szerda, december 31, 2008

Jó?

Nos hát akkor ígérjétek meg, hogy igyekeztek vidámak és egészségesek lenni jövőre is. Jó?

hétfő, december 29, 2008

Testvérek

csütörtök, december 25, 2008

Mindenkinek

Karácsonyok
Ó, ti fázó gyermek lelkek,
csodát váró kisgyermekek;
Gyertyácskákat gyújtogattok,
karácsonyfát díszítgettek.
Csodát váró kisgyermekek,
magatokat áltatjátok;
csodákat ti teremtetek
gyújtogatva gyertyalángot.
De ti, fázó gyermeklelkek,
csodákat csak teremtsetek:
gyújtsatok csak sok kis lángot,
melegítsék a világot.
Tarné Lévay Pálma

Kiskarácsony, nagykarácsony....

Eljött az idén is, kinek kicsi, kinek nagy. Nekem álmos! Szent este a fiúk kellően kitombolták magukat, viszonylag korán ki is dőltek és mély álomba merültek. De ugye, ki korán kel, az aranyat lel -ki volt az az őrült, aki ezt kitalálta- ,Tamás fiam úgy néz ki, felcsapott aranyásónak. Hajnali négy óra óta nagyon sok mindent csinál, csupán egyet az istenért sem: aludni. Így míg Tamás az aranyát keresi, én Karácsony napja lévén -időm bőségesen, míg családom többi tagja normális tevékenységének hódol: az igazak álmát alussza -Békés Boldog Ünnepet kívánok mindenkinek, aki erre az oldalra téved, meg annak is, aki nem!

vasárnap, december 21, 2008

Az élet nagy dolgairól

Eltelt egy kis idő az ifiurak monumentális könyvszemléje óta, de minden jó, ha a vége jó, olyannyira, hogy a feltépett ajtók extra erősítéssel visszaszerelve, könyvek visszapakolva, mi meg titkon reméljük, hogy koboldjaink a következő alkalommal másként ízlelgetik a szekrény tartalmát, pl. Karinthyt olvasnak fel egymásnak a könyvkupacok tetején. Tiszta szerencse, hogy tüzet nem tudnak(?!) csiholni, (prizmát, tükröt azért nem adok a kezükbe) mert akár eszükbe juthatott volna egyszerre két istennek is áldozni. Amúgy tűzimádat közben is nagyon elbűvölőek tudnak lenni, minden aprócska láng, égő lámpa, fényforrás láttán (égjen az élőben, vagy könyvben) kezdenek énekelni, hogy 'ééééééééééééé(g)'. Nővérkéjük megnyugtatott, hogy azért ez jó dolog, mert ha ég a ház, akkor legalább azonnal jeleznek, tűzjelző sem kell, elég figyelni a vékonyka, énekelő ééééééééééé hangokra. Na, de most lényegében nem is erről akartam írni. A lényegről akartam írni, arról, hogy az élet jó. Duplán. Legyen békás, zöld, de lehet mozdonyos, és kék. Life is good. Tényleg. Köszönjük, A! Mi meg színes, sziporkázó, zsigerekbe író tintákkal dolgozunk. Bízom benne. Szeretném, nagyon-nagyon.

péntek, december 19, 2008

Említettem már ugye,

hogy szó szerint bálványozzák a könyveket???

péntek, december 12, 2008

Miklós&Co.

Idén már jóval több indulatot kavart a szakállas öregember. Bár megtermett krampuszai baljós árnyakként húzódtak meg mögötte, a drága gyermekek ugyanolyan kíváncsisággal vegyes félelemmel méregették őket is, mint magát Mikulást. Ráérezhettek valamire a fiúk, hogy ez alkalommal a félelmetes külső mégis érző ördögszíveket takar...és valóban, hiszen mikor invitáltam be a fura társaságot, szabadkoztak, hogy ők tényleg csúnyák, és a gyerekek nagyon kiskorúak, és megijednek, és tanácstalanul topogtak az ajtóban... de nem volt szívem kirekeszteni őket. Jó döntés volt, hadd ne szokjanak le a gyerekeim az elfogadásról:). Végülis jelesre vizsgáztak, egyenrangú partnerként kezelték őket Miklóssal :-D. Az ajándékok nem különösebben érdekelték őket, egyetlen egy ősrégi hozta tűzbe őket:

