péntek, október 31, 2008

Ünnep

Még nagyon boldog születésnapokat is!

szerda, október 29, 2008

Extrém sportok...

...avagy délelőttönként - újra - egyedül is kiviszem az ikreket. Vakmerő vagyok.

Minden út hozzátok vezet

Ma délben izgatottan beállít az aranyifjú barátotok még ifjabb barátnője a szomszédból, hogy bitte, derítsem már ki, hogy ki lapulhat a fecnire írt Stihl márkanév mögött, aki konkrétan riasztóberendezéseket is javít, merthogy az romlott el nekik. Telefonkönyv elő, márkaszervíz felhív, és még mielőtt az úr némi iróniával szavaiban részletesebben is kioktatna, hogy oké, hölgyem ez itt a Stihl birodalom, motorfűrészekkel, fűnyírókkal meg hasonlókkal foglalkozik, közlöm vele, hogy oké Uram, de a német szomszédnak ez az egy szó árválkodik a cetlijén, és esetleg nem tud valakit, aki erre a hétre megígérhette öreg barátunknak az Álárm ápárátja megszerelését...jaj, vagyúgy, valami rémlik neki, hogy egyszer valami nagybácsija mintha járt itt, Besidethewood, ilyen ügyben, de igazából nem jutottunk előbbre. Telefonkönyv újra elő, és ezúttal a Stihl herceg apjánál, a birodalom letéteményesénél csörög a telefon, mert ha már flashback, akkor nekem is beugrott, hogy a karakán öregúr neve gyakran felmerült a W. féle rezidencia ügyes-bajos dolgainak intézésekor, lehet nála a titkok nyitja. Az öreg Stihl úr vonalban, (személyesen is találkoztunk régebben) bemutatkozom, és adnám is elő a történetet a német szomszéddal, a titokzatos cetlivel, meg a riasztóval, mire nyájas szóáradat zuhan a fülembe, hogy 'jajjjjjjjj drága hölgyem (!) hát hogy szolgál az egészsége, meg csókoltatom, meg ilyenek...hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok, vagy lány, jó fogódzó volt ez a drága hölgy. Már azt hittem, hogy összetéveszt valakivel, próbáltam is ezt diszkréten értésére adni, mire ő, hogy jéssszus mária, már hogy lehetne engem nem fölismerni, meg dehogy szabad engem tegezni, hiszen aki két ilyen gyönyörű gyereket szült egyszerre???!!! Na bummm:). Na igen...végülis igaza van, de ti azért tegezhettek:).

kedd, október 28, 2008

Nagy könyv és kémény körül feszülő indulatok. Nem mellesleg meg bla-bla-bla.

