodafiús mellékszál: 'Őőőőő.....cuppogás.....tapsolás, aaaaa....cuppogás'! Üres kosárra mutogatás...kézrázás. Mindez dióhéjban, eredetihez hű fordításomban annyit jelent, hogy az őzek (őőőő) eszik (cuppogás) a pogácsát (süti süti pogácsát mondokából a taps = pogácsa) és az almát (aaaa), mellettük üres kosárka, értelemszerűen megették, elfogyott. Nincs. Te jóságos! Bonyolult, összetett mondatokban mesélnek ezek a férfiak! Azért nem mindig ilyen bőbeszédűek. Sőt. A már jól bejáratott szavak / jelentések (háp-háp, gigágá, dár-dár, työ-työ, cicc, augó, bhú, ihá, krek) mellett viszont egyre gyakrabban, és természetesen önkényesen hang-, és szóutánoznak. Mesélek nekik pl. a békákról, közben továbblapozunk, mire hallom, hogy Levente bhé..bhé-kázik:). Szem felcsillan, lap vissza, mondom és kérem szépen, hogy BÉ-KÁzzon nekem egyet, mire hirtelen magára rántja a némasági fogadalmát, pimasz 'azértse' vigyorral tetézve, és kerget előre, új vizekre. És mindig figyelni kell, mert amint változnak a színfalak, a bősz 'bh'ö-bh'ö-zés máris újat takar, volt az már sapka bojtja, de bohóc is. 15 hónap alatt már rájöhettek, hogy a magyar nyelv elsajátítása eléggé körülményes, és ez lehet az oka annak, hogy néhány napja mindenre nemes egyszerűséggel csak annyit mondanak, hogy 'bhá!'. Meg mutogatnak hozzá. Mondjuk én sem törném magam a helyükben, ha állandóan lenne valaki mellettem, aki kitalálná, és teljesítené szinte minden gondolatom. Mert valljuk be, sokkal erősebb és különlegesebb kommunikáció ez, mint holmi szóbeszéd, bármilyen nyelven. Szerencsére a szövegértéssel sokkal előbbre tartanak, mint az olvasással. Minap meg is lepődtem jól, hogy olyan bonyolult feladatsort is teljesítenek seperc alatt, mint 'Bújj be az ágy alá, és hozd ide anyának a cipődet, de ne a csatosat, a zsiráfosat hozd! Tudod, két félpár van ott.' Levente bebújt azonnal. Kihozta. Mind a két félpárat. Megkímélendő kedves anyukát, no meg úgyis neki kellett volna visszamásznia a csatos után is. Többes számot használtam, pedig az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tamás s-o-h-a nem mászik be az ágy alá, hiába is kérem. Ő klausztrofóbiás. Bevallotta. Ellenben, ha megkérem, hogy tolja át a testvérét teherautóval a másik szobába, aztán ide vissza, anyához, szó nélkül megteszi :).

Kicsi fiúk nagy dolgai

A sok szenzációs életkép után most következzék egy igazi földhözragadt, közönséges, babablogba illő bejegyzés, ami azért mégis mérföldkő. Ma az én Nagycsoda Okos Tamás fiam egyértelműen jelezte, hogy ő kérem b-e-k-a-k-á-l-t. Jelentőségteljesen, komolyan - mint amikor nagy dolgok vannak születőben, ugye - a pelenkájára mutatott, elhúzta az orrát, és pfhujjj-olva jelezte, hogy az ott most büdös. Még csak most kezdenek a bilivel barátkozni, inkább csak tologatják, pörgetik, autónak használják. Néha azért már ráülnek ruhástól, mondanom sem kell fél percet se bírják egy helyben, lendületesen fölpattannak, és miután mélyen belenéznek, beleszagolnak, megfontolt kézrázogatással hozzák a tudomásomra, hogy az edény üres, 'nincs' benne semmi. Legtündérebbek mégis mikor ráültetik a macit, vagy a babát, és túlcsorduló empátiával nyögdécselnek mellettük, helyettük. Pelenkacserénél gyakran magyaráztam nekik, hogy ez itt most a büdösebb fajtából való produktum, (nevén nevezve, csak semmi cicó) ezért kell a bilire ülni, és hogy ezt most bezacskózzuk és kidobjuk, de előtte ha gondoljátok, meg lehet szagolni, nagyon büdös, pfhujjj. Túlságosan is fogékonyak a kis ficsúrok az ilyesfajta eszmefuttatásokra, mert egy ideje még a tiszta, bontatlan pelenkára is pfhujjjolnak, kuncogva menekülnek előle, alig tudom őket meggyőzni, hogy de neeeeeem....nézzétek csak meg, abban nincs kaka, tiszta, most nem phujj:). Újabban az üres zacskó láttán is fintorognak, a teremburáját a finnyás fajtájuknak:)! Jójátékna...meg különben is, így kezdődik a világ dicsőségének egyik fejezete.

