Boldog születésnapot, duplApa! :)

Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember,
Nincs, nincs sehol.
[...]
Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.

(Ady Endre: Proletár fiú verse)

Pfff - de...!

Betegek vagytok. :(
Nem tudni, hogy ki kitől kapta és kinek adta tovább, de mindketten+Ani csúnya náthával küszködtök, annyira hogy nehezenlélegzés van meg orrszívás meg hasonló válogatott rondaságok. Pali egyelőre hősiesen ellenáll a vírustámadásnak, és mindenkit dédelget jól, ami igencsak fontos dolog, mert gyógyszert például jó lenne nem kapni még, az ugyanis olyan felnőtteknek való mesterséges orvoslásmód.

A jó hír az, hogy nem vagytok hajlandóak megengedni, hogy holmi meghűlés hátráltassa a hurkaszaporulatot, és máris csupán csekély 20 deka választ el a szép kerek 4 kilótól. Ügyes! :)

Olvasni jó

A múltkori képeken látható, kiságyakbeli változásokhoz apró magyarázat fűzendő: a kobak-környéketek újabban körbe van rakva könyvekkel, mert ti máris ilyen kis entellektüellek vagytok... meg azért is, mert a folytonos ébrenlét közben jó dolog az ingergazdag környezet.
A könyv-szeretést egyébként sosem lehet elég korán kezdeni - ezen majd nemsokára irodalmi felolvasóestekkel dolgozunk, amelyek szervezési színvonalán (Miszerint: vajon hajlandó-e Micimackó szerény gázsi ellenében vendégelőadóként fellépni...?) nagyot lendíthet, hogy Ani vágyálma karrierileg egész életében az volt, hogy gyerekkönyvtárban dolgozhasson... :)

Harmónia

Ha valaki most toppanna be először weboldalunkra: nem, ez nem ruhamanipulációs tükörkép-játék - minden látszat ellenére a két bab az valóban kettő darab különböző bab, a nyelvöltögetés kérdéskörét illetően tökéletes egyetértésben szunyókálva.
Minden hasonlóság a Yin-Yang szimbólummal pusztán a véletlen műve.

Egy hónap és két nap

Ennyi idő óta vagytok nekünk - és ugye milyen szerencse, hogy szombaton nem voltam Internet-közelben, mert még meg találtam volna említeni, minden ígéretem ellenére, hogy milyen nap is van... :)

Ma kaptam végre fotókat; amúgy nem szándékosan hanyagolom a blogolást, nehogy azt higgyétek, csak az a baj hogy nem nagyon tudok mit írni - mert ekkora korban bizony olyan nagy változások vannak egy bab életében, hogy azokat még akkor is elég nehéz követni, ha folyton mellette van az ember, hát még így, telefonos leírások alapján. Úgyhogy megpróbálok ezúttal tényleg-de-tényleg nem elkotyogni semmit Aninak, de nektek elárulom, hogy készülődök megint hozzátok, és lesz akkor élő-közeli közvetítés meg vakuvillogás jól; meg puszizósgyömöszkölés is, természetesen. Juteszembe, azt mondja Ani, csak halkan, hogy el ne tűnjön a varázslat, hogy főhivatalosságék ezúton írásban adták: két hét múlva Döbrönte maradék csücskébe is eljuttatják azt a fránya jelet, és akkor majd ellopom tőletek néha, hogy csetes beszámolót tartson minden apró fejleményről.
Mostani legújabb fejlemény az, hogy a leghatalmasabb, legszínesebb kendőm amit a múltkor elvittem, nagyon bevált babhordozónak; még mindig nincs ilyen afrikai-anya rutinja, hogy egyik rábogozva, másik a karján, de egy babbal Ani már egész eredményesen végez például két kezet igénylő házimunkát is. Na nem kell megijedni, remélhetőleg nem lesz minden egyszerre jódszagú patyolatfehérre meg steril csikorgófényesre sikálva - képzeljétek, egy átlag csemete nemtudomhányéves koráig nemtudomhánykiló szemetet megeszik, ezt valahol olvastam és bár az illető hely szakkönyvben volt, az életben minden egészségtől kicsattanó cigánygyerkőcön* is meglátszik az...
Hol is tartottam...? Ja' igen, meg akartalak mutatni... az első képen Tamás lesz, a másodikon Levente (anyukák, apukák javítsanak ki, ha nem vagyok elég ügyes).

* Kis szociális érzékenység tréning és kis etimológiai szösszenet, majd nagykorotokra... A cigány az cigány, a süket az süket, a buzi az buzi; nem attól lesz valaki jó ember, hogy kizárólag PC kifejezéseket használ, mikor valamilyen értelemben más társait megnevezi. És a "tolerare" latin ige azt jelenti, hogy "elvisel", amire nem érdemes büszke lenni; az "elfogad(ás)"-ra annál inkább.