Mézszöszkéim legkedvesebb olvasmánya a néhány örökzöld mondókával bélelt, tetszetős képekkel spékelt Nagy mondókáskönyv. Elég megpillantaniuk a bonbonmáz színű keménykötést, azonnal egzaltált 'Óóóóó'-zásba kezdenek. A kiválasztott felÓóózó ilyenkor ha jót akar, azonnal a földre kuporodik, hogy a dedek ölébe fészkelődhessenek. Kiválasztott tartja a könyvet, valamelyik ded sajátos módon ugyan, khhm...de lapozza azt. A képeket fel kell olvasni...és nem, nem lehet ám csalni, vannak ott betűk is, Tamás átslisszanást nem tűrő tekintettel, határozottan bökdös a betűkre, Óóó-óóóó. Ott is. Ezennel a fotelkönyvtartófelolvasóegyszemélyben teljesítette küldetését, mert a testvérek és a könyv innentől kezdve saját életet élnek, megbeszélik, értelmezik az olvasottakat. Nekem pl. egyelőre talány, hogy Tamás miért lelkesül be, és mit magyaráz a 7. oldalon a gombaházikó alig látható, picike kéménye láttán (ezt minden alkalommal megmutatja, és lelkesen magyaráz is hozzá). Testvére viszont elismerően bólogat rá, visszamagyaráz ugyanolyan hanghordozással. Levente kedvence pedig néhány tyúkocska a létrán, ő e látványt mindig Blá-blá-blával summázza. Próbáltam vele többször is megbeszélni, hogy azok ott inkább 'kotkotkot', esetleg 'pípípí', vagy ilyesmi...de ő hajthatatlan. Tyúkokra kerül a sor, Levente szeme felcsillan, bla-bla-bla. Tud valamit ez a gyerek. Amit még nem kellene. Amúgy érdekes, hogy ők ezekben a dolgokban általában tökéletesen szót- és egyetértenek. Általában. Mert ma pl. az történt, hogy az ominózus kis kémény dőlésszögéről(?) szóló eszmefuttatást Levente nem akarta hetedszerre is végighallgatni, lapozott volna tovább, mire Tamás ingerült lett, elvörösödött, kiabált, próbálta visszaterelni testvérét meg a lapokat a cserben hagyott kéményhez. Levente megmakacsolta magát, visított, mégazértse, mire hirtelen Tamás fölpattant, hadonászott, és úgy üvöltözött, mint egy vérig sértett tevehajcsár. Egyelőre - inkább csak a könyvek és egymás épségének érdekében ugyan, de - nélkülözhetetlen vagyok az Óóóozási rituáléjukhoz, úgyhogy még mielőtt teljesen analfabétának érezném magam közöttük, a kedvemért be-bedobnak ilyen magyarított, átlagos totyogószókincstárban is fellelhető szavakat, mint a Búúúúúúú, Ciccc, meg a Szhhhhhhhhh. Azért elárultak egy titkot is. A Ty'tyhö-Ty'tyhö magyarul virágot jelent!

szombat, október 25, 2008

Vanitá di vanitá

Tegnap az 'aranyhajú, kékszemű hercegek' az Óperenciás tengeren is túl élő hűséges olvasójuktól kaptak egy kedves kis ajándékot, azzal a meghagyással, hogy 'talan meg tul kicsik ehhez, nem ertik, mas koti le oket...de hadd dontsek el ezt ok maguk!' Szerintem is. Úgy látszik a talján eredetihez én sem vagyok elég nagy:)...de azt már eldöntöttem, hogy nekem pl. tetszik, és bár rémlik, hogy valamikor, valahol láttam is a filmet, nem fogom beérni ennyivel, alkalomadtán be is szerzem majd. Köszönöm.

csütörtök, október 23, 2008

A Jó, a Rossz, és Árnyalataik

A történelmi hűség és a jellemek árnyalása érdekében gyorsan megjegyzem, hogy alias Rembó, született Tüneményes Levente egy jó hete már elég gyakran azzal szórakozik, hogy taszít egy jó nagyot az öccsén. Egész pontosan fellöki. Nem véletlen. Most vagy az van, hogy az öcskös (valójában mindkettő, volt idejük már edzeni méhen belül) zsigerileg felkészült az ilyen orv támadásokra is, vagy tényleg a Szerencse fia, de mindig olyan ügyesen landol, hogy semmi baj nem történik, csak nevetnek rajta mindketten. Ennyit az Egyéveseink jelleméről és a mi címkéinkről:).