Senzational, senzational !!!

És ez itt már nem is Ikerfalva csodálatos, belső világa, hanem maga a megduplázódott csoda! Dániel mágus térül-fordul egyet a varázsköpönyeggel, és láss csodát, megkettőzi magát! Függöny!

Twinpix II.

Vigyázat, nyomokban kekszet és intimitást tartalmazhat!

Twinpix I.

A sok sikítás és bunyó mellett szerencsére gyakoriak az ilyen pillanatok is. Igaz, hogy roppant nehéz megörökíteni őket önfeledt játék közben, mert amint - szinte azonnal - lefülelik a paparazzót:), azonnal szertefoszlik az a varázslatos burok, ami kettőjük különleges világát jelenti.

A dolgok mindig összefüggenek

Ha az emberrel történik valami jó, szinte törvényszerűen a rossznak kell következnie! Ha egy Levente forma lurkó nem alszik rendesen nap közben, akkor törvényszerű, hogy a megszokott időnél korábban kíván nyugovóra térni. Ebből pedig szinte magától fakad a törvényszerűség, hogyha éjszaka megébred, azt hiszi, neki kutya kötelessége játszani, mert hát ugye a pihenőidő lejárt, őt ezért fizetik, ez az ő munkája! Az pedig a törvényszerűségek törvénye ebben a korban, hogyha anya és apa bármilyen okból bejelentés nélkül csak úgy lelép egy egész napra, és még a lefekvésre sem ér haza, nos ilyen kisdedek lelkivilága fenekestől a feje tetejére áll! Nesze neked wellness! Naivan azt gondoltuk anyával, hogy kereszt szüleitek meghívásának eleget téve, együtt élvezzük velük egy ötcsillagos wellness hotel minden kényelmét, kényeztetését, szépségét és jóságát, és ez az egy nap csupa pihenést fog hozni nekünk: bevallom súlyos melléfogásnak bizonyult. A hotellel nem volt hiba, de Levente fiam érzékeny kis megbolydult lelke, homok a pihenés fogaskerekei közé. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy úgy kipihentem magam és a friss energiáktól dagadva, hajnali négykor jókedvemben írok: hát nem egészen! És ez itt az utolsó törvényszerűség: a kör bezárult kezdődik minden előröl, illetve minden rosszban jó is van. Most kutya fáradt vagyok, gyakorlatilag semmit nem aludtam még az éjjel, sőt dühös is vagyok erre a büdös kölyökre, ugyanakkor haragudni nem tudok rá. Itt játszik mellettem egy gyönyörű, egészséges -most kicsit taknyos-,energiától duzzadó fiúgyerek, akiről apai nagyanyja mindig megjegyzi, ha felnőtt szemmel rosszaságot művel: nézz rá, ugyan olyan "hétszentség" mint te voltál. És, bár nem a legjobb, hogy most nem alhatok -az úrfinak még mindig játszhatnékja van-, az viszont a világon a legjobb, hogy egészséges, hogy gyönyörű, hogy energiákkal teli, hogy a lányok után fiaim is vannak, és ez a minden hájjal megkent kicsi gazfickó az enyém! Így ahogy párás szemmel ránézek, már nem is bánok semmit! A szívem csordultig, mert én vagyok a világ legszerencsésebb és legboldogabb embere! Boldog Új Esztendőt mindenkinek!

Harlequins

Igen, ilyen vicces bohócok veszik őket körül, mindenből minimum kettő. Mondandóból is.