Like father, like son

Szeptember végén

Első életévetek augusztusát és szeptemberét elég gyatrán dokumentáltuk, de hát nem kellene ilyen iramban rohannotok, mert a végén még úgy jártok, azaz úgy nem, mint kedves édesanyátok, aki az utóbbi két hónapban hol nevetve, hol sírva, de jóformán csak lebegett. L.C koncert után még földet sem értem, de máris sikerült kificamítani a lábfejem, így a múlt hetünk megint nem a Föld, és a közös fogócska jegyében telt. Azaz igen, de elég keservesen:). Közben volt itt egymás után három nagy kaliberű születésnaposunk, lelkes, ünneplő rajongókkal, éljenzéssel, tortákkal. Ahogy néztem a fiúkat, egyikük sem hatódott meg különösebben az ilyen külsőségektől, de ...gondolom ez a korral jár. Nekünk kimondhatatlanul jól esett, tény! Bár fene tudja, a távcső és a piedesztál azért hazudhatott, szóval jobb, ha csak azokról nyilatkozom, akiket én szültem. Így, szeptember végén az igazi mérföldköveink nem a hab a tortán, nem a 74-es body a gyerekeken, nem csak a ciccc / sziccc (Tamás, Levente = cica), a bhúúúú (Levente, Tamás = (ruha-/ fényképező-/ távirányító-/ gomb), a (h)Ínnntt'a (Levente = befészkeli magát a játéktartó dobozba, és finoman felszólít: akár hintáztathatnál is!) hanem már olyan mélyrehatoló, természettudományi ismeretek, miszerint az oroszlán egész pontosan a Macskafélék családjába tartozó emlős, ti. a 'Keresd meg a könyvben a cicát!' felszólításra, a házi kis kedvencek mellett a "Cicccc' pontos besorolást kapja az oroszlán is. Nem mellesleg már most irigylésre méltó párost alkotnak, még az egyre gyakrabban, és egyre látványosabban koreografált hisztikben is összhangban vannak! Őserősebb Tamás mintha kezd nagyvonalúbb és kompromisszumkészebb lenni a testvérével, vagy csak egyszerűen rájött arra, hogy nem téphet ki mindent a másik kezéből, legalábbis akkor nem, amikor mi a közelben vagyunk. Újabban nagylelkűen fölajánlja a saját kacatját, és amint Levente nyújtja a kezét a felkínált játék után, Tamás hirtelen kikapja kezéből a kiszemelt kincset. Cserébe meg Levente csinál egy kis helyet az öccsének a (h)Ínnntt'ájában, hogy ő is beférhessen:).

Cicák.

If it be your will

Most itt az én tisztem lenne az Ő születésnapjáról is írni, de egyelőre nincs rá szó, nincs rá fogalom, csak valami elmondhatatlan, lüktető, kavarogó világ ott benn, és mérhetetlen hála, hogy szemtől szembe részese lehettem e csodának is. Köszönet a főszervezőmnek.

Levente et Tamás ante portas

Levente és Tamás, tíz perce ezen a világon

Isten éltessen sokáig benneteket, gyönyörű kisfiaim! Egy híres, Koncz Zsuzsa nevű énekesnek a dala jutott eszembe: "....elmúlt egy év,...". Igen, valóban elmúlt egy év, s ti egészséges újszülöttekből, gyönyörű kisfiúkká cseperedtetek, kihasználva értelmesen és érdemlegesen ezt az egy esztendőt! Bár egy éve - e sorok szerkesztésének idejében -, ti még a fő cím szellemében, s híres ember elődötökhöz, Hannibálhoz híven, a kapuk előtt, azokat döngetve vártatok. Illetve dehogy vártatok, nyomultatok rendesen, jó nagy riadalmat okozva. Szegény Hannibálról is tudták hogy jön, ahogy ti sem voltatok sokáig titokban, ő is és ti is elérkeztetek a kapuhoz. Sőt Hannibáltól eltérően, akit nem igazán vártak Rómánál, csak jött az magától, mi nem csupán vártunk benneteket, hanem nem győztük kivárni érkezéseteket. Mégis nagyon meg voltunk illetődve , talán még ijedve is kicsit, mikor két héttel orvos-doktorok tudományos előrejelzéséhez képest, ti úgy döntöttetek: ITT AZ IDŐ! És az idő benneteket igazolt: jó időben és jókor jöttetek, sőt soha jobbkor! Az ember fejlődésére van egy szellemes magyar szólás mondás: "Miből lesz a cserebogár!" Nos itt van pár fotó az utókor számára, elsősorban a ti számotokra, majd ha tudtok már olvasni is, hogy lássátok saját szemeitekkel e szellemes mondás igazi értelmét. Ami nem egészen látható, csak sejthető a fotókból: szép és egészséges újszülöttek voltatok, most meg gyönyörű, egészségtől kicsattanó és égetnivalóan eleven, de imádni valóan édes kisfiúk vagytok, akik bearanyozzátok nem csak a mi életünket, de testvéreitekét, nagyszüleitekét és mindenkiét, aki ismer és szeret benneteket! Nagyon jó, hogy vagytok, el sem tudnánk már képzelni az életünket nélkületek! Hát vigyázzatok ti is magatokra, és éljetek nagyon soká mindenki, de első sorban a magatok boldogságára!