kedd, október 21, 2008

Kritikuszomor

Olvasgatok virtuálban, gyerekügyileg, és annak ellenére, hogy igencsak szelektálok, és fórumokra csak kivételes esetekben, nyomós okkal és keresőkérdéssel tévedek (Felnő-e a gyerek csak kölesgolyón???...csak viccelek!:), mégis találkozom olyan 'tartalmakkal' is, hogy legszívesebben pszichológushoz küldeném az érte felelős megmondóembert. Azt mondja Okoska, hogy bizony ő ismer egy(!) éves gyereket, aki - szó szerint - g-o-n-o-s-z, főállásban vagy üvölt, vagy szándékosan és perverz örömmel bántja a többieket. Valóságos kis szörnyeteg na, míg a saját / a másik egy éves egy földre szállt angyal, maga a megtestesült báj, kellem és intelligencia. Nos, nekem is tisztem és szerencsém két különböző vérmérsékletű gyerek anyjának lenni, a kettő közül talán az egyik fizikailag erősebb is, határozottabb is, öntörvényűbb is, így 13 hónaposan, és nyilván vannak nézeteltérések közöttük is szép számmal, de emberek, amiatt, hogy az e-g-y éves Márkika olykor kitépi Bencuska kezéből a kislapátot levonni olyan messzemenő következtetéseket, miszerint a ded az ördög fattya, és megbélyegezni vele ilyen zsenge korú gyerekeket, hááát...szerintem bunkóság. Feltételezem, hogy ezeknek a virtuál, orcátlan embereknek igazából nincsen megalapozott fogalmuk a gyereknevelésről, aranyhaltartásról, egyáltalán bárminemű komolyabb felelősségről, és ez a jobbik eset. Számba se kell venni őket. Viszont ha kedvesanyuka / kedvesrokon valóban meg van győződve róla, hogy Bencuskája egy ártatlan kisangyal, míg a szomszéd Márkikája egy erőszakos sátánfajzat, aki arra született, hogy az ő, és a környék gyerekeinek sorsát megkeserítse, és mindezt habzó szájjal szétfröcsögi a publikus játszó- és szájbertereken, na az a súlyosabb. Az foglaljon le egy mihamarabbi időpontot valami jó pszichiáternél. Ha időben lép, talán elég lesz csak magának. Tiszta szerencse, hogy nem olvasnak bennünket az illetékesek, mert most én lennék az ördög ügyvédje, az ikrek meg nyilván az ördöggel cimborálnak. Az egyik legalábbis:). Semmi okom rá igazából, ingem sem, (bár velünk is megtörtént, hogy vontak le kemény általánosításokat némely emberek) de azért kicsit mégis fáj a szívem. Nem, nem a buta, sekélyes viselkedési normák és előítéletek miatt,(sekélyes, buta emberek is voltak, lesznek, és hát találkozunk is velük, lépten-nyomon) hanem az 1éves 'Márkikákért', a billog miatt. Bár őket ilyenkor leköti a megkaparintott cigarettacsikk, és egészen biztos, hogy ilyen korban még nem az otthon tanult viselkedésminták munkálnak bennük, tehát igazából a 'Bencuskákért' kellene aggódni...az előttük álló minta, és következményeik miatt.

hétfő, október 20, 2008

Alias Rembó

Valamilyen állatot kerestem valamelyik kiságy alatt, miközben meglepetten konstatáltam, hogy a diszkrét, apró pórcicáink elköltöztek onnan, tükörsima és ragyogó a padló. Kászálódtam volna kifele, mikor elsurrant mellettem egy 85 cm-nyi hosszú, hajlékony, villámgyors, kígyótestű kuncogó. Levente Rembót, és minden egyéb csúszó-mászót is megszégyenítő ügyességgel siklik át a kiságyak alatt, oda-vissza, oda-vissza, naponta sokszor. Ez a legújabb móka.

csütörtök, október 16, 2008

Ridegtartás

Tegnap délben szokatlan csendbe burkolózott az ikrekrárium. Már az ajtónyitás sem volt zökkenőmentes, mintha mázsányi tömeg torlaszolta volna el az ajtót. Komoly erőfeszítések árán sikerült csak bejutnom, mm-ket araszolva...de a látvány, ami fogadott, még a Leventével épp átvirrasztott éjszakáért is kárpótolt. Négyen aludtak az ajtóban, édesdeden, a padlón: két gyerek, egy medve, és egy szarvas.