Toka

Merthogy állítólag ilyen is van nektek... :)
Ma már 3,20 körül vagytok kilóilag (Tamás továbbra is picit több), egészen pontos adat nincs, mert a buta rosszulműködő babmérleget elvitték, és okos döntés született: nem kell új. Ugyanis semmi gond a növekedéssel, esztek sokat, Ani-kaja után tápot is, pedig van jósok teje; well done!

Továbbá előadtam, hogy az olvasótábor igenis képeket követel rólatok, asztaöregapjapuskaporosfülitnekije, úgyhogy megígérte, hogy napokon belül kapok.
Ééés hallottalak gőgicsélni, ami egy nattyon aranyos dolog! :)

Cáf-...

Most akkor -olat vagy -olás...?
A lényeg, hogy nemííís vagytok ti számító babok, nem szülőkínzásul találtátok ki, hogy igenis legyen veletek mindig érdekes felnőtt játszótárs - nekem volt igazam: csak unatkoztatok. Most ott van Ibolya segíteni, és kidolgozódott az új hiperaktívbabok-ellenes stratégia, a mindenképp-nagyon-sok ébrenléti óra áthelyezése: egész nap gyámbészkolnak titeket, nincs többórás délutáni nyugi, előrehozták a fürdetés időpontját - és csodák csodája, estére sikerül annyira kifárasztani titeket, hogy éjjel már csak egy darab felkelés van (ami technikailag kettő, mert sosem egyszerre időzítitek); akkor is gyors evés és visszaalsz.

Szóval, babocskák...? Ideje lenne kitalálni valami új merényletet, mielőtt Aninak ez a duplaújszülött-anyaság is a világ összes nőjéhez képest frusztrálóan egyszerűbben kezdene menni... :)

Spoiled brats :)

Most beszéltem Anival, kis gonosz zsarnokok vagytok, ígymegmondta. Imádlak! :)
Átlagállapotához képest friss volt és üde, ugyanis az éjjel nagylelkűen engedélyeztetek majdnem 4 óra alvást, ami manapság igencsak ritkaság.
Állítólag el vagytok kényeztetve, és nem vagytok hajlandóak mégcsak a sírást beszüntetni sem, ha valaki nem ringat illetve nappal nem foglalkozik veletek folyamatosan; ott leselkedtek a kiságyban és ha egy ideig nincs mozgás körülöttetek, akkor máris kezdődik az erőszakos követelőzés, hogy namileszmár az interakcióval. Szerintem viszont ez durvatúlzás+aljasrágalom, és ti tulajdonképpen angyalbabok vagytok, csak nem értek rá aludni, hisz annyi felfedeznivaló van a világon, nektek meg mindent feltétlenül tudni kell. És végülis értem én, hogy legszívesebben egész nap és egész éjjel ébren lennétek, de egy-egy kis álomban kiegyezhetnénk néha, tekintettel az anyátok egyre labilisabb idegállapotára - kísérletileg bizonyított dolog ugyanis, hogy a hosszas pihenés-megvonás összevissza szaladgáló rózsaszínű nyúlfiókák random észlelését eredményezi.
Amúgy titeket nem visel meg túlságosan a szokatlanul sok nyüzsgés, híztok-nőttök remekül: most épp 2,92 és 2,93 kiló nettó babsúlynál tartunk (még mindig Tamás javára).
Ééés, ha beengeditek a rabszolgákat a Netezőbe, még vadiúj képeket is küldenek, hogy felpakoljam ide - na, mit szóltok...? :)

Ezkiez? v2.0

Nah, itt van múltkori találóskérdésünk kissé nehezített verziója, azoknak, akik arcocskás kiszerelésben már profi módon felismerik a babidentitást.

Gonosz bosszantások vagy készséges segítségek (nézőpont kérdése) kezdő de lelkes tippelőknek: ez a bab nem az a bab, továbbá, ami a címben van az nem csak trendi web-generációs kifejezés, hanem számszakilag is clue. :)

Szül-... na neee...!

Most látom, hogy ez a terhesség-monitor szerkentyű az oldal alján valahogy nem állt meg a standard 40 hétnél - ami nem teljesen butaság, mert van aki a várthoz képest túl sokat ücsörög az anyja pocakjában (például jómagam anno); viszont van egy olyan érzésem, hogy később sem fog megakadni, mert buta technika mittudaz arról, hogy ti már mekkora nagyfiúk vagytok. Minden esetre én otthagyom, legyen egy (nagy valószínűséggel pontatlan bár, de egész vicces) számlálónk a fogantatásotok pillanatához viszonyítva is, ha már ilyen évforduló-mániás a keresztanyátok.
És ezennel hivatalosan megígérem, hogy legközelebb csak az első évetek betöltésekor írom le mégegyszer a világrajövetellel kapcsolatos ünnepre utaló összetett szót ami "szül-"-el kezdődik. :)

Mother & Son

avagy: Tamás kedvenc alvóhelye, Ani kedvenc takarója

Photoblog

Próbáltam Flikker fotóalbumot csinálni nektek, hogy mindenki* kedvére gyönyörködhessen bennetek sok-sok képpel jól, de egyelőre nem sikerült haladni vele, mert a buta rencer csak egyenként engedte volna feltölteni a fájlokat, és arra most nincs elég időm.
Addig is amíg lesz, adok egy aranyos fotót (Levente-álm a.k.a. nincs-szebb-a-világon) a múlt hétvégről, hogy az elvonási tüneteket enyhítsem... :)

* Mert, amint nemrég megtudtam, az általam eredetileg tippeltnél többen is nyomonkövetik a sorsotokat ezen az induláskor privátnak gondolt napló-micsodán. Ami igazán jó dolog, sosincs túl korán ahhoz hogy az embergyerek népszerűsödjön.
Minden kedves látogatót szerettel üdvözlünk! :)

Születés-nap - again

Most már lassan be is fejezem ezt a születés témát, mert szerintem annyi minden új történik veletek minden nap, hogy már lassan el is felejtitek, hogy ez azért egész fontos esemény egy emberfia életében, de azt még meg akartam említeni, hogy ha kivártátok volna a napra pontos dátumot, akkor a doki szerint holnap kellene megszületnetek. Persze, nem győzöm hangsúlyozni (Mer' gonosz vagyok, azér'.), hogy nyúlt már mellé a doki néhányszor veletek kapcsolatban, úgyhogy ki tudja, de minden esetre jól tettétek, hogy hamarabb jöttetek, mert így már több mint két hete lehet nektek örülni jól, és hát Ani pocakja is megúszta a további megpróbáltatásokat - bár az is elképzelhető, hogy most épp szívesen aludna még egyet-kettőt hatalmas, feszülő hassal, kényelmetlen féloldalas pózban, csak alhasson végre... :)

Család

A fentiek esti-fürdetés-után-vacsora-közben pillanatképek; lent meg a múltkori posztban említett karszalag-lekerül akció utolsó lépése "Büszke Apa" alcímmel:

Alusz & communication

Tegnap este kaptatok egy kis tápszert is a tej mellé ráadásnak, plusz pocakgyóccert, úgyhogy egész ügyesen pihentetek és Ani megütötte a hazaérkezésetek utáni időszak abszolút alvásrekordját: 4 (négy) teljes óra. Csak így tovább!
Az előbb beszéltem telefonon vele és valaki a háttérből nagyon igyekezett beleszólni. Azon gondolkoztam, hogy kellene nektek egy babmobil; egyelőre nem olyan utazásra való mint a pápáé (azt én is tudom, hogy nem érne le a lábatok a pedálokig), hanem beszélős fajta... :)

Hiányoztok...

Hát, ma már csúnya munkanapom van - de gondolatban igazából ott vagyok veletek, ringatni, szeretgélni... És itt a blogotokon is mindennapos vendég leszek, ez most már elkerülhetetlen... :)

Azt nem tudom megtippelni hogy most mit csináltok épp, mert egész kis zűrzavaros életkétek van máris... Úgy néz ki ugyanis, hogy gyomorfájós babok vagytok, vagy legalábbis éjszakánként nem szerettek aludni - ami nagyjából azt jelenti hogy éjfél után elkezdtek sírni és csak hajnalban hagyjátok abba. Úgyhogy Ani nem sokat alszik mióta hazavittek titeket, és ami még rosszabb: szakad meg a szíve, hogy vajon mi a baj veletek amiért annyira szenvedtek. Mivel egy éjjelt sikerült már átaludnotok (mikor ott voltam, beköltöztettünk a nagy ágyra, és közöttünk egész jól megpihentetek, egy szó nélkül, reggelig), én azt sem tartom kizártnak, hogy csak kis simlisek vagytok és tulajdonképpen nincs baj, csak nagyon szerettek anya-közelben tartózkodni. Majd ma kaptok gyógycseppet, ami elvileg elmúlasztja a hascsikarást, úgyhogy kiderül lassan, hogy trükk-e ez vagy tényleg utálatos bab-betegség.