Szellemesdi

Keményfejű és Társa meg a Tilos

Amor Tamás vincit

Bár fiatalabb korukban előfordult, hogy az 'egyformák' néha megnéztek egy-egy híradót, Naplót az apjukkal, mostanában (mióta szaladnak, meg rájöttek, hogy csupa felszínes átverős ámítás az egész média:D) sem a hírek, sem a Kékfény, sem a reklámok, sem a filmek nem kötik le őket egy percig sem. Tegnap mégis mikor a főhős sok-sok izgalom után átölelte és megcsókolta Meryl Streepet a bíbor naplementés fináléban, Tamás bokros teendőit megszakítva megállt a tévé előtt, széles gesztusokkal rámutatott a képernyőre, és áhítattal felkiáltott: Óhhhhhhhhhhhhh!

Sírvavigad

Az anyjuk megint sírva röhög. Kinyitottak egy háteztbiztosnemtudjákkinyitni ajtót, kirámolták az utazós-túlélős táskát, kizipzározták a legapróbb zsebet is, megkaparintottak - tiszta szerencse, hogy csak kisdoboz - Sudocremet, szabadjára engedték a fantáziájukat, és kidekorálták a két szobát, egy előszobát, és természetesen egymást az antiszeptikus védőkrémmel. Az igencsak meggyőző jelek szerint a fiúk bővítették szolgáltatásaik körét, nem csak rámolnak, pakolnak, költöztetnek, hanem ezután egyedi kivitelezésű, fantáziadús mázolást is vállalnak.

Farkasok és szarvasok szövetsége

Éjszaka 2.29 perckor Levente megtörte a több mint fél napja tartó éhségsztrájkot, végre enni kért. Testvére, Konok Őserő, bírta reggeli hétig, aztán végül átadta magát 320 ml. letisztult Babé-nek. Már nem is emlékszem mikor fordult elő utoljára ilyesmi, hogy örvendjek az éjszakai üvöltésnek:). Bár volt időm ráhangolódni a surround system bömbölésre, hiszen éjféltől kezdve másfél órán át egy szerelemre éhes gímszarvas igencsak öblös vallomását hallgattam áhítattal. Persze, persze, nem illik hallgatózni, de mivel Szarvasúr cseppet sem volt szemérmes, és történetesen valahol a házunk előtt, a közelben űzte a szerelmét, nem igazán volt választásom. Gyönyörűen hullámzott végig a hangorkán az erdők alatt, és olyan..nem is tudom...valamit mélyen megérintő és megnyugtató érzés volt hallani, hiszen Zapjuk napok óta hajtja, hogy meglásd, amint lehűl picit az este, rázendítenek a Gím férfiak is. Szeretem az ilyen (remélem) örökérvényű törvényszerűségeket, mint az otthon előtti szeptemberi szarvasbőgés, és a 15 órányi éhségsztrájk utáni farkasétvágy. Ha marad kicsit körünkben a farkasétvágy - de jöhet akár valami moderáltabb változat, jóétvágyú egyévesekre jellemző - akkor igazi Kána-án elé nézünk:)... folyik patakokban a ház előtt, meg a sütőtök is. Sőt, van egy szerelemgyerek-dinnyénk is, aki egy harmatos hajnalon egyszer csak ott vigyorgott, gömbölyödött a büdöskék között, kívánatosan csíkosodva (hmm...és most fura asszociációként megjelent előttem a tavalyi hasam, az idéni képet inkább elhessegetem:)) Remélem édes is. Hamarosan kiderül. Apropó: ha valaki szereti és kéri a sütőtököt, BeSideTheWood lehet válogatni, van itt minden méretben és mennyiségben. Nem mellesleg meg úgy anyai, mint apai ágról erdélyi (bibe is, a méhecske is:), nemesi családokból származnak, és ami a legfontosabb az ikrek is szeretik a fajtájukat.

Tündérbékák

Jó azt tudni, hogy ha pl. egy muránói üveghutában születtünk volna, teljesen más szerkezetű anyagból, akkor is ilyen szépek lennénk:

Nemvicc

Többet nem fogok azzal a bizonyos láthatatlan (köldök)zsinórral ironizálni, mert az a Valami kettejük között nem érti a viccet. Sőt, ingerlésre bosszúállónak tűnik. Történt tegnap, hogy a reggeli tejpépet Levente pakolta ki pillanatok alatt az ágyneműre, egy szűk órával később meg Tamás is hirtelen kihányta a tízóraira bekebelezett gyümölcspürét. Eddig a bő 11 hónap alatt még egyszer fordult elő, hogy ilyen csúnyán hánytak. Akkor is Levente volt a hangadó, de az időzítés sokkal precízebb volt...másodszülöttem illedelmesen megadta a szokásos két perc elsőbbséget.

Fenomének

Ebéd címen sikerült Leventébe varázsolni - végre - egy jókora krumpliból és pulykahúsból álló adagot. És hol itt a varázslat? Hát valami parafenomenális módon (a kettejük közt feszülő láthatatlan, közös köldökzsinóron keresztül, vagymi) Tamás gyomra is megtelhetett, mert nem volt hajlandó két-három falatnál többet enni.

'Ez Spárta!'

Amint egy billentyűzet közelébe kerülnek, őrült zongorista módra, szemeikben lobogó tűzzel vetik rá magukat. Burkolt üzenet a megbízhatatlan narrátoroknak naplóírás ügyben, vagy csak a technika iránti intenzív vonzalmuk munkál bennük ilyenkor is (meg minden távirányító, telefon, tévé, pendrive, lámpa, kábel, fokhagymaprés, pattintott kő, khmm...cigarettacsikk láttán)? Egy méretes ventilátor bevetése megoldotta a dilemmát, az is osztatlan sikereket aratott! Az augusztus kemény dió volt. Még a hónap elején muszájságból beszerzett hét cm-es hasfali hasítékom és főleg ennek csúnya következményei (+ 4 nap hirtelen teljesen ikertelen, + elkeserítően sok nap anélkül, hogy felkapdoshatnám és ölelgethetném őket szívem szerint) meg egy hét apátlanság / másikfelemnélküliség és minden nyűg ami e két kemény maggal együtt járt, hááát...felért egy spártai kiképzőtáborral. Hogy csak engem viselt meg nagyon testileg-lelkileg ez a tehetetlen hónap, inkább csak szép remény, hiszen szerintem az állapotommal azért csak összefügghet a múlt havi sok-sok éjszakai felsírás, fejcsapkodás falba, étvágytalanság, fogyás, szétszórtság. A nem annyira érintettek szerint sokkal prózaibb dolog is lehet a háttérben, megeshet, hogy csak egy újabb, kitörni készülő fog garázdálkodik, meg hát változnak ők is. Ki-ki hite szerint. No, de előnyei is voltak a spártaias 'nyaralásnak', meg is látszik a fiúkon: mindketten vakmerően menetelnek, sőt, szaladnak is, nem törődve az időjárás meg a terep viszontagságaival. Föl- és lemásznak mindenféle barikádról (ágyakról) föl- lemásznak rám, hegyeket másznak, mozgatnak (lépcsőznek, átrendeznek, tologatnak). Nyolc-nyolc foggal, egy-egy pár kézzel, stb. tépnek miszlikbe mindent ami papír, karton, fa, műanyag, gumi... a főtt csirkehúsból természetesen alig csipegetnek:). Mondtam már, hogy nincs egy gramm fölösleg se rajtuk:)? Fáradhatatlanok, edzettek, erősek. Pillanatok alatt harctérré változtatnak minden decens helyiséget, ha akad ott valami mozdítható bútor, fiók, bármi. Igazi stratégák, képesek bunkereket építeni, magukat elbarikádozni az ellenség elől, a sötétben sem félnek. Végszükséglet esetén csendben kivárják a felmentő csapatokat (pl. becsapták a szobájuk ajtaját, és az ajtó elé tolták a fotelt, ládákat, időközben szépen besötétedett, a hosszú, gyanús csendre figyeltünk föl, jó kis ajtófeszegetés után találtunk rá a két, harcban edzett, sötétben üldögélő, bátor férfiúra). Étlen és szomjan is képesek harcolni, a kétfrontos állóháború számukra gyerekjáték (egyik a combomba harap, másik hátulról a hajamba kapaszkodik, és próbál fölmászni a hátamra, és sehogy sem tudom lerázni őket..régi szép idők, mikor még továbbsétáltam:), ugyanakkor a gyors rajtaütésektől sem riadnak vissza (gyakran csak ámulunk, hogy jéé...ez hogy /honnan került ide???). Igazi bajtársak, mindenben. Ez itt már nem Spárta. Ez itt Erdőmellet, szeptemberben. A sebem is szépen gyógyul, kívül-belül, és az Ő útja is ragyogó volt, tiszta és sós, és visszahajózott, és minden látszat ellenére optimista vagyok, sőt, illúziókkal tele, és most megyek szépen, és próbálok a gyomrukba varázsolni valami ételt, méghozzá érdemleges mennyiséget!:).