kedd, december 09, 2008

Csokis retrospektív

Szóval, éppen a déli alvást megelőző apró rituálékkal szöszmötöltünk, miközben Tamás hirtelen magához ragadta a polcon árválkodó - rendeltetését tekintve most épp csokitartó - mikiegeres dobozt. (Ugyancsak ő volt az, aki egy nappal korábban a Sparban egy zsúfolt polcon meglátta, és megszerette Miki egeret, és éktelen sivalkodásban tört ki, amint próbáltuk elszakítani tőle) Ismételten nem tudtam lebeszélni róla, könnyözönnel, eltorzult arccal, görcsbe rándult testtel hozta a tudomásomra, hogy márpedig ő most lélegezni sem tudna Miki egér nélkül, nemhogy békésen szunyálni. Hatásosabban érvel mint én, mi tagadás...hagytam őket együtt ágyba bújni. Bő 3 (nem elütés, h-á-r-o-m) órányi eszményi csend után már aggódtam is picit, hogy meglepte őket valami álomkór, vagy mi a manó. A sejtelmes félhomályban hirtelen csak annyit láttam, hogy a rács két oldalán egymással szemben üldögélnek, minden jel szerint ébren, és valami furcsa pantomimjátékot játszanak...: mutogatnak, hajlonganak, leborulnak, dagasztják az ágyneműt, tapogatják a rácsokat, nyalogatják az ujjaikat. A szürreális képet mielőbb tisztázandó felkapcsoltam a villanyt, és első megrökönyödésemre körülöttük minden barna ragacs volt. Az összképből hirtelen egész másra asszociáltam, villámgyorsan kutattam a képbe illő bűnjelek után, de sehol egy lógó harisnyát, kiforgatott pelenkát, meztelen feneket nem találtam. Na és a szag??? És akkor hirtelen megéreztem az egész szobát belengő fanyar-édeskés kakaó illatát, hirtelen bevillant, hogy kivételesen kit is engedtem a fiam ágyába. Óriási kő esett le a szívemről, hiszen az alternatíváinkat szem előtt tartva, százszor élvezetesebb csokiból kivakargatni a gyerekeket, a berendezést. (Trust me, sok-sok alternatívával van tapasztalatom:D) Tettetett haraggal, ejnyebejnye-ebattázva (egyhamar azért nem szervírozok melléjük csokit az ágyba, széfben sem...az egyszer biztos) átmostam két gyereket, egy szobát, átöltöztettem két ágyat, két gyereket, és egész napra valami öniróniával vegyes büszkeség kerített hatalmába. Tényleg...van még olyan naiv anya ezen a bolygón, aki azt képzeli, hogy a 14 hónaposa nem tud kinyitni egy műanyag dobozt, ami teli és tele van apró, szétrágható, szétköpködhető, szétmázolható csokikával? Szerintem egyedül vagyok (pontosabban voltam) e hitemmel. Ugyanakkor finommotoros mozgáskultúrájuk előtt le a kalappal. Na meg hát Tamás maga a megtestesült jóikertestvérpárság példaképe is lehetne, hiszen az ádáz harcok árán megszerzett csokikészletét is megosztotta a testvérével. Amúgy minden corpus delicti arra utal, hogy Tamás valami vékonyabb, erős tárggyal befeszítette a Mikis doboz bezárt ajtaját, ergo felfeszítette a páncélszekrényt:), minőségileg tesztelte, és megosztotta a szajrét Leventével is. Bűnjelek és az elsőszámú gyanúsított: Az utolsó pillanatban kaptam el ezt a fölöttébb gyanús pasast, meg akart lógni... Hogy mi????????? Nevetséges! Mi ott se voltunk!!! Kérem, ezt is tegyék a bizonyítékok mellé! De kérem, mi csak segítünk felgöngyölíteni ezt a piszkos ügyet... Hm....lássuk csak...hol is voltam szerda délután 12.17- és 15.38 között? Csak az ügyvédünk jelenlétében vagyunk hajlandók nyilatkozni! Jól van na, beismerem, én is ott voltam...

vasárnap, december 07, 2008

Ráadás:

Régi, szép idők emlékére. Neeeem, nem olyan régi, nem a világháborús időkre gondolok:).

szombat, december 06, 2008

Ez az Ő napja

Erikának ezúton és ilymódon kívánunk nagyon-nagyon boldog-boldog születésnapot-születésnapot! Ja...és várjuk Középföldére.

szerda, december 03, 2008

Csodavárandósan

Izgalmas hétvégének nézünk elébe, ugyanis hivatalosan is megerősített információink szerint két Mikulás is jelezte, hogy pénteken este, illetve másnap délután meglátogatná a kisfiúimat. Még szerencse, hogy nem egyszerre teszik tiszteletüket, különben lenne ám kavarodás, no meg még nagyobb homály borulna a Mikulást övező titokburokra, ne adj Isten, kiderülne egy-két szakállas turpisság?! (Hmm...egypetéjű ikrek, akik osztódással újra meg újra tovább ikerítik magukat?). Nagy a gyanúm, hogy e nagy mikulásdömping a környékünkön azért nem véletlen. Szerintem első körben csak krampuszokat verbuvál, és ki tudná azt biztosabban, mint a jó öreg Mikulás ugye, hogy fiókáinknál alkalmasabbat keresve sem találna erre az embergyermekeket próbáló ördöngösségre! Meg hát minálunk egyszerre kettőt is leszerződtethet(ne).(Azért feltételes mód, mert nem adjuk őket krapmuszinasnak, úgy döntöttünk :)...de gondolom ezt is sejti az Öreg.) Amin viszont meglepődtem, hogy az a Miki, amelyik éjszaka nevesített bilétákat csempészett a postaládánkba, az nagyon messziről, és olyan információk birtokában indul útnak / érkezik szegény, amiről én - a ködös-esős-sáros-szürke masszába kitekintve - egyelőre csak álmodozok: mer' aszondja: " ...16.30-kor indulok lovas szánommal(!!!) figyeljétek a csilingelést..."!!! Figyeljük, persze, hogy figyeljük...ezen aztán ne múljon!

P.s.: tavaly ugyan még erős fokú blazírral kezeltétek Miklóst, de az az érzésem, hogy idén áradnak itt már mindenféle érzelmi gejzírek, és Blazír & Co.-t hosszú-hosszú évekre száműzítek. December tájékáról mindenképp.