Könyv-mánia

Addig is amíg a Zanya felrakja a tegnap délután készített aluszós fotókat (ééédesek), alátámasztom múltkori kijelentésemet, miszerint a könyvszeretet az egy ilyen öröklődős dolog. Genetika terén nálam képzettebb okosak valószínűleg cáfolnák azt, hogy a hajlam vér útján továbbadható, de nekem erős gyanúim vannak... A fenti jelenet óránként legalább háromszor teljesen spontán módon beindul, de a "Hol a könyv?" vagy "Olvasunk?" kérdésekkel az ismétlések száma gyakorlatilag annyira fokozható, hogy a tevékenység akár egésznapos maratonná nyúlhat.

kedd, október 14, 2008

Móka, kacagás...?

Végezetül még annyit tettem volna hozzá, hogy nem hiába vihogtam végig az elmúlt napokat. A két törpemanó felnőtt-magasságból például olyan, mint egy felgyorsított és minden programozói logikát nélkülöző stratégiai játék hiperaktív szereplője, vagy ha úgy tetszik, mint egy-egy miniatűr távirányítható bábu, amelyiknek gyengül az eleme és egyszercsak elkezd kiszámíthatatlanul össze-vissza haladni apró lábacskáin.
Lezárásnak vizuális bizonyítékot kerestem erre, de nézegetés közben, ó borzalom, csak egy véresen komoly standoff került a szemem elé (Colt helyett veszedelmes szandálok a résztvevők kezében), illetve egy masszív erődítmény drámai fordulattal záruló ostroma.

Boys and their toys

"O-o-o!" Áhítat Teamwork Easy rider Magánsofőr avagy: Don't phone and drive

Nemjóanya & csemetéi

Azzal kezdeném, hogy irgumburgum; mert kéremszépen, milyen anya az ilyen...?! Vannak neki persze érdemei, a világért sem akarom őket tagadni, mert ugye nem sok embert ismerek aki:
- ekkora angyali türelemmel ülne le a földre negyedóránként, hogy két darab kíváncsi baba lökdösődve tolasson az ölébe, és követelőző hadonászással nyomja a kezébe a körültekintéssel kiválasztott könyvet, hogy aznap századik alkalommal is végiglapozzák és elmutogassák egymásnak (hogy melyik ott a rozmár, a kalap, a rókakoma meg ilyesmik);
- ezredszerre is beletörődő mosollyal fogadná el két darab felfedező baba diadalmas fújtatását, ami azt jelzi, hogy megint sikerült kinyitni a fiókot és/vagy ajtót, és mögötte bizony kincs rejlik (úgy mint: elraktározott pelenka, kivasalt ingek, egymásba illesztett edények, megmenekített cédék), amit célszerű sürgősen újfent kipakolni, minél apróbb különálló darabokra szedni és tüzetesen szemrevételezni, esetleg az akció végeztével a helyükre bemászni;
- mindig töretlen reménykedéssel lapátolná két darab fintorgó baba pofijába a huszadik kanál sajtosbrokkolit is, miután az tizediket követően az összes egyre távolabb landolt a rendeltetési helyétől (ide ni: tenyér, tesó tenyere, gallér, tesó gallérja, etetőszék karfája, tesó etetőszékének karfája, Zanya teljes ruházata, konyha padlója öt négyzetméteres körzetben);
- ilyen derűs nyugalommal venné tudomásul két darab huncut baba határfeszegetési kísérleteit, miszerint a kődarab/hamu/papírlap/homok/száraz falevél szájba tömködése a rossz íz és fura állag ellenére is kifizetődő móka, mert ellenállhatatlanul vicces a felnőttek szörnyülködése (fúj-needdmeg-köpdki-mivanaszádban-nemszabad-fúj);
- ennyire fegyelmezetten feküdne végig minden este a gyerekszoba padlóján, hogy két darab örökmozgó baba, az esti rituálé nevében, kedvére felmászhasson az ölébe lovaglási szándékkal, a hasára dögönyözés céljából, a fejére hogy elérje a polcra pakolt popsikrémet, az összes végtagjára, csak mert útban vannak;
- végtelenül kitartóan és szeretgetésre készen kelne fel rossz álmot űzni a sokadik kialvatlan éjszakáján is, hogy egy darab, (képzeletbeli szörnyűségek által felriasztott és ijesztő sötétség által ébrentartott) baba se gondolja azt, hogy nem érdemel jókis puha öleléseket csak azért mert kitépte tesó kezéből a kedvenc könyvét, kirámolta a ruhásszekrényt, nem evett, kavicsot evett, túlzott igyekezetében megrugdosta Zanya jobb veséjét.

Rendben, belátom, hogy talán mégsem kifejezetten rossz anya, de olyan moderáltan nemjóanya - ezt fenntartom. Mert például nem tapasztalható részéről egy csöppnyi rajongótábor illetve utókor felé irányuló segítő szándék sem azügyben, hogy mivel is foglalatoskodik a mindennapokban egy aranyhajú és nagyonkékszemű egyéves fiúgyermek, ha véletlenül iker és történetesen épp a CsodaFiúk duó tagja. Úgyhogy legjobb tudásomat és minden emlékezőtehetségemet bevetve, megpróbálom összegyűjtögetni az elmúlt hétvége alatt megélt rácsodálkozós pillanatokat, mert szétvet a kereszt-büszkeség, azért.
- Lelkesedését vagy óhaját (valamit meg szeretne nézni, valahova menni szeretne) mély, hosszú sóhajtásokkal jelzi.
- Hangeffektussal és mozdulatokkal mutatja, hogy hogyan csinál az éhes oroszlán ("Hrrrá!" + karmok) meg a sasmadár ("Sssss-sssss" + szárnycsapások).
- Kérésre megkeresi a babát és megmutatja rajta, hogy hogyan eszik: mini cumisüveg szájba illeszt, majd folyamat elmagyaráz (Szájmozdulat + cuppogós "Ppp-ppp").
- "Integess!" kérésre (hangsúlyoznám, hogy nem ám holmi pá-pá meg táj-táj felszólításra) kézmozdulatokkal elköszön.
- "Jaj, de szép vagy!" dicséretre szőke kobakot oldalra dönt, vállhoz szorít és szégyenlős mosollyal bebizonyít.
- Saját fejlesztésű jeleket használ: evés (lásd fent), tiltakozás (orrgyűrögetős grimasz, előrenyújtott kezek, egyik lefele fordított tenyérrel a másik kézfej ismételt lesöprögetése), valamit kér/megfogna (O-alakú szájcsücsörítés).
- Ha autót lát, lelkes sóhajok kíséretében irányt belövi, céleszköz felé őrült iramban elindul, és "O-o-o" felkiáltással azt megnevezi (közvetlenül ezután minden elérhető alkatrészét egyenként végigsimogatja, mosóporgyártók határtalan örömére); mindezt a nap folyamán látott minden egyes autó esetében.
- Megmutatja hogy hol van: ablak, fülbevaló, kályha, fürdőszoba, lámpa (különös tekintettel az autókon található példányokra), plafonra rögzített angyal, falról lógó kép, az "okos feje"; fotón megtalálja: baba, szem és szemüveg, virág, napocska, bácsi, cica (a macskafélék családjának minden tagja ez, de az oroszlán az esetek nagyrészében éhesnek minősíttetik , ezért a fennebb részletezett módon ordít).
- Mondogatott szavakat a nemjóanya már említett egy régebbi posztban, én azokon kívül még egyet hallottam: "dí", vagyis dió.
- Imádja a könyveket, csak a szó említésébe kerül, és máris félbehagy bármilyen érdekfeszítő tevékenységet, rohan, gondosan szelektál, hozza, akármilyen akadályon át- és felmászik ölbe, és elégedett sóhajjal várja hogy kezdődjön a dolog. (Valamiféle könyvtáros-gén lehet vagymi, za-bál-ni-va-ló!)
Vannak még dolgaik amik nem jutnak most eszembe (majd kiegészítgetek ha beugranak), és nyilván olyanok is, amiket nem sikerült belesűríteni a négy napunkba – remélhetőleg a Zanya kellőképpen megszégyelli magát és ezután bőírásúbb lesz; azt meg szándékosan nem írtam oda, hogy melyik tartozik mindkettőjükhöz és melyik csak egyiké, mert nagyon hamar tanulnak egymástól, úgyhogy sokszor cserélgetik ki egymás közt a gyakran használtakat.

Képek is lesznek hamarost.

szerda, október 08, 2008

Twéniszévön éndzsől...

...de minimum kettő... A nap 24+1 órájában legalább 27 angyal kell, hogy őrt álljon mellettük, felettük, alattuk. A mai ebédet pl. a legújabb hajmeresztő hozzáállásuk után csak heves szívdobogások és befele-sűrű-hálálkodások közepette voltam képes levezényelni. Neeeem, nem ettek meg extra adag főzeléket, repetáért visítva, hanem a becsatolt székekből(!) szó szerint hozzáálltak volna az ebédhez. 123 másodperc alatt, míg a főzelékük élvezhető hőmérsékletre melegedett, én meg közben a desszerttel tüsténkedtem, mindketten kiszabadították magukat a hámokból és FÖLÁLLTAK, és ÁLLDOGÁLTAK, és vigyorogtak az etetőszékekben! Szóval...huhhh...angyalaink, mindahány, nagyon jó szolgálatot tesztek, köszönjük! De tényleg.

szombat, október 04, 2008

Savanyú a szőlő, de...

A napokban megoldódott egy komoly, beSideTheWoodi rejtély is. Rájöttünk, hogy mitől, pontosabban kiktől is fogy a szomszéd, egy-szál-lélek-se-lakta-telek szőlője?! A közös kerítésen gyümölcsöző rész szemmel láthatóan megcsappant az utóbbi napokban. Íme, a tettesek, feljelentés nem történt, a szőlőt megették.

In flagranti.
A tettes - vágyakozva - visszanéz a tett színhelyére
Ajajjj, a tolvaj nem jár egyedül...avagy 'lopjad, partner, én hátulról fedezlek!'
Hm...nem is olyan savanyú...

Mutogató gyermeknek még a Zannya is érti a szavát...

Mutogat a komód tetejére menekített kacatok és Tabuk felé, utána meg a mellkasát csapkodja. A Gyengébb kedvéért még kétszer, és egyre követelőzőbben elismétli ezt a mozdulatsort... . Végre a Zannya is megérti, hogy mit is akar: a rendeltetésszerűen soha nem használt, de izgalmas csíptetővel ellátott cumit szeretné a ruhájára aplikáltatni! Szó szót követ, cselekszem végre, a tábornok úr peckesen, elégedetten masírozik körbe a mellkasán csörgő érdemkereszttel...khm...-cumival, én meg repesek a felismeréstől, hogy ikreim (most éppen) Tamás fele összetett mondatokban mutogat hozzám, én meg végre valahára értettem is minden egyes szavát. Öröm volt beszélgetni vele.

csütörtök, október 02, 2008

Levente szerint a világ...

Harmadjára vesszük sorra az iciri piciri házacska lakberendezési tárgyait, lakóit. Minden a helyére kerül benne, asztal, szekrény, cica, bekukucskáló holdvilág, de arra a kérdésre, hogy 'na hol a házikó ablaka?', Levente hajthatatlan. Gondolkodás nélkül, diadalittas tekintettel mutat a szobánk ablakára.

Anya csak egy van?

Mint valami házi bálványt mutogatják és ajnározzák körbe pl. a kályhát, és a 'hol a lámpa?' kérdésre sorra veszik a ház / autó összes lámpáját, simogatnák, lihegnek hozzájuk lelkesen. Arra a kérdésre, hogy 'hol van anya?', a szemembe néznek gyanakodva, fürkésző tekintettel, majd hosszasan, alaposan körbepásztázzák a lakást...és nem mutogatnak, nem simogatnak, nem lihegnek lelkesen:).