Dolg van; pf.
Vajon normális az, hogy nagyon hiányoztok...? :)

Találkozás

Hát jó volt veletek... :) Az a baj, hogy nem tudok erről mesélni, pedig réges-régen nem töltődtem fel ennyi mindennel... valahogy nincsenek rá(tok) megfelelő szavak, olyan mintha az ember szivárványról vagy ősz-illatról próbálna részletes leírást adni azoknak, akik még nem látták/érezték soha...
Hogy csodaszépek vagytok, nem (csak) olyan minden gyerekre jellemzően édes-szépek, hanem a legszigorúbb esztétikai mércének is megfelelően, a szó legszorosabb értelmében szépek... igen, végülis minden vagytok amit elképzeltem, de annyi rengetegsokkal többek is, és épp ez a sok az, ami kifejezhetetlen szavakkal, pedig mindig azt hittem, hogy szavakban erős vagyok.
Mondom inkább azokat a dolgokat, amikben meglepetést okoztatok - mert tudtok ám olyant máris, így alig túl a tizedik napotokon... Például nagyon picikék vagytok (a kis agyammal nem is tudtam elképzelni hogy van ilyen kis baba a világon, pedig nyilván láttam már mondjuk képen vagy tévében) és mégis csordultig tele vitalitással - szinte lüktet a kis testetekben az eleven erő mikor valamibe belekapaszkodtok vagy határozottan emelgetitek a fejecskéteket egy kis körültekintgetésre; ezzel aztán valahogy nagyon hamar és könnyen meggyőztetek hogy nem is vagytok annyira törékenyek mint a látszat mutatja, hogy bátran meg lehet titeket fogni, mert majd ti vigyáztok a tapasztalatlan dédelgetőkre. És nagyon sokat vagytok ébren; én mindig azt hittem hogy egy újszülött evés után rögtön visszaalszik és egyáltalán semmit sem csinál e két tevékenységen kívül - de ti nagyon aktív babok vagytok, szorgalmasan forgolódtok és kíváncsian fedezitek fel a nagyvilágot, tágranyílt szemekkel isszátok magatokba a sok új információt, és néha még félálomban is végigjárattátok a tekinteteteket az arcomon, mintha próbáltátok volna kitalálni hogy vajon ki vagyok. És ezer arcotok meg gesztusotok van már - minden grimasz és minden kézmozdulat amit életetek során használni fogtok megvan máris, és lelkesen mutattátok be őket ahányszor csak el akartatok mondani valamit nekünk. És az illatotok... hát azt hiszem, abban amit az emberek mennyországnak neveznek, valami ehhez hasonló dolgot lehet szagolgatni a levegőben... :)

És képzeljétek, meg tudlak titeket különböztetni! Pali ünnepélyes keretek között levágta a csuklóitokról a névtáblácskákat, mert már megint túlteljesítettetek és híztatok olyan 10-10 dekát a születési súlyotokhoz képest, úgyhogy kezdtek már szorosak lenni.
Tamás, neked tökéletesen kerek fejecskéd és rajta markáns, kis mérgesnek tűnő arcocskád van, a szemeid és homlokod formája miatt valahogy inkább Palihoz hasonlítasz. Természetre Ani-fia, egyelőre te vagy a kis domináns: erőszakosan követeled azt amit meg akarsz kapni, hangosan és kitartóan sírsz addig, amíg nem teljesül a kívánságod, és katonai körökben is irigylésre méltó szenzoraid vannak: amelyik pillanatban lefektet az ember, rögtön lamentálsz, hogy te bizony ölben sokkal de sokkal jobban érzed magad. :) Nagyon szeretsz bújni és ölelőzni, és nagyon ideges leszel mikor nem sikerülnek a terveid (például épp fürdetés következik kaja helyett).
Levente, neked (Ani szavaival élve) "kis tudós fej" jutott, valószínűleg az elsőszülöttségből következően oválisabb, magas homlokkal, és mivel valahogy finomabbak a vonásaid, szerintem kislányosabb az arcod és Aniéhoz hasonlít nagyon. A kavar kedvéért viszont természetedet Palitól örökölted inkább: nyugodt vagy és türelmes, kompromisszumra készen nyöszörögsz-sírdogálsz ha más van, mint amit szeretnél. Önállóbb bab vagy mint a tesó, jól elvagy egyedül, a kis ágyadban nézgelődve (ha-tal-mas szemeid vannak) és várva hogy mi érdekes történik majd épp.
Ha nem bánjátok, én azt találtam ki, hogy ha lehet, Levente keresztanyukájának jelentkeznék - persze csak hivatalos ceremóniailag, nem hiszem hogy tudnám valamelyikőtöket kevésbé keresztanyulni. Elmondom azt is, hogy miért: az az érzésem, hogy temperamentumból fakadóan neki nagyobb szüksége lesz majd egy nyüzsögős pótanyuka pátyolgatására mint Tamásnak, aki magától is eléggé kirobbanó egyéniség. De majd erről beszélünk még... :)

Most megyek, mert jött az apukám (ő a Pista bácsi), aki már nagyon várja, hogy képeket mutassak rólatok. Holnap majd jövök még mesélni